⊒ A 38-as szektor ⊑

32. Világos utakon

Újra rám mosolyog a szerencse. Másnap, mikor anyu dolgozik, Héli is lelép itthonról. Nem is kérdezem hová, és miért megy, mert most egyedül kell lennem, és ő is úgy szeretne lenni. Türelmetlenül várom, hogy elinduljon, és abban a percben, hogy elhagyja a házat, én folytatom a tegnap elkezdett kutatást. Utána nézek a neten Mat Sunnynak, vagyis annak a szomszédnak, aki állítólag látta a személyiség rablót az utcán mászkálni.

Átlagos polgár, nincs családja. Munkája buszsofőr. Elmúlt 130 éves, tehát nemsokára nyugdíjba megy. Nem is szükséges több információ. A címét már tudom, így könnyű kikeresnem a telefonszámát a Nemzetközi Tudakozóból. Meg is van. Leírom magamnak, és beütöm a telefonomba. Felpattanok az asztaltól, és idegesen mászkálni kezdek a szobában.

Hogyan kezeljem? Mit és mennyit mondjak neki? Rögtön rákérdezzek? Elmondjam egyáltalán, ki vagyok?

Pár másodperc gondolkodás után arra jutok, hogy óvatos leszek, de rögtönözök. Kikapcsolom a hívószám kijelzést, és beállítom a titkos módot, ami állítólag lenyomozhatatlanná tesz, majd a hívás elindul. Néhányszor búg, és mikor egy kattogó hangot hallok megállok az ágyam mellett.

- Halló. Tessék? - veszi fel a telefont egy férfi, és kicsit izgatott a hangja.

- Öhm. Jó napot kívánok. - mondom - Mat Sunnyt keresem.

- Én vagyok az. Ki maga? - kicsit idegesebb.

- Örülök, hogy Ön az. A nevem Miss Xin. Érdeklődni szeretnék egy Ön által közzétett fórum bejegyzésről. - kicsit úgy beszélek, mint anyu, ezért a férfi hallgat pár másodpercig.

- Milyen bejegyzésről? Mit akar tudni?

- Tudja, nyomozó vagyok, és úgy tájékoztattak, hogy találkozott pár hónapja Jonathan Palazzal, más néven Hector L. Kirával. Meg tudja ezt erősíteni?

Össze-vissza hazudok, de pont ez kell az emberünknek.

- Igen Hölgyem! Igen! Azóta megtudtam, hogy a szomszédom egy bűnöző volt, aki Jonathannak adta ki magát. Annyi éve szomszédok voltunk, és végig hazudott nekem! De tudja, senki nem hisz nekem, mert őt börtönbe dugták. Hihetetlen!

- Igen. Én is ezt az információt tudom, ezért érdekelne, hogy mit látott.

- Higgye el, ő volt! Mikor a szemembe nézett, láttam rajta, hogy felismer, de végül elviharzott. Azért vagyok zavarodott, ahogyan kinézet. Ilyen jól öltözöttnek, még sosem láttam. Ha bűnöző, ha nem. Talán kiengedték a börtönből jó magaviseletért, vagy ilyenek.

- Hol találkozott vele pontosan? - mindent jegyzetelek közben a gépbe.

- A 203-as szektor, vásárló negyedében. És nem csak egyszer...

A szemem felcsillan, és kíváncsibb leszek.

- Valóban? Hol találkozott még vele, és mikor?

- Öhm. öhm... Sajnálom, de csak ennyit mondhatok.

- Miért? - kiakadok.

- Sajnálom hölgyem, de le kell tennem.

- Várjon, kérem! - szinte kiabálok - Segítsen nekem! Nagyon fontos lenne, hogy elmondja, amit tud. Talán az információja alapján megmenthetek egy egyedül álló anyát, aki a két lányát neveli.

Ez nem tudom, hogy jutott eszembe, de azt hiszem, beveszi. Pár másodperc néma csönd után a férfi halkabbra veszi a hangját, és azt feleli.

- Valaki felkeresett pár napja, és azt mondta, soha többet ne beszéljek erről. Tudja, a lelkiismeretem nem hagyna nyugodni, ha azért lenne másnak baja, mert én félek elmondani az igazat. - felsóhajt - Aznap láttam még egyszer, és követtem. Nagyon jóban voltunk Palazzal, így nem értettem, miért nem áll velem szóba. És akkor ugye, még nem is tudtam, ki ő. Gondoltam utána megyek, és elbeszélgetek vele. - megremeg a hangja - A kikötőig a nyomában voltam. Arra felé több fekete öltönyös alakja jelent meg, és együtt bementek egy épületbe. Irodának nézet ki, de fegyveresek álltak az ajtóban. Elég furcsa volt.