⊒ A 38-as szektor ⊑

2. Első nyarunk

Több mint öt órába telt, amire az új otthonunkba értünk. Ahogy a szektorok száma csökken, kezdtük érezni, mennyire más erre a világ. Az utcák és az emberek tisztábbak, modernebb ruhákat hordanak, menőbb autóik vannak, és egyre több a technikai vívmány. Az 50.-ben a járművek már nem is földön közlekednek, hanem lebegnek, és nulla a széndioxid kibocsájtásuk. Hangjuk sincs, ezért mikor odaértünk, mindenki minket bámult a régi tragacsunkkal. Még a rendőr is megállított, elkérte a papírjainkat, mert nem akarta elhinni, hová tartunk. Tájékoztatott minket, mihelyst kirakodtunk, le kell adnunk az autókat az átalakítóba, ahol modern járművet készítenek belőle. Ezután folytattuk az utat, és már csak 15 perc választott el minket új életünktől.

- Nos, lányok. Megérkeztünk! - szólal fel anya - 38. Szektor, Garden Street 628., 20. emelet.

- Mi??? Az 20.-on fogunk lakni? - akad ki Héli.

- Igen. Állítólag nagyon szép onnan a kilátás.

Mosolyog anyu, de ugyan úgy, mint a nővérem, én is meglepődök, de nem szólok semmit.

Ezután kiszállunk, és ámulva csodáljuk a környéket. A járókelők, még mindig bámulnak minket, de most nem tudok vele törődni. Alig várom, hogy bemenjünk a lakásba, és birtokba vegyük.

A lift, másodpercek alatt felvitt minket a huszadikra. Mindhárman egy speciális kártyát kaptunk, amit ott kell aktiválni. Mielőtt kiszállunk, hozzáérintjük egyenként a leolvasóhoz, aztán tárul ki az ajtó.

- Azt kell tudnotok lányok, hogy ha vendéget hozunk, be kell ütnünk a kijelzőbe a személyek számát, és nemét.

- Minek? - kérdezi Héli kissé nevetségesen.

- Azért drága kislányom, mert így működnek itt a biztonsági dolgok. Nincsenek kulcsok, és zárak.

Héli erre nem felel, hanem beletörődik, de én azt kérdezem.

- Anya. Te honnan tudsz ilyeneket?

- Nos, utána kellett néznem a neten, mert az önkormányzat, és az új főnököm szólt, hogy itt teljesen más az élet, mint amilyet megszoktunk. Szerintem ti is kezdjetek el kutakodni.

Egyikünk sem válaszol, mert én személy szerint, még mindig le vagyok döbbenve, ugyan akkor kételyek is gyötörnek. Vajon be tudunk majd illeszkedni ide? Sikerül mindent megszoknunk? Mit fognak hozzánk szólni az emberek?

Kitárul a liftajtó, ezért minden gondolatom elszáll a gyönyörű lakásunktól. Konyhával egybeépített nappali tárul elénk, ahonnan terasz is nyílik. Terasz a huszadik emeleten... Félelmetes tervezés, de úgy tűnik teljesen beépített, így nem eshet bajunk. A lakás bútorozott, csak azok hiányoznak, amiket otthonról hoztunk. Olyan modern a konyhai felszerelés, hogy első pillantásra azt sem tudom, mi, mit csinál. Majd beletanulok, mert szeretek főzni. A nappaliból nyílik egy folyosó, ahol pedig három ajtó található.

- A középső a fürdőszoba, a másik kettő pedig a ti szobáitok. Lehet választani.

Mondja anyu mosolyogva, amire Hélivel egymásra nézünk. Bár, mindig egy szobában laktunk, soha nem vitatkoztunk semmin, mert jó testvérek lévén, mindenünket megosztottuk egymással. Ő a jobb, én pedig a bal oldali ajtóhoz lépek. Egyszerre érintjük meg a kis kijelzőt, az ajtó a falba húzódik, és én örömteli arccal lépek be első saját szobámba. Semmi különleges nincs benne, de én szinte könnyekre fakadok. Végre nem kell osztoznom senkivel, és olyanná alakíthatom, amilyenre akarom! Első dolgom az lesz, hogy kifestem valami vidám színre, mert ez a halványszürke elég rideg, aztán feldobom mindenféle motívummal. Mintha a második gyerekkoromat élném.