⊒ A 38-as szektor ⊑

11. A börtön

A szünet előtti három nap érdekesen telik. A rendfenntartó, hangos páros újra a régi. Visszaszólnak a hátsó bandának, piszkálják egymást, de Héli vigyorog és nem morcos. Nagyon örülök neki, ezért nekem is jó kedvem van, bár Jeremyre még haragszom. Úgy látom, szégyelli magát a viselkedése miatt, és hát én is beszóltam neki. Nem is tudom, mi ütött belém. Inkább örülnöm kellett volna, amiért szabad lett a srác, de a szívem azt súgta, segítenem kell Roxánán.

Szóval a péntek délutánnal elkezdődik a jó kis téli szünet. Boldogan megyünk haza teniszedzés után, majd azzal ünnepeljük meg a szünetet, hogy hajnalig filmezünk a nappaliban. Szombaton a nővérem egész nap ideges, és olyan dologra kér meg, amire eddig még nem volt példa.

- Kyro! Gyere át hozzám. Nem tudom, mit vegyek fel...

- Hogyan? Tőlem kérsz tanácsot? - csodálkozok, mikor belép a szobámba fehérneműben.

- Igen. Segíts. - megfogja a karomat, és elrángat a gép elől.

Ahogy bemegyek hozzá, kész felfordulásban találom magam. A ruhái szerte szétdobálva, és be sem ágyazott.

- Csak ezek közül választhatok? - nézegetem az ágyon lévőket.

- Igen. Miért?

- Biztos feketében akarsz menni? Nem koncertre, hanem moziba mentek.

- Az a kedvenc színem! Nem változtatok a stílusomon egy srác miatt! - mondja és keresztbe fonja a karját.

- Ne miatta, magad miatt változtass! Nem áll jól a fekete neked, már mióta mondom.

- Most akkor segítesz, vagy nem? - kérdezi gúnyosan, amire forgatom a szemem, és folytatom a válogatást.

Sikerül fél óra alatt megegyeznünk egy piros csipkeszélű szoknyában, és egy hosszú ujjú fekete felsőben. Felveszi, majd magas szárú csizmát vesz fel hozzá. Egész jól néz ki, de a fekete szerintem, akkor sem randira való, főleg nem egy ilyen jókedvű, vicces sráccal.

Hét óra előtt pár perccel csöngetnek. Én veszem fel, kicsit lemélyítem a hangom, eltakarom a kamerát és beleszólok.

- Igen, tessék?

- TjAlen vagyok, és Héliért jöttem. - ideges a hangja, és a tarkóját vakargatja, ezért elnevetem magam, és belenézek a kamerába.

- Szia. Nyugi, én vagyok. Héli mindjárt megy.

- Szia. Azt hittem anyukátok. - megkönnyebbül.

- Tudom. - nevetek - Jó szórakozást nektek!

- Köszi. - visszamosolyog rám a monitorból, aztán leteszem a kaputelefont - Siess Héli, Tj rád vár.

- Oké, megyek is.

Előtűnik kabátban, sapkában, kesztyűben, majd ad anyunak és nekem is puszit, és elmegy randevúzni. Becsukom utána az ajtót vigyorogva, és visszatérek a számítógépemhez. Megnézek pár e-mailt, aztán úgy döntök, belevágok megint az ügy folytatásába. Megkönnyebbülök, mert a mappa a helyén van, és minden dokumentum sértetlen. Megnyitom a kérdéseket, kivetítem a falra, és hozzá kezdek.

- Ott tartottam, hogy a bűnös kiléte. Peter O'Connal. Megnéztem a korát, családi állapotát, iskolai tanulmányait. A hadiskola. Azt hiszem, rákeresek a neten.

Gyorsan megtalálom az Egyetem weboldalát, és azt is, mi kell a sikeres felvételhez. „Minimum 120-as IQ, Érettségi, és műveltségi vizsgák átlaga 4,4 legyen. Írásbeli felmérő. A felvételizőnek teljesítenie kell különböző fizikai megpróbáltatásokat. Bővebb tájékoztató itt."