⊒ A 38-as szektor ⊑

23. Higgy a füleddel, láss a szíveddel

Nem nyaggatnak a bulival a hétvégén, sem a következő héten. Ez aggodalomra ad okot. Biztos kitaláltak valamit, csak még nem tudok róla. Engem már nem is érdekel, miután túl vagyunk a keddi kosaras szakkörön. Brian illedelmesen köszön, és valóban úgy kezel, mint a többi csapattagot. A lányoknak ez szerencsémre fel sem tűnik, mert a buli jár a fejükben. Tj mind a négyüket elhívta, így nagyon boldogok, és arról fecsegnek az öltözőben. Mint kiderül, nem egyedül a két fiú találta ki, hanem a nővérem keze is benne volt a dologban. Erről persze, azért nem tudtam, mert alig beszéltem vele az elmúlt hetekben.

Lemegy a hét, csütörtökön Tj ellóg rajzról, hogy vásárolni menjen, így nyugodtan rajzolgathatok magamban. Pénteken Héli is ellóg teniszről, de a többiek nem haragszanak rá. Én, szépen lassan hazasétálok, és abban reménykedem, Héli már nincs otthon, és eltölthetek egy csendes, filmezős estét. Mikor belépek az ajtón, látom ugyan a cipőit, de nem is izgat. Bemegyek a szobámba, és felkapcsolom a villanyt. Az ágyon az egyik új, lila felsőmet látom, és egy sötétkék, nyomott mintás nadrágot. Nem emlékszem, hogy itt hagytam volna, ezért közelebb megyek. Héli ekkor előbukkan a sarokból, és az ajtó elé áll.

- Szia, hugi. Azokat fogod felvenni ma estére.

- Miket beszélsz? - idegesedek fel - Filmezéshez pizsamába fogok bújni.

- Nem fogsz filmezni, hanem bulizni fogsz a nővéreddel!

- Annyira tudtam, hogy nem fogadod el a nemleges válaszomat! - emelem fel a hangom - Mindig ezt csinálod! Addig harcolsz, amíg nem úgy lesz minden, ahogy te akarod!

Mérgemben földhöz vágom a táskám.

- Na, ide figyelj Kyro! - megfogja a vállaimat, és magához fordít - Én vagyok a szebb és az okosabb, szóval hallgass meg! A te érdekedet nézem, azért akarlak elvinni! Régen szerettél szórakozni velem. Most is ilyet akarok!

- Persze! Tudom én mi lesz! - mondom cinikusan - A pasiddal a sarokban fogtok smárolni, én meg csináljak, amit akarok.

- Ígérem, most nem úgy lesz! Azt akarom, hogy érezzük jól magunkat. Kérlek!

A tekintete őszintének tűnik, de én már nem is tudom. Még mindig nincs kedvem, de az jut eszembe, amikor mindenki erről a buliról fog beszélni, bánnám, hogy nem voltam ott. Egyszer már előfordult az ilyen, és azért, mert nem hallgattam Hélire.

- Ááá. Legyen... Ezúttal hallgatok rád, de közlöm, rohadtul nincs kedvem.

Felsikít örömében, és a nyakamba ugrik.

- Hidd el, jó lesz! Ha még sem, akkor egy hónapig mosom a ruháidat, és te állíthatod össze a fürdőszoba beosztást.

- Igen? - fülig húzódik a szám - Ez csábító ajánlat. Mikorra is kell odaérni?

Az órára néz, és azt feleli.

- Egy óra múlva, az az fél hatra beszéltem meg Tjvel, de nem gond, ha késünk. A többiek fél hétre mennek.

- Akkor már rég zuhanyoznunk kéne, nem? - kezd eluralkodni rajtam a buli láz.

- Nekem már meg volt. Menj te, addig felöltözök, sminkelek, aztán kivasalom a hajad.

Bólintok, még egyszer megszorongat, majd bevonulok a fürdőnkbe.

Egy óra tényleg kevésnek bizonyul. Fél hatkor még mindig a hajamat vasalja, mert elég sok van. Ahogy nézem magam a tükörbe, eszembe jut a régi, baleset előtti énem. Eredetileg szög egyenes volt a hajam, mint a nővéremé. Mielőtt beültették az implantátumom, kopaszra borotválták a fejem. A műtét után kaptam egy hajnövesztőt, amitől naponta egy cm-t nőtt a hajam, és addig kellett szednem, ameddig el nem értem a kívánt hosszúságot. A színe ugyan az maradt, mint volt, de hullámokat is kaptam hozzá. Szóval így egyenesen, már évek óta nem láttam magam.