⊒ A 38-as szektor ⊑

19. Lelki ügy

Másnaptól kezdve, új lapot nyitok magamban. Úgy próbálok viselkedni, mintha Den, csak egy osztálytárs lenne. Reggel udvariasan köszönök neki, és amikor kérdez valamit, röviden és tömören válaszolok, mint ő nekem év elején. Ebédszünetben, nem akarok vele, Tjvel és Hélivel enni, Roxi láthatóan elfoglalt, és már egy ideje nem eszünk együtt péntekenként, ezért olyat teszek, amin magam is meglepődök.

Meglátom Briant, Ront, és még egy osztálytársukat az egyik asztalnál, bátorságot veszek, és odasétálok.

- Sziasztok. Szabad ez a hely? - kérdezem kissé remegő hangon, amire Brian azonnal elvörösödik, Ron felpattan mellőle, és szabaddá teszi a helyet.

- Hy! Ülj csak le! - rám vigyorog, Brian pedig továbbra sem bír megszólalni.

Elfoglalom a széket, ezért Ron bemutat az osztálytársuknak, akit Jacknek hívnak. Mikor ez is meg volt, hozzá látok az ebédhez, mintha természetes lenne, hogy velük eszek, ekkor szólal meg a kapitány.

- Valami baj van Kyro? Összevesztetek Hélivel, vagy ilyesmi...

- Nem, egyáltalán nincs erről szó. Láttam itt az üres helyet, és gondoltam kell a változatos társaság. De, ha zavarok, akkor elülök innen.

Már állnék is fel, de Brian megfogja a kezem, és azt mondja.

- Ne menj el. Nem zavarsz, csak megleptél.

Rá mosolygok, ezért még jobban zavarba jön, aztán csendben folytatjuk az evést. A végén Ron és a másik srác itt hagynak minket, de én nem bánom. Együtt visszük vissza a tálcát, majd azt mondom.

- Köszönöm a kellemes társaságot.

- Én köszönöm inkább. - bazsalyog - Bármikor szívesen látlak az asztalomnál.

Ezen én mosolygok, majd hozzá teszem.

- Jó hétvégét! Kedden találkozunk. Vagy hétfőn. - felnevetünk.

- Neked jó teniszezést, és szép hétvégét!

Elválunk, aztán megyek is a terembe. Tj, Héli és Jeremy még nem értek be, ezért biztos látták az egész jelenetet. Érdekes, ki tudtam kapcsolni az agyam, amíg Briannal voltam, így ezt jó jelnek tekintem. Csak így tovább!

A hétvégénk így jól kezdődik. Igaz pénteken a tenisz után együtt megyünk haza négyen, mert Tj megvár minket, de a viselkedésem változatlan. Nem is kérdezik, miért nem ebédeltem velük. Szombaton sokáig alszok, és mikor kijövök a szobából, anyu már készített reggelit, kávét, és nagyban dolgozik a gépén.

- Jó reggelt anyu! Hogy aludtál?

- Szia Ky! Egész jól, de hétkor így is kipattant a szemem, úgyhogy kész a reggeli, és nyomoztam.

- Tényleg? Az ügy?

- Igen. Sok mindent találtam.

- Micsodát?

Éppen kimondom, amikor Héli is előmászik a szobájából kócosan.

- 'Reggelt! Mik ezek a jó illatok?

Anyuval mosolygunk rajta, majd az asztalhoz ülünk, és neki látunk az evésnek. Anyu Hélinek is elmondja, hogy talált dolgokat az üggyel kapcsolatban, és szeretné megmutatni nekünk, ha akarjuk. Én természetesen égek a vágytól, de meglepetésemre Héli is kíváncsi. A reggeli után le is ülünk a fotelokba, és anya neki kezd.

- Még egyszer bementem a kereső számítógéphez, hogy rátaláljak Peter O'Connalra. Sejtitek, milyen eredmény jött ki.

- Továbbra is ismeretlen a holléte. - fejezem ki magam szakszavakkal.