⊒ A 38-as szektor ⊑

24. Te és Én

Ébredés után szabályosan felugrok az ágyban. Tegnap elfelejtettem lehúzni a rolót, ezért beárad a fény a szobámba. Megdörzsölöm a szemem, és azt sem tudom, hol vagyok. Mi is történt tegnap? Álmodtam azt a bulit? Az órámra pillantok, ami délután egyet mutat. Sajognak a lábaim is, ezért nem lehetett álom. A legnagyobb bizonyíték, hogy a párnám mellett, egy fiú pulóvere van. Magamhoz veszem, és megszagolom. Jeremy illata. Tényleg nem álom volt. Hatalmasat vigyorgok, és visszadőlök. Becsukom a szemem, és minden fontos pillanatot felidézek. A vallomás. A csók. A tettek. A tánc. A jó éjt puszi. A randi...

- Nem sokára randim lesz! - jelentem ki hangosan, és kipattanok az ágyamból.

Most nincs idő pihenni, majd holnap fekszek egész nap. Sok dolgom van még, hogy tökéletes legyek estére. Kimegyek a mosdóba, majd a konyhát célzom meg kávéért. Anyu főz, ezért vigyorogva köszön nekem.

- Jó reggelt álomszuszék! Milyen volt a buli?

Nem tudok nem mosolyogni, sőt meg is ölelem boldogságomban.

- El sem hiszed, milyen jó...

Amíg kitöltöm, és megiszom az ébresztőt, elmondom anyunak a történteket.

- Ez az kicsim! Tudtam, hogy ő lesz a befutó. - jelenti ki a végén - Nagyon örülök nektek!

- Köszi, anyu. - tovább mosolygok - Remélem a mai nap is jó lesz!

- Biztos vagyok benne, hogy úgy lesz!

Próbálom összeszedni magam a további órákban. Ebédelek anyuval, lezuhanyozok, és hajat mosok. Olyan öt óra felé jelez a kapucsengő, hogy valaki beszállt a liftbe, és hozzánk tart. Megijedek. Mi van, ha Hélivel Jeremy is jön? Még nem vagyok kész! Berohanok a szobámba, és magamra zárom az ajtót. Végül csak Héli, és Tj jött haza, és ezt onnan tudom, hogy bekopognak.

- Ki az?

- Nyugi Ky. Csak Tj és én. Bemehetünk?

Már fel vagyok öltözve, és az implantátumomnál összefontam kicsit a hajam. Csak a smink van hátra, ezért beengedem őket. Kipihentnek tűnnek, és mindkettőjük szeme elcsodálkozik rajtam.

- Ebben akarsz a randira menni? - kérdezi Tj.

- Igen... - akadozik a hangom - Miért? Túlzás ez a szoknya? Öltözzek lazábban?

- Ne hülyéskedj! - lép elém Héli, és megfogja a kezem - Nagyon dögös vagy hugi!

- Én is pont erre gondoltam... - mondja Tj vigyorogva és elpirulva - Amúgy hatkor jön, azt üzente.

- Szinte elzavart minket, hogy készülődni tudjon. - kacag Héli - És képzeld! Még ma, miután haza kísért téged, összepakolt mindent, így nekünk semmit sem kellett csinálnunk.

- Tényleg? - kérdezem meglepődve - Miért?

- Mert miattad aludni sem tudott.

Feleli Tj, amire még boldogabb vagyok.

- Nem is zavarunk, készülődj nyugodtan. Amúgy is meg kell beszélnem anyuval valamit.

Kimennek a szobámból, ezért én leülök az ágyamra, és a szívemhez kapok. Végre nem a fájdalmat érzem, hanem a boldogságot, és a kellemes izgulást. Nem tudott miattam aludni? Remélem, ez jót jelent bár, ahogy ők mondták, biztosan.

Időben készen vagyok, sőt hamarabb. Anyu is el van ájulva tőlem, mi pedig tőle, mert ő is kicsípte magát, mivel elmegy itthonról a kollégáival. Hamarabb indul, így hatkor már csak hárman maradunk. Kiderül, Héli megkérte anyut, Tj ma nálunk alhasson. Ezt kicsit furcsállom, mert most aludtak együtt. Aggódva vizslatom a nővéremet, mert hátsó szándékot vélek felfedezni a tettében, mint mindig. Ugye nem azt akarják, hogy ma felmenjek Jeremyvel a lakásukba? Oké, hogy már egy ideje szeretjük egymást, de én sem akarok elkapkodni semmit. Nem kérdezek rá, sőt a gondolatot is elhessegetem, mert nem akarok ilyen miatt aggódni. A szívem majd kiugrik, mikor csengetnek. Héli ugrik fel, és beleszól a telefonba.