⊒ A 38-as szektor ⊑

25. Utolsó hét

Boldogan, bár fázva szállok be a liftbe. Tizenegy óra körül lehet, ezért megpróbálok halkan átosonni a lakáson. Mikor kinyitom az ajtónkat meglepetésemre Tj és Héli a kanapén ücsörögnek. A tévé nincs bekapcsolva, így valószínűleg beszélgetnek.

- Szia Kyro! Milyen volt a randi? - mosolyog a kék hajú, és felpattan a fotelból.

- Nagyon jó! - szélesen vigyorgok, amire a srác elém lép.

- Ennek örülök. Rég váltatok el? Jeremy messze jár már vajon?

- Nem. Az előbb. Miért? - érdekesen viselkedik, ezért furcsán nézek rá.

- Akkor utána megyek. Jó éjt lányok!

Veszi is a cipőjét, és a pulcsiját, én meg nem értem, mi van.

- Hogy? Nem alszol itt?

- Majd, legközelebb. Hali!

Már ki is megy a lakásból, én pedig leengedem a lifttel. Fogalmam sincs mi történhetett, mert Héli egy szót sem szól, csak ül a nappaliban, mint egy kuka. Oda is ugrok hozzá aggódva, és azt kérdezem.

- Mi történt? Összevesztetek?

A nővérem rám néz, látom az arca teljesen vörös, és most szélesen mosolyog.

- Nem éppen... Pont ellenkezőleg. - még jobban kinyitom a szemem, és várom a magyarázatot - Szóval miután te is elmentél, mi nem bírtunk magunkkal, és lefeküdtünk egymással.

- Ez szuper! - vigyorgok - De, miért ment el?

- Hát, ez elég zavaros. - vakarja a fejét - Kiderült, hogy Tj még nem volt mással, csak velem.

- Nem mondod?

- De. Ez nekem fura, azonban megtisztelő. Szóval, most még dilisebb, mint szokott lenni, ezért inkább haza ment.

- Váo! Akkor ezt az estét, mind a négyen felírhatjuk magunknak.

- Tényleg? Mesélj! Milyen volt? Mindent tudni akarok!

Héli szeme csillog a boldogságtól, ahogy nekem is, így neki látok a történetnek. Anya is e tájban ér haza, csatlakozik hozzánk, így éjszakai beszámolót tartunk mind hármunk estéjéről.

Másnap mindenki magában pihen. Csak az étkezéseket végezzük együtt, a többi időben a szobánkba vonulunk. Héli valószínűleg Tjvel chatel, már amennyit tudnak, mert a buli miatt a kék hajú egész nap dolgozik. Én Jeremyről semmit sem hallok, mert biztos egész nap alszik. Ezt őszintén nem bánom most, mert elmerengek a gondolataimban. Kicsit aggódom a holnap miatt, ezért izgatottan fekszem le este aludni.

Utolsó tanítási hét. Két hete vizsgákat írunk, és most fogják közölni az eredményeket. Nem érdekel mennyi lesz, csak az, hogy átmenjek. Csütörtökön pedig lesz a tánc vizsga. Ezen kívül a többiek mondták, hogy ki fog derülni, hová megyünk iskola kirándulásra, ami három nap aktív pihenést jelent, és mindent az iskola áll. Tavaly állítólag négy csillagos szállodában voltak, valami szigeten. Már csak pár óra, és mindent megtudok. Hélivel elkészülünk, és elindulunk a metróhoz. Jeremy és Tj természetesen már ott várnak minket. Mindketten mosolyognak, amit nem is csodálok, így mi is úgy megyünk oda hozzájuk.

- Jó reggelt! - köszönünk egyszerre.

Héli és Tj kicsit zavartan, de megcsókolják egymást. Annyira aranyosak, ahogy elvörösödve néznek egymásra. Én Jeremy elé állok, és azt mondom.

- Szia Jeremy! Kipihented magad?

- Szia. Talán túlságosan is. - nyújtózik egyet - És te? Ugye nem betegedtél meg?