Nyári szünet a négyzeten | ✔

2/15 - Tipikus

Az nyitott ablakon keresztül beáramlott a meleg júniusi levegő. A madarak vígan csiripeltek az ablak alatt, míg én fájdalomtól eltorzult arccal feküdtem az korházi ágyon a mellettem lévő gép egyenletes csipogását hallgatva.

Lassan nyitottam ki a szememet, mintha ólomsúly nyomta volna le olyan nehéz volt. Lassan körbe néztem a szobába. Egy fekete fotelben Danit találtam meg eldőlve miközben olyan mélyen aludt, hogy max egy mellette robbanó bomba tudta volna felébreszteni. Ekkor mocorgást éreztem a jobb oldalamon. Egy kényelmetlen kis széken Ash ült, de az arcát nem láttam. Egy sötétkék póló volt rajta és egy fekete combközépig érő nadrág. A haja barnán göndörödött a fején és nagy kezeivel az én kezemet szorongatta.

Éreztem, ahogy néhány könnycsepp végig fut a kezemen miközben Ash alszik. Néhány szuszogás között suttogott valamit, de nem nagyon értettem. Aztán egyszer csak kicsit hangosabban mondta a monoton szöveget.

- Semmi baj nem lesz, Bogár itt vagyok veled... itt vagyok. – Danit megdobtam egy műanyag pohárral, ami a mellettem lévő szekrényen pihent, hirtelen felpattant a helyéről mire intettem neki.

- Nika! – kiáltotta. – Jaj azért ezt a felébredősdit nem sietted el, de most komolyan két napig ki voltál ütve.

- Maradj csöndben! A dobosunk még alszik. – suttogtam.

- Ki Ash? Mindjárt felébred csak kicsit kómás még! Ugye haver? – kérdezte Dani és bele öklözött Ash karjába, aki ettől hirtelen leesett a székről. Így hát mikor Ashton nagy nehezen feltápászkodott a földről és megölelt még mindig szorongatta az egyik karját.

- Hogy vagy Bogár? – kérdezte aggódva.

- Mint akin áthajtott egy úthenger. – válaszoltam.

- Hát hugi felébredtél akkor én elugrok apánkhoz kajáért és jövök vissza. Ashton, ha elmegyek és még ennél is több baja lesz én, kiheréllek. – mosolygott majd még a folyosóról vissza szólt – Nem tipi-tapi a kütyü-mütyüket Nika!

Miután Dani becsapta az ajtót ketten maradtunk a szobában Ashtonnal kínos csöndben. KÍNOS CSÖNDBEN! Mondani akartam valamit, de csak tátogtam, mint a hal. Minden mozdulatomat alaposan át kellett gondolnom, mert nagyon fájt minden egyes porcikám. Ash is nyitogatta a száját mintha mondani akarna valamit, de egy hang sem jött ki a száján.

- Ismerős a helyzet. – suttogtam mire Ash felkapta a fejét.

- Ugye most nem fogsz valami undorítóan nyálas filmet megnézetni velem? – kérdezte félve.

- A Sakáltanya nem nyálas... Itt van a laptopod? – kérdeztem.

- A tiédet behozta tegnap Dani. Miért?

- Nézzük meg a Szerelmünk lapjait. – suttogtam alig hallhatóan. Ash felnyögött, de oldalra fordulva felvette a laptopot. – Ash ha a lábamra rakod, nem tudod úgy fordítani, hogy mindketten nézni tudjuk, meg azért nagyon fáj. így hát kérlek, szedd le rólam a pótyurkádat és feküdj ide mellém a laptoppal!

- De...

- Gyere már ide ember! – parancsoltam rá mire nagy nehezen felállt és mellém feküdt.

A film már legalább fél órája ment mikor éreztem, hogy lassan elkezdi az altató kifejteni a hatását és álmosan lecsuktam a szemeimet. Ash felém fordult, kicsit mondjuk morcosan, de kisimított egy kósza tincset az arcomból. Rendesen elhelyezkedett ezzel engem majdnem lelökve az ágyról.

- Tipikus mikor már kezd érdekelni a film vége mindig, bealszol. De már csak azért is megnézem! – morgott Ashton mire mosoly szökött az arcomra és elaludtam.