Nyári szünet a négyzeten | ✔

2/13 - Nem ülhetsz motorra!

Mikor oda értünk a pályára azonnal szembe tűnt, hogy milyen zsúfolt. Bárhová néztem csak a motorjaikon ülő néhány esetben álló embereket láttam. Mikor Lena megállt a műhely előtt ahol éppen Dominik dolgozott egyből oda szaladtam hozzá.

Barna haja össze-vissza állt a feje tetején. Egy fehér izompóló és farmer volt rajta. Az egész teste tiszta mocsok volt és minden pillanatban mikor megmozdult egy olajcsepp száguldott végig a karján. Helyes fiú volt az igaz, de a motorok sokkal jobban lekötötték, mint maguk az emberi lények. Halkan oda lépkedtem hozzá és beletúrtam a hajába.

- Szia Nika! – köszönt. Én viszont megrökönyödve néztem rá. Honnan tudta, hogy itt vagyok? – Láttalak mikor bejöttél az ajtón. Látod, még ruhában is megismerlek! – nevetet mire én erőteljesen behúztam neki egyet a vállába.

- Sosem fogsz látni ruha nélkül.

- Jaj, ez most rosszul esett. – kapott nevetve a szívéhez - Fox?

- Kint van a motoroknál. Szóljak neki?

- Nem mindjárt betipeg. – nevetett. A neon zöld salakmotor, amit éppen szerelt valószínűleg egy itt lébecoló srácé lehetett, mert Dominik sosem ült volna fel egy ilyen rikító borzadályra. Ismertem, már mint a rossz pénzt. Voltaképpen azért mert Lenától egy időben csak azt hallottam, hogy Dominik milyen okos, Dominik milyen helyes, Dominiktól már a fityula – persze csúnyább szót használt a fityula helyett - kivan, hogy nem vesz észre és hasonló...

Mikor közelebbről megvizsgáltam a motort rá jöttem, hogy tényleg egy eszement volt, aki megvette, mert az undorító zöld szín alatt rengeteg karcolás és horpadás éktelenkedett.

- Hol van az enyém? – kérdeztem. Dominik tudta mire gondolok és egy a sarokban lévő ponyvával lefedett járműre mutatott.

- De nem mehetsz vele.

- Miért?

- Azért mert mióta nem mentél motorral? Két éve, egy éve, fél éve? Nem mehetsz és kész. Nem engedem meg. – magasodott fölém a vállára kapva az egyik rongyát, amivel ez izzadságot törölgette a homlokáról.

- Egy éve. – vallottam be őszintén, hiszen Dominik olyan, mint egy hazugság vizsgáló. Úgysem lehet neki hazudni. De pillantásából rájöttem, hogy nem elégedett a válasszal. – Másfél. – suttogtam.

- Bocsi nem hallottam tudod ez az egész napos motor zúgás!

- Másfél jó? Másfél éve nem vezettem motort. De istenem huszonegy vagyok, csak tudok dönteni az életemmel kapcsolatos dolgokban.

- Hallottam, hogy összejöttél annak a híres bandának a dobosával. Hogy is hívják?

- Ashton Irwin.

- Tényleg. De már gondolom, nem vagytok együtt, mert akkor együtt jöttetek volna. Kint gyakorol három fiúval a pályán.

Na, igen. Éreztétek már azt, hogy a szívetek hirtelen megáll és a tüdőtökből hirtelen kiszorul minden levegő? Ha még nem akkor nem ajánlom ezt az érzést, mert nagyon rossz. Viszont én ebben a pillanatban pont úgy éreztem magam. Mint a kutya szájából kitépett rongy. De mellette ott volt az izgalom is és a vágyakozás, hogy Ashton hirtelen betoppanjon a műhelybe és karjaiba fogva engem, a lelket is kicsókolja belőlem. Nem értem magamat, hiszen ő már csak egy haver. Legalábbis arról próbálom győzködni magamat egy ideje.

- Mikor bemutatkozott és behozták ide a piros hajú haverja motorját egyből azt kezdte hajtogatni, hogy: Nikának biztos tetszene ez a hely. Komolyan láttátok már motoron ülni? Olyan szép és jó fej -itt hatásszünet következett-  és én megint elveszítettem. Erre beleszólt a kínai: Hogy haver nem veszítetted el. Ő a legjobb lányhaverod. Mire a göndör kontrázott, hogy: Lehet, igazad van, viszont én még mindig szeretem... Jaj olyan romantikus volt. – csapta össze a tenyerét. Fox ebben a pillanatban rontott be a műhelybe és egyből Dominik hátára ugrott majd adott egy csókot a szájára.

- Ti most együtt vagytok? –kérdeztem mikor utoljára láttam Dominikot még barátnője volt.

- Ja. – jött a válasz.

- De most nem szívattok. Ugye?

- Te ilyen Adonisszal az ágyban még nem találkoztam. – nevetett Fox. Majd egy hosszú csókot lehelt Dominik ajkaira.

- A részletektől kíméljetek! – és ekkor jutott eszembe, hogy Davidről teljesen megfeledkeztem. – Szent ég! Most mennem kell, sziasztok! – A fiúktól egyszerre hangzott a kérdés, hogy mi a baj mire én még vissza kiabáltam a műhely bejáratától, hogy elfelejtettem Davidet.

Éppen egy motor előtt rohantam át az úton mikor észre vettem Ashtont és abban a pillanatban lefagytam. A jobb oldalamról túl gyorsan közelített felém egy motor, amitől már nem tudtam elfutni így egy pillanattal később elterültem a földön egy nagy csattanás kíséretében.