Nyári szünet a négyzeten | ✔

2/17 - Esküvő

Egy könyvtárszerű szobában álltam Steph és Lena társaságában miközben anyám valahol az ajtó előtt telefonált és kiabált eszeveszetten. Már teljesen készen álltam arra, hogy Dani hófehér ruhámban az oltárhoz vezessen. Sajnos mivel Ashton a világ egyik legismertebb dobosa lett a médiát nem tudtuk kizárni teljesen az esküvőről ezért mikor kinéztem az ablakon egyből három kamerán megakadt a tekintetem na meg a drónon ami az összegyűlt emberek fölött körözött. Anyám idegesen jött be a szobába.

- Daniel és Ashton már megint késnek - mondta ingerülten.

- Még nincsenek itt? - szomorodtam el és lerogytam az egyik fotelbe.

- Nika ne parázz, ha nem lesznek itt két percen belül kinyírom mind a kettőt - fogta meg a térdemet Lena mire én biccentettem válaszképpen. - És amúgy csak nem olyan hülyék, hogy az esküvőről elkésnek.

Néhány perc múlva Dani futott be a szobába. Ingben és fekete nadrágban na meg lakkozott cipőben mégis a haja összevissza állt és a szeme alatt a fáradságtól fekete karikák húzódtak.

- Itt vagyunk - lihegte kifulladva. Majd kissé kótyagos tekintetét rám emelte. - De jól nézel ki húgi.

- Te viszont pocsékul festesz bátyó - léptem oda hozzá és kicsit megigazítottam a haját, meghúztam a nyakkendőjét és betűrtem a fehér ingét a nadrágjába. Mihelyst hátra léptem rájöttem, hogy ez a gyerek egyáltalán nem hasonlít a testvéremre, így gyorsan levettem a nyakkendőjét és feladtam rá helyette a kalapomat és a napszemüvegemet.

- Nem leszek ebben túl nőies? - kérdezte mosolyogva.

- Nem mert mind ugyanolyan mint a tiéd. Kettőt vettünk, hogy tudd hordani az enyémet is. 

- És milyen jól tettük. Mehetünk? - kérdezte mire válaszul belé karoltam. A habos-babos ruhám miatt nehezen fértünk ki az ajtón amin jó testvérek módjára szinte visítva nevettünk. - Viselkedj! Esküvőn vagy! - suttogta Dani mikor kiléptünk a kertbe és a fehér szirmok között lépkedtünk a székek között. 

Ash a pap mellett állt. A haját egy kalap takarta, fekete nadrág, fehér ing és fekete zakó volt rajta. A szája "o" alakot formált mikor meglátott ettől pedig az én arcom lett vörösebb a ráknál. Mosolyogva néztem rá miközben Dani megpuszilt és felállított a pódiumra Ash elé.

- Gyönyörű vagy.

- Te is jól nézel ki.

Miközben a pap beszélt csak Asht és az összegyűlt embereket néztem. A hatalmas kert vége már az óceánba nyúlt. Körülöttünk mindent különféle fehér virággal borítottak és a nap már szinte lehanyatlott az óceán mögött. Az emberek arcán boldogság tükröződött én pedig elvesztem Ash szemeinek zöldjében. A nap miatt most szinte világítottak.

- Akarod-e hites feleségül az itt megjelent Dominika Lambertet? - kérdezte a pap.

- Igen, akarom - válaszolta a jövendőbelim.

- Dominika Lambert akarod-e az itt megjelent Ashton Fletcher Irwint hites férjedül?

- Igen! - mosolyogtam.

- Most cserélhettek gyűrűket... - mondta a pap mire mind ketten Danira kaptuk a tekintetünket, aki veszett veréb módjára ugrándozott, hogy megtalálja a gyűrűket.

- Otthon maradt - tátogta, mire Ashsel nevetve fordultunk egymás felé.

- Nem kell az... - mondta Ash és megcsókolt. A násznép tapsolni kezdett, nagyi, anya és Dani pedig egymás vállán kezdtek bőgni mint az ovisok. Apám nem jelent meg ezen pedig nem is csodálkoztam. 

Olyan boldog voltam abban a pillanatban, hogy voltaképpen nem is érdekelt semmi más csak Ash és a közös jövőnk kezdete. Mert bár tudtam, hogy nem vagyunk tökéletesek mi mégis örökké szeretni fogjuk egymást. A barátaink pedig még sokáig mellettünk maradnak. Dani viszont ugyanolyan hülye marad mint volt. Ahogy a csókunknak vége szakadt Ash vállára hajtottam a fejem és együtt néztük, ahogy az utolsó napsugár is eltűnik az óceán mögött.

- Szeretlek.

- Én is.

- Én is szeretek mindenkit! - ölelt át minket Dani akinek a szemében még mindig ott csillogtak a könnyek. - Na mikor eszünk?