⊒ A 38-as szektor ⊑

22. A meghívó

Másnap ebédszünetben gondolom sugdolózás lesz, mert már nem fogok Briannal enni. Amúgy egyáltalán nem eszek ott, hanem a tetőre megyek az előre csomagolt kajámmal. Mint később kiderül, ő sem ebédel ott, ezért senkinek nem tűnik fel semmi. Én nem találkozok vele egész nap, aminek örülök. Biztos nem tudnék jó pofizni vele. A csütörtököm így telik el.

Ma péntek van, és alig várom, hogy vége legyen a hétnek, ezért zenét hallgatok minden szünetben.

- Emberek, figyelem! - hallom az utolsóban Tj hangját, ezért leveszem a fejhallgatóm - Mindjárt nyári szünet, ezért kigondoltam egy őrült dolgot! Figyeljétek a képernyőtöket. - mindenki odanéz, így én is - Öt, négy, három, kettő, egy!

A visszaszámolás után egy meghívó jelenik meg.

„Nyárköszöntő buli jövő hét pénteken. Klikkeld be a neved mellett a jó választ, ha ott akarsz lenni! Alen és Den."

Na, még ez hiányzik nekem! Egy buli, ahol majd kérdezgetni fognak. Az osztályból mindenki, még Cristie és a bandája is a listán van, a kosárlabdacsapat néhány tagja, köztük Brian és természetesen Roxi. Interaktív a meghívás, ami azt jelenti, hogy mindenki látja, ki, mit jelöl be. A szakkörről mindenki igent mond, és az osztály kilencven százaléka is. Roxi is igent jelöl. Brian nevét figyelem. A nemre kattint, ezért pár másodperc múlva törlődik a neve a listáról. Rajtam kívül, fel sem tűnhet senkinek, olyan gyorsan történik.

- Tj, Jeremy. - hallom Cristie hangját - Valóban meghívtok minket is a bulitokba?

- Igen, nem kell annyira csodálkoznod. - vigyorog a kék hajú.

- Jól viselkedtetek az elmúlt pár hétben, ezért megérdemeltek egy esélyt. - mondja a nővérem, ezért muszáj odanéznem.

Valóban. Héli Cristiere vigyorog, aki döbbenten bámul rájuk, majd elvörösödik a szoli barna arca, és azt mondja.

- Köszönjük Héli. - felel, odarohan a gépéhez, és bejelöli az igent.

Ez a megdöbbentő. A többi lány is örvendezik, szintén igennel felelnek, így már csak én maradtam. Továbbra sincs kedvem menni. Ráadásul bezsúfolódunk harmincan egy lakásba, biztos kényelmetlen lesz. Héli megöl, ha nem megyek, de most nem izgat. Benyomom a nemet, és felállok. Mindenki a képernyőjét figyelhette, mert elnémul a terem. A szerelmes pár azon nyomban mellettem is terem, és kérdőn néznek.

- Kyro, ez most komoly? Nem akarsz jönni?

- Eltaláltad. - felelem ridegen, és keresztbe teszem a karom.

- Ne csináld már! Te is az osztály tagja vagy, sőt több. Nélküled nem lesz az igazi!

- Bocsáss meg Tj, de nincs kedvem bulizni.

Felteszem a fejhallgatóm, és kiindulok a teremből, azonban Héli utánam jön.

- Állj meg! - elém ugrik, és lerántja a fejemről a gépet - Hagyd abba ezt a depressziós viselkedést, és térj észhez! Brian úgy sem jön, úgyhogy nem kell aggódnod.

- Nem Brian miatt nem akarok menni! - nem bírom tovább, hogy parancsolgat nekem - Lesz ott még legalább két ember, akinek a társaságára semmi szükségem.

Azt hiszem sejti, kikről beszélek, ezért nem mond többet.

- Kérlek Héli, ne erőltess rám olyat, amit nem akarok, és ne hozzatok többet ilyen kínos helyzetbe az osztályban.

- Jól van. Ne haragudj.

Ezzel lezárjuk a témát, összekarolva visszamegyünk a terembe, és végre befejezzük ezt a szörnyű hetet.