Nyári szünet a négyzeten | ✔

27. rész - Bunker a ház alatt

Miután beléptünk a házba nagyi egyből kinyitotta a Dani szobája melletti tölgyfa ajtót és minket leküldött a pici csigalépcsőn. A pincében olyan sötét volt, hogy semmit sem láttam. A villanykapcsoló megtalálásának reményében elindultam az egyik irányba de mázlimra csak bevertem a fejem valamibe amibe még a hajam is beleragadt. 

- Faszom! -mondtam mikor legalább tíz tincs szakadt ki egyszerre a fejbőrömből.

- Nem tudtam, hogy neked olyanod is van Nika!

- Nagyon vicci vagy Luky-puki! -nevettem fel.

- Ezért kapásod lesz ha megtalállak!

- Kivéve ha én érek oda hamarabb ugyebár... -röhögött Ashton mint egy vergődő bálna - Hopp megvagy! 

Ekkor hatalmas sikítást hallottunk ami valószínűleg Kacy torkából szaladt ki. Ebben egy időben Ash is felordított mint Kolumbusz mikor felfedezte Amerikát és felkapcsolta a villanyt. Kacy átesett egy kanapén én pedig egy szarvas agancsba akadtam bele. A fiúk Ash kivételével mind a földön hasaltak. Nevetséges társaság az tuti. 

A pince nem volt akkora mint amekkorát elképzeltem inkább egy nagy méretű nagyszobával versenyzett. Tele volt pakolva barna dobozokkal, bútorokkal és még egy TV is volt az egyik sarokban. Az ablakokat nagy sötétkék rongyokkal takarták le és kicsit lehetett érezni a pince szagot is ami persze nem meglepő.

- Ezt simán megtudnánk csinálni bunkernek -ujjongott Calum mint egy tinilány. De voltaképpen nem is volt rossz ötlet. Mind helyeslően bólogattunk miközben Ash a hátam mögé lopózott és csendben megölelte a derekamat, a fejét pedig a vállamra hajtotta. Éreztem, hogy egyenletesen szuszog és a meleg levegő amit kifújt csiklandozta a nyakamat, na meg a haja ezért hangosan fel is nevettem mire elkapta a fejét.

Mivel mindenki támogatta Calum ötletét elkezdtünk rendet rakni. Letépkedtük a sötétítőket és így a Nap fénnyel árasztotta el a szobát. A nagy kanapéhoz tartozott meg két fotel amit a fiúk egy hatalmas papírgalacsinnal teli doboz mögül rángattak ki. A sarokban egy gyönyörű, öreg szőnyeg árválkodott amit Stephfel rángattunk ki a lomok közül.

- Nézzétek mit találtam! -ordított Jack és egy csomó banános dobozt félre lökve kihúzott egy nagy bakelit lemez lejátszót és egy csomó világító táblát.

- Azt a nagyanyátoknak jó ízlése van! Van itt minden... Pink floyd, Nirvana, Elvis... nézzétek itt vannak a lemezek.

- Ez nagyapánk bunkere volt régen. -mondtam kicsit könnyes szemmel.

---7 évvel ez előtt---

- Nagypapi nézd sárkányt reptetek! -nevetett Dani miközben gyorsan szedte kis lábait a tengerparti szikláknál. Én persze szorosan a nyomában nagyapa pedig mögöttünk néhány méterre sétált.

- Az én kis ügyes unokáim! Gyertek veszek nektek fagyit! -arról a napról mindenre emlékszem. Arra is, hogy rágós fagyit kértem de rájöttem már a harmadik vagy negyedik nyalásnál, hogy borzasztóan rossz íze van. Így nagyapa ette meg én pedig az ő csoki fagyiját tömtem magamba. Mire haza értünk már késő volt a nap már majdnem lement, de nagyapa a kapuban megállított és maga felé fordított és könnyes szemekkel nézett ránk.

- Ígérjétek meg, hogy bármi történik örökre olyan boldogsággal és szeretettel néztem majd egymásra mint ma! Dani nagyon vigyázz a húgodra, és Domi te is vigyázz Danira! -mind a ketten boldogan egymásra néztünk és bólintottunk. Aztán nagyapa megpuszilt minket és elindult az utcán. A sötétség hamar elnyelte. Mi pedig nevetve futottunk be a házba.

Csak másnap tudtuk meg, hogy voltaképpen örökre elbúcsúzott tőlünk tegnap éjjel. Már nem ért haza a nagyihoz. Hiszen tudta! Tudta, hogy végső stádiumban van és, hogy a rák nem sokára legyőzi de nem vállalta be a kemót. 

Nagyapa hatvanhét évet élt.

De betegségét büszkén viselte nem akarta, hogy akár mi vagy apu tudomást szerezzünk róla. Hiszen ahogy azt a végrendeletében is kifejtette mi voltunk neki a legfontosabbak. Mindent amije csak volt rám és Danira hagyta. Aztán már csak a temetés maradtén és Dani dobtuk a krizantémokat a koporsó tetejére így helyezve végső nyugalomra őt.   

---most---

A könnyeimmel küszködök miközben leülök felhúzott térdekkel a kanapéra. A könnyeim akaratlanul is kibuggyannak mint mindig mikor eszembe jut Ő. 

- Héj Nika...-törölgeti a könnyeimet Ash mire én csak elkapom a pólóját és magamhoz húzom, mert most csak arra van szükségem, hogy ő itt legyen velem. Hogy érezzem az illatát, a meleg kezét a derekamon miközben megcsókol és halkan suttogja, hogy itt marad és hogy minden rendben lesz.

- Ő volt a világ legjobb nagy faterja. Amúgy találtam hosszabítót a világító táblákhoz. Nika állj fel dugd be a falba! 

Miután végeztünk nagyon királyul nézett ki a hely de borzasztóan megéheztünk ezért felmentünk enni a konyhába. Nagyi már megterített és már kezdte is kiszedni az adagokat.

- Tudtam, hogy most jössztök! Jack, Stephanie, Calum, Teo és Lukas elviszlek titeket kocsival haza. Kacy te itt laksz öt háznyira te haza tudsz sétálni. Beszéltem a szüleitekkel. Azt mondtam itt aludtatok.

- Nagyon köszönjük Mrs. Lambert.

- Szívesen.

- Nem is mondtad, hogy megtartottad nagyapa cuccait. -mondtam miközben vadul hadonásztam a villámmal.

- Sosem kérdezted, na meg tudtam, hogy ti még örülni fogtok neki egyszer.

Miután befejeztük a vacsorát nagyi elvitte a többieket. Én elmosogattam a fiúk pedig beültek X-boxozni (amúgy ezt a játékot még Ash dobozából túrták ki, de nagyon élvezték, hogy zombikat kell benne lövöldözni)

- Ki áll nyerésre? -pattantam mögéjük.

- Dani.

- Irwin vigyázz!!! Bár már mindegy.

- Ezt nem hiszem el tuti, hogy csalsz! 

- Jaj gyere már ide! -nevettem majd egy hosszú csókot nyomtam a szájára, hamarosan már nem csak az ajkak de a nyelvek és fogak gyönyörű tánca lett ez.

- Menjetek szobára! -szólt Dani mire Ash csak legyintett egyet és teljes testével rám feküdt.

- Azt a rohadt de nehéz vagy! - röhögtem fel.