⊒ A 38-as szektor ⊑

27. Éjszakai kaland

Szóval, a jó kis pihenő után lemegyünk ebédelni. Két menü közül választunk, aztán kihozza a pincér az asztalhoz. Nagyon finom, laktató, és nem is tudom, hogyan fogok így a délutáni edzésen talpon maradni. Ezután, mindenki visszavonul a házába, és átöltözünk a gyakorláshoz.

- Figyelem! Kosárlabdákat letenni! - fúj bele a tanár a sípjába, mikor mindenki megérkezik - Bemelegítésként egy egyszerű fogócskával kezdünk.

- Hogy mivel?! - akad ki a csoport, de az edző felnevet.

- Jól hallottátok. A fiúk kapnak egy percet, hogy szétoszoljanak a szálloda körül. A közeli erdőbe tilos bemenni! A lányok a fogók, és egy órátok van. Bármilyen módszerrel, de kapjátok el őket. Aki meg volt, jöjjön a pályára. És nem ér nagyon elbújni! A lényeg, a futás. Aki csal, annak ötven fekve nyomás a büntetése. És, hogy tétje is legyen, akit egy órán túl kapnak el, azt meghívom egy italra hétfő este. Ha viszont egy órán belül mindenkit kézre kerítetek, akkor a fiúk hívnak meg titeket a bárban.

A fiúk és a lányok szeme is felcsillan, és már nem is tartjuk olyan hülyeségnek. Össze is szedjük magunkat, aztán a fiúk futásnak erednek, mindenki amerre lát. Héli, most magához int minket, és így szól.

- Csoportosuljunk párokban. Akit megláttok, ne hagyjátok elmenekülni. Fél óra múlva találkozzunk itt, és egyeztetünk, ki hiányzik.

Mindenki bólint, az edzőre nézünk, aki indulásra biztat minket. Futásnak eredünk. Természetesen a nővéremmel megyek. A szálloda előtti részt célozzuk meg, de szerencsénkre, pár méter után, észreveszünk valakit az egyik fa mögött bujkálni. Azonnal felismerem Kimet a tűz vörös hajáról, ezért megbököm Hélit, és felé mutatok. Szélesen vigyorog, némán jelzi, hogy én menjek jobbra, ő pedig balról próbálkozik.

- Szia, Kim! Nem kell többet bujkálnod. Fuss, vagy add meg magad!

Majdnem elnevetem magam, mert a fiú rémült arcot vág, amikor meglátja Hélit. El is indul az ellenkező irányba, de akkor én állom útját, ahogy kiterveltük. Ő, nem túl gyors, ezért perceken belül elkapjuk, és megszorongatjuk a karját.

- Ne vágj ilyen szomorú képet. Legközelebb jobban fog menni. - megveregetem a hátát, ezért szomorúan a kosárlabda pálya felé kullog.

Ezután mi lassabbra vesszük a tempót, némán megyünk tovább, és figyelmesen nézelődünk. A főbejárat egy verandával kezdődik, ami mögött simán el lehet rejtőzni. Ahogy közelebb érünk, észre is vesszük, hogy egy kék hajbúra bukik alá. Felnevetünk, és azt mondom.

- Nézd Héli! Az ott nem a te kék hajúd?

- De, nagyon úgy nézett ki. Héj, Tj! Gyere elő! Nem akarlak bántani!

Fel is áll a srác, és hátrál, majd vigyorogva azt mondja.

- Bocsi Édes, de most másfelé van dolgom.

- Ha hagyod magad, akkor kapsz tőlem egy puszit...

Tovább közeledünk hozzá, ő pedig távolodik, és én már unom a flörtölésüket, ezért azt mondom.

- Majd legközelebb folytatjátok, mert most nem érünk rá a bájcsevejre.

- Igazad van hugi. Kapjuk el!

Mindhárman futásnak indulunk, csak az a baj, hogy Tj az egyik leggyorsabb a csoportból. Pár száz méteren üldözzük az épület körül, és én már kezdek kifulladni. Héli még bírja, én viszont lemaradok, ezért azt kiáltom neki.

- Kicsit pihenek, aztán utánatok megyek! - Héli int, ezért rögtön megállok, és heves szívveréssel, fújtatva ülök le egy lépcsőre - Tj nagyon gyors. Ha őt elkapjuk, a többiek már nem lesznek ilyen nehéz esetek.