⊒ A 38-as szektor ⊑

44. Zirgonok és emberek

Másnap mind az öten a kilátónál gyülekezünk. A Nagykövet is átöltözött, és már nem az emberi ruha van rajta, hanem hagyományos zirgon viselet. Igen, ez már sokkal jobban illik egy idegen faj tagjához. Kezes lábas egybe ruhát visel, ami fekete-narancs, és ezüstszínű. Hosszú a nadrágja, de nincs ujja a felsőjének. Most látjuk meg, hogy a bőre nem teljesen narancs, hanem a karjától az ujjaiig átmenetben halványodik, majdnem citrom sárgáig. A körmei feketék, mintha körömlakk lenne rajta. Hosszú szárú cipője van, és egy nagyon vastag öve, inkább már derék alj, ami a csípőjét, és a hasát védi. Absztrakt minták díszítik az egész öltözéket, és néhány fémes kapocs. Miután megbámuljuk, ő pedig ezen jót mulat, megmutatja, hogyan lehet itt is ennivalót magunkhoz venni, ugyan is az asztalban is van egy étel replikátor.

Kényelmesen elhelyezkedünk, és elkezdődik az izgalmas beszélgetés, amikor is minden kérdésünkre választ kapunk.

- Hol is kezdjem? - könyököl az asztalra a zirgon - Á, igen, a történelem. Mennyit tudtok az eljövetelünk, mi voltjáról?

- Azt tanultuk, hogy a Hope nevű űrhajó találkozott Önökkel, és utána kötötték meg a Szövetséget. De volt egy kis gikszer az akkori vezetőinkkel, mert el akarták rabolni a képviselőjüket a fémért.

- Pontosan így történt. Én akkor még csak egy tanácsadó voltam, de már akkor nem tetszett ez a viselkedés az emberek részéről. A fémet egyébként Trinandiumnak hívják. A 'tri' sok nyelvben hármat jelent, és azért is kapta ezt a nevet, mert három anyagból keveredik össze. Palládiumból, platinából, és adamantiumból. Nagyon kevés helyen van jelen az univerzumban, de a mi tengerinkben előfordul.

- Akkor nem csodálkozok, hogy ennyire meg akarják szerezni. - jelenti ki Héli, amire bólintunk.

- Valóban. Azért szoktunk adni egy kis adagot a baráti bolygóknak, hogy megmutassuk, mennyi mindet lehet belőle létrehozni a mi segítségünkkel. A földlakók persze rögtön a fegyvert látták benne, de a Procuratio azt nem hagyta jóvá. Utána azzal próbálkoztak, hogy akkor a mi hadi technológiánkból adjunk neki. Ez elég sokáig tartott, így az akkori Nagykövet fel is adta a harcot, és utána neveztek ki engem. Engem sem tudtak meggyőzni, végül abban maradtunk, hogy a fémből kapnak évi száz kilogrammot. Ezt én szállítottam nekik ezen az űrhajón.

- Bocsánat. - szól közbe anyu - De nem gondolták, hogy abból a nyers fémből majd fegyvereket akarnak gyártani?

- Én gondoltam, és el is mondtam a vezetőinknek, de ők állították, hogy a Föld nem elég fejlett ahhoz, hogy így munkálják meg a fémet. Rájuk hagytam a dolgot, és magán nyomozásba kezdtem, már amikor tudtam.

- Ezt, hogy érti? - kérdezem én, hiszen olyan modern itt minden felszerelés, hogy azt gondolnám, a zirgonok bármire képesek.

- A szerződésben az áll, hogy csak akkor léphetek a bolygóra, ha ők jóváhagyják. Sajnos voltak évek, amikor egyáltalán nem engedtek le, csak távkommunikációval beszéltem velük. Így pedig nem tudtam kideríteni, mit is csinálnak a fémmel. A nagy hatósugarú érzékelővel láttam, hogy hol van a fém, de azt nem tudtam, mire használják fel.

- És ők nem jöttek fel a hajójára? - kérdezi megint Héli.

- Nem. Nagyon óvatos voltam minden út alkalmával. Láthatatlanul léptem be a naprendszerbe, hogy ne is érzékeljék, amikor jövök, és főleg ne tudják meg a hajóm pontos helyét. Mindig csak úgy bejelentkeztem a műholdakon keresztül. Velem is így tudtak kapcsolatba lépni, akár hol álltam meg a Föld felett.

Kis szünetet tart, iszik néhány kortyot valami kék folyadékból, aztán összekulcsolja a tenyerét, és folytatja.

- Földi idő szerint, 3232-ben történt, hogy hívtak a bolygóról, de nem a szokásos ember, akivel beszélni szoktam. Egy névtelen politikus volt, aki a segítségemet kérte.