⊒ A 38-as szektor ⊑

13. Ki vagy te?

Héli, bár most nagyon el van foglalva Tjvel, még is észreveszi, hogy a kedvem elromlott. Elmesélem neki este a beszélgetést Roxival, amire ő azt mondja, ne aggódjak. Egyértelmű, hogy Jeremy végleg szakított a lánnyal, és csak azért olyan lelkes, mert még mindig odáig van érte. Szerinte nem kell túlreagálnom a dolgot, inkább várjak egy kicsit, amíg lecsendesedik ez a dolog. Megpróbálok hallgatni a szavára, és inkább csak a jelenre koncentrálni.

Keddi nap a szokásosan indul. Találkozunk a fiúkkal a metrónál, lemennek a délelőtti órák, ebédszünet, és még három óra. Az utolsó előtt nagyon kész vagyok, mert szeretnék már kosarazni. Össze-vissza mozgolódom a padban, mikor megszólítanak.

- Kyro.

Nézek jobbra a hangirányába, de Jeremyn kívül senki nem néz felém. Felhúzom a szemöldököm, majd azt kérdezem tőle.

- Jeremy, te szóltál nekem?

- Igen. - rám mosolyog, amit nem tudok mire vélni, bár libabőrös leszek - Csak azt akarom megkérdezni, hogy mi volt tegnap Roxival?

- Már, mint? - kérdezek vissza, mert fogalmam sincs, mire gondol.

- Nagyon utál még? Miről beszélgettetek?

Most mit válaszoljak erre? Hazudjam, hogy igen nagyon utál, és nem akar többet látni? Én nem vagyok ilyen. Lelkiismeret furdalásom lenne miatta, ezért az igazat kell mondanom, még ha ez a boldogságom hátráltatását is jelenti.

- Nem utál. Nagyon jól esett neki, hogy bocsánatot kértél tőle. - azt viszont nem mondom el, hogy újra össze akar vele jönni - Ami azt illeti, szerintem is rendes dolog volt tőled. Bocsi, hogy a múltkor lekiabáltalak itt emiatt.

- Semmi gond. Teljesen igazad volt. - megint mosolyog - Tehát akkor nem haragszik. Ennek örülök.

Előre fordul, ezért én is azt teszem, mert úgy vélem csak ennyit akart, de megint megszólal.

- Amúgy, mit szólsz az újdonsült párhoz?

Tjre és Hélire mutat, akik egymás ölében beszélgetnek.

- Hát, én elejétől fogva szurkoltam nekik, szóval örülök. Miért, te? - teszem fel a kérdést, és most rendes választ is kapok rá.

- Én is örülök nekik. Egyáltalán nem jó, amikor Alen depressziós. Olyankor otthon elviselhetetlen.

Ezen kicsit nevetünk, ekkor becsöngetnek. Utoljára még rám vigyorog, majd bekapcsolja a szemüveg helyettesítő gépét, és a padjához fordul. Teljesen össze vagyok zavarodva, de egy meleg érzés önti el a testemet. Már ettől a rövid beszélgetéstől is boldog vagyok, pedig nem kéne annak lennem, mert az ex barátnője miatt volt az egész. Nem baj, legalább a mai napom vidám lesz ezután.

Az edzés a szokásos bemelegítő futással kezdődik. A lányok már nem pikkelnek ránk, hanem jó fejek, mint év elején, és örülnek, hogy Héli boldog Tjvel. Együtt is futunk, és kérdezősködnek, hogyan jöttek össze, ami az edzőnek nagyon nem tetszik, ezért szétszedi a társaságot.

- Jól van, most alkossatok párokat, és a védekezést fogjuk gyakorolni.

Héli rám néz, majd Tjre, és látom, hogy kétségbeesetten gondolkozik.

- Legyél Tj párja. - mondom.

- Biztos nem gond?

- Persze, hogy nem. - vigyorgok - A te mozdulataidat, már amúgy is kívülről fújom.

A nyakamba ugrik, pedig nincs miért hálálkodnia, aztán párba állnak. Lassan mindenki elhelyezkedik, én meg csak ácsingózok itt a pálya szélén, amikor mellettem terem Brian, a copfos csapatkapitány.