⊒ A 38-as szektor ⊑

40. Mentő akció I.

Úgy tűnik, csak a láthatatlanságra és az anyagtalanságra képes az agyam. Tj próbál abban segíteni, hogy a telekinézis is menjen, de nem sikerül. Nem tudom az elmémmel a tárgyakat mozgatni, akár mennyire próbálom. Pedig hasznos lenne, ha elrepíthetném az őrök fegyvereit a kezükből. Talán az a baj, hogy gyorsan fáradok, és nem egészen tiszta az elmém. Az út utolsó fél órájában, már nem is használom az implantátumom, mert nem akarom, hogy éles helyzetben ájuljak el a kimerültségtől.

Amikor meglátjuk az 1-es szektor körvonalát, nagyon ideges leszek. Hélivel megfogjuk egymás kezét, és úgy nézzük a közeledő mesterséges szigetet. Nagyon lassan, de mozog a vízen, bizonyára meghajtók segítségével. Ez a körzet, nem ad állandó lakhelyet a világ leggazdagabb embereinek. Arra ott van a 2-es. Itt van a Parlament, a vezetők ülésezésének a helye, a katonaság központja, a legszigorúbb börtön, a technológiai központ, az űrközpont és minden fontos intézet. Sokszor mutatják a hírekben, de élőben látni félelmetes, mert nagyon nagy. A hajónk továbbra is láthatatlanul és hangtalanul mozog, így a sziget körüli repülő drónok nem vesznek észre minket. Persze Alennek ügyesen kell irányítania, hogy egynek se menjünk neki. Lassan cikázunk a tornyok között, és keressük a hatos számút.

- Ott is van. - mondja a kék hajú, amire ideges gyomorgörcs áll belém.

Jeremy feláll a helyéről, és magára vesz egy másik pulóvert. Én is végig húzom a cipzárt magamon, és mellé állok.

Leereszkedünk az épület lapos tetejére, aztán Tj is feláll az ülésből.

- Kyro. Vigyázz magadra. - mondja nekem, és megölel - Ezt nem csak a zirgonok miatta mondom. Épségben gyertek vissza.

A fiúra mosolygok, és bólogatok. Héli is megölel, és azt súgja.

- Mentsd meg anyut. Bízom benned. Nekem mindig te voltál a példakép, mert úgy viselkedtél, ahogy nekem is kellett volna.

- Ne beszélj hülyeségeket. - mondom neki, mert megérint, amit súg - Te bátor vagy, én meg nem. Most is nagyon félek. Szükségem van rád. Adj az erődből.

Jobban megszorít, majd a szemembe néz, és még hozzá teszi.

- Te is bátor és erős vagy, csak még nem tudsz róla.

Elmosolyodunk, aztán Jeremyhez fordul, és azt mondja neki.

- Vigyázz rá Jeremy, oké? Úgy, mint eddig is. És ne próbálj meg ott maradni! Mindenképpen gyere vissza a Nagykövettel.

Még közelebb hajol hozzá, és suttog valamit a fülébe, aztán rám néz. Nem hallottam, mi volt az, de most nem is érdekes. Tj is megöleli Jeremyt, és meglepetésünkre azt mondja.

- Csak óvatosan, bátyó!

- Hogy? - kérdezzük egyszerre a nővéremmel, amire Tj szélesen elvigyorodik.

- Nos, igen. Mi is testvérek vagyunk, és igazából Den az idősebb.

Kicsit elhallgatunk, és ekkor Jeremy aktiválja a szerkezetét.

- Ideje mennünk. Alen készíts ki minden orvosi eszközt, ha esetleg valaki megsérül, azonnal ellássuk. - a fiú bólint, ezért rám néz, és felém nyújtja a kezét - Készen állsz? - kezem a tenyerébe helyezem.

- Készen.

Aktiválom az implantátumom, aztán utoljára Tjre és Hélire nézek, akik aggódva összebújnak. Halványan mosolyra húzom a szám, majd Jeremyvel láthatatlanná válunk, és kilépünk a járműből.

Megcsap a fagyos levegő, ezért libabőrös leszek. Érzem, hogy Jeremy húz maga után, és egyenesen egy torony felé megyünk, majd át az egyetlen ajtón, amit látunk. Ezután ott bent megállunk. Körbe nézek, és csak egy halványan megvilágított rövid folyosót, és egy lefelé vezető lépcsőt látok. Den, most elengedi a kezemet, amire megijedek. Én is rögtön láthatóvá válok, ahogy ő is.