⊒ A 38-as szektor ⊑

12. Mindig meglepetéseket okozol

A zirgonok előtt decemberben felbolydulás volt az egész földön a két nagy ünnep miatt vagy is a karácsony és a szilveszter miatt. Világszerte megtartották, és volt, aki imádta, volt, aki gyűlölte. Ám, miután az emberek a szektorokban lettek elhelyezve, olyan különböző lett a társadalmi, kulturális és vallási eltérés, hogy a világ vezetői az összes ünnepet beszüntették, kivéve az újév megünneplését. Az mindenhol ugyan olyan, vagyis nyugodt. December 31, január 1 és 2, hivatalos munkaszüneti nap. Tegnap volt elseje, szóval mindjárt vége a téli szünetnek. Már csak négy napot lehetünk itthon, aztán újra iskola. Nem akarom felfogni, hogy ilyen hamar vége a pihenésnek, ezért arra koncentrálok, hogy Hélinek ma megint randija lesz Tjvel. Segítek neki ismét ruhát választani, ami most tökéletes hozzá és az alkalomhoz. Remélem Tj el lesz ájulva tőle. Hat órát beszéltek meg, és az most van.

Anyu és én a nappaliban a tévét nézzük, míg Héli a szobájában készülődik. Tj pontosan érkezik, ezért fel is csönget. Én szólók bele a kaputelefonba.

- Szia Tj. - mosolygok a képernyőre, ahol a kapucnis fiú ácsingózik.

- Szia Kyro. Jöttem Héliért. - mondja kicsit izgatott hangon, amire azt felelem.

- Az a helyzet, hogy még nincs kész. Úgy hogy gyere fel.

- Fel? Hozzátok? - teljesen kiakad, ezért alig bírom ki nevetés nélkül.

- Igen. Indítom a liftet, mikor beszállsz.

- Nos, oké...

Erre aztán nem számított. Pont ezt találta ki neki Héli, hogy zavarba hozza. Kamerát váltok, ami a lift belsejét mutatja és látom, mikor Tj belép oda, ezért megérintem a „Lift fel"-t.

- Anyu, mehetsz. Már jön felfelé.

Anya elmosolyodik, megigazítja a haját, és kimegy az ajtón a kártyájával. Hallom, amint a lift ajtó kitárul, és Tj valószínűleg lefagy anyu láttán.

- Szia, Dr. RoseXin vagyok. Örülök, hogy találkozunk.

- Üdvözlöm Hölgyem. TjAlen vagyok. - valószínűleg kezet fognak.

- Csak simán Rose. Alig múltam 60 éves. Gyere be, nagyon hideg lehet odakint.

Kinyílik az ajtó, ezért széles vigyorral fogadom a csoporttársamat, aki szintén mosolyog, mikor meglát.

- Vetkőzz le, és ülj le hozzánk. Héli, még nagyon nincs kész. Hozok innivalót.

Nagyon zavarban van, és anyunak nem is lehet ellent mondani. Leveszi hát a cipőjét és a kabátját, és ekkor látom, miért is viselt kapucnit.

- Jé! Kiengedted a hajadat? Nem gondoltam, hogy ilyen hosszú! Nagyon jól áll neked.

- Köszi. - rám mosolyog, majd leül mellém.

Pár másodpercig muszáj a haját néznem, mert így még Tjt sosem láttam, és teljesen máshogy néz ki vele. Amikor észreveszi ezt, meglök, én visszalököm, majd nevetünk. Anyu közben hoz két pohár innivalót, és odaadja nekünk.

- És mi a mai program? - kérdezi a sráctól.

- Nos, elviszem Hélit, - halkabbra veszi a hangját - egy kosárlabda meccsre.

- Ú, azért odáig lesz! Kezdem megbánni, amiért nemet mondtam neked...

Tj felnevet, anyu viszont értetlenül néz ránk.

- Nyugi, egyszer hülyültünk azzal, hogy járjunk együtt, de csak viccből.

- Igen, én mindig csak Hélit szerettem. - ezt őszintén és aranyosan mondja, amin anyu elmosolyodik.