⊒ A 38-as szektor ⊑

45. Sztázis

A hibernáció az az állapot, amikor a test sejtjeinek tevékenysége szinte mozdulatlanná válik, ezzel látványosan lecsökkenti a szervezet oxigén szükségletét. Mintha téli álmot aludnánk. Legalább is én ezt tudom róla, mert így tanultuk. Igazából az az érdekes, hogy az emberiség hiába fejlődött olyan sokat, ezt a technológiát még nem sikerült tökéletesíteni, csak a kísérletekről lehetett hallani. Én viszont, nemsokára megtapasztalom milyen, amikor három évre lefagyasztanak. Eléggé izgulok, és ezt nem is győzöm hangoztatni.

- De, ugye ez nem fogja befolyásolni az implantátumom működését? - mondom Tjnek reggeli közben - Nem örülnék, ha lefagynának az alkatrészei...

- Nyugi Kyro! - vigyorog - Semmi ilyesmi nem fog történni. Igazából nem fagyunk le, csak kapunk a szervezetünkbe egy anyagot, ami majdnem leállítja a sejtjeinket. Majd meglátod, mikor előkészülünk.

Bólintok és felsóhajtok, mert ezzel a magyarázattal még nem nyugtat meg.

- Milyen teendők vannak előtte? - kérdezi anya kíváncsian.

- El kell végeznünk néhány vizsgálatot magukon, és az alapján fogjuk beállítani a gépet. - felel a Nagykövet - Jelenleg zirgon felépítésre vannak állítva, ezért szükségesek ezek. - Héli már nyitná a száját, mert ő is nyugtalan, de az idegen folytatja - De nem kell aggódni sem a vizsgálat, sem a konfigurálás miatt. Rutin feladat lesz. És úgy vélem, ha befejeztük az étkezést, hozzá is kezdhetünk.

Ezzel senki nem száll vitába. Én, személy szerint, már szeretnék túl lenni az egészen, végre a Zironán lenni, ahol minden elrendeződhet, és megpecsételődik a mi, és a Földön maradt emberek sorsa.

Tehát reggeli után követjük Tjt és a Nagykövetet egyenesen az első gyengélkedőbe. Jeremy ugyan úgy fekszik az üveg mögött, mint ahogy pár napja a zirgon betette. Odalépek és figyelem, ahogy a teste körüli szalagokban egyenletesen pulzál a fény. Megnyugtató látvány.

- Egyszerre csak egyet vizsgálok, szóval nem kell mindenkinek itt lenni.

Senki sem akar elmenni, mert ugyan arra gondolunk.

- Kezdjük velem. - lép Tj az egyik fülkéhez - Legalább láthatjátok, hogy ez is fájdalommentes, és nem kell félni.

A Nagykövetnek megfelel, ezért aktiválja az egyik falon lévő ágyat. Amíg az leereszkedik, kinyitja az egyik tárolót, és elővesz egy kis, henger alakú tárgyat.

- Alen, nyújtsd az egyik ujjad.

Tj megteszi, ezért megböki a tárgy végével. Egy vércsepp csordul ki az ujjából, amit letöröl, a zirgon pedig a vér mintáját bele helyezi az asztal egyik nyílásába. Rögtön aktiválom az implantom, mert nézni akarom a kijelzőket. Tjt azonosítja a számítógép a DNS-e alapján, és mindenféle adatot kiír róla, amikről nekem fogalmam sincs.

- Jól van. - szólal meg a férfi - Befeküdhetsz.

A kék hajú már fel is pattan az ágyra, kicsit mozgolódik, kezeit maga mellé fekteti, ekkor lezárul az üveg fedél. Megjelennek a szalagok, és körbe fogják ott, ahol Dent is.

- Most, mi történik? - kérdezi Héli aggódó tekintettel.

- A számítógép átvizsgálja a szervezetét, és kijavítja az esetleges sérüléseket. - kicsit elhallgat, majd a képernyőre mutat - Már talált is egyet, a kézfejében apró zúzódások vannak. Engedélyezem a regenerálást, és mehet is.

Látom, hogy egy újabb szalag jelenik meg, ami most beburkolja a fiú kezeit. Ő rezzenéstelen arccal tűri, ahogy perceken belül rendbe jön a sérülése.