⊒ A 38-as szektor ⊑

48. Ítélethirdetés

Másnap reggel kicsit zavartan ébredek, mert olyan, mintha csak egy rossz álmom lett volna. Hol is vagyok pontosan? Körbenézek, és mindenhol a fehér és szürke bútorokat látom, magam egy nagy ágyon fekszem, és egyedül vagyok. Csak egy pulóvert veszek fel, kicsit megigazgatom a hajam, majd kilépek az ajtón, ami a közeledésemre magától kinyílik. Lassan megyek le a lépcsőn, mert hangokat hallok a földszintről. Mindenki rám néz, mikor leérek.

- Szia hugi. Felébredtél? - bólintok Hélinek, majd anyu és Jeremy közé ülök.

- Hogy aludtál? - súgja Den, és nyom egy lágy csókot az arcomra.

- Mélyen. Semmire sem emlékszem.

- Ennek örülünk. - mosolyog Tj - Mit kérsz enni?

- Egyelőre kávét.

Jeremy már tolja is elém, mert azzal várt, ezért én elvigyorodom. A zirgonok eddig csak néztek engem, de látom rajtuk, hogy szeretnének beszélni is. A házi asszony szemébe nézek, ezért megszólal.

- Kyro. Már mindenki tudja, mi történt veletek a Taurin. Nem is tudom, mit mondjak. - kicsit elnémul - Miért tetted?

Ezen tágra nyitom a szemem, és teljesen felébredek. Nem felelek rögtön, mert nem nagyon értem.

- Miért vállaltál ilyen nagy kockázatot a fajunkért? - teszi fel végül a magyarázó kérdést Ordaniel.

- Bocsánat, de még mindig nem értem. - felelem végül - Miért ne tettem volna meg? A zirgonoknak köszönhetem az életem. - utalok az implantátumomra - És egyébként, nem gondoltam, hogy túl fogom élni. Egyszer Jeremytől is elbúcsúztam...

- De túléltük, és most itt vagyunk. - áll fel hirtelen és haragosan Héli - És soha többet nem akarok vissza menni a Földre azok után, amit veled műveltek!

- Egyetértek! - mondja határozottan Tj is - Legszívesebben rájuk küldenék valami bolygó pusztítót!

- Olyan nincs is bátyó! - mondja értetlenül Alita, ezért mind nevetni kezdünk.

- Bátor voltál kicsim, és én büszke vagyok rád. - hajol hozzám anyu, és megsimogatja a fejem.

- Ahogy én is. - mondja Jeremy, és többiek is egyet értenek ezzel.

Én teljesen meg vagyok illetődve, és azt sem tudom, mit reagáljak. Végül, mikor mindenki csendben marad, megtalálom a szavakat.

- Nélkületek nem ment volna. De mostantól, tényleg kezdjünk új életet. Nem akarok többet azokra emlékezni. Rendben?

Igenlő válaszokat kapok, ekkor megint jön a hangos sípolás.

- Ha már az új életről volt szó. - mondja Tj - Itt a Nagykövet.

Nagyon izgalmas dolog fog történni. Megbeszéljük a Zedekkel, hogy elmegyünk megnézni a nekünk kijelölt lakásokat, de aztán visszajövünk hozzájuk. Felrohanok az emeletre, átöltözök, és már le is megyünk a felszínre. Pro Nagykövet megint beinvitál minket a járművébe, és elrepülünk öt perc alatt a kijelölt helyre. Újabb lakóparknál szállunk le, de itt nem emeletes házak vannak, hanem családiak. Különböző magasságú és formájú épületek, de minket három vitorla alakúhoz vezet. Ezek háromszöget alkotnak, közöttük egy zöld kerttel, fával, pihenővel. Sövényszerű növény veszi körül az épületeket, és mindenek van külön kert része is. A közös helyen állunk meg, és ekkor azt mondja.

- Nektek építettem ezeket a házakat. Mostantól a tieitek. Gondoltam örülnétek, ha külön, még is együtt élnétek mostantól.

- Ugye viccel velünk Nagykövet? - kérdezi anya, mert nem hisz a szemének.