⊒ A 38-as szektor ⊑

43. Bűntudatok

Kopogásra riadok fel. Felülök, és hirtelen azt sem tudom, hol vagyok.

- Gyere be. - mondom bizonytalanul, és kitörlöm a szememből az álmosságot.

A kék hajú lép be mosolyogva kék, fekete zirgon ruhában, majd a kómás fejemet meglátva, azt kérdezi.

- Bocsánat. Én keltettelek fel? Nem akartam...

- Nyugi, semmi baj. - ásítok - Mennyi idő telt el?

- Úgy három, négy óra. Nem nagyon figyelem az időt az űrben. Gondoltam megnézlek, mindent megtaláltál-e, és ilyenek.

- Aranyos vagy. - vigyorgok rá kicsit - Sikerült „fürdenem" és a ruháimat is kitisztította az a gép. Ez az ágy pedig, nagyon kényelmes.

- Ennek örülök. - az asztalhoz lép, és bekapcsolja - Ezt is láttad?

Bólintok, mellé lépek, és aktiválom az implantom.

- Azt akartam megmutatni neked, hogyan lehet nyomon követni Den állapotát, amíg még ébren vagyunk.

Megérinti a Hajó információk feliratot, és megjeleni egy lista a helységekről. Engem viszont az érdekel, amit mondott.

- Amíg ébren vagyunk? Ezt, hogy érted?

- Te is biztos sokallod a három év utazást. Nem is lehet annyit tölteni az űrben így legénység nélkül, ezért nem sokára befekszünk a Hibernációs kamrákba. Gondolom, tudod mi az.

Őszintén, erre nem is gondoltam. Csodálkozva fürkészem Tj szemét, de ő csak mosolyog tovább.

- Lefagyasztjuk magunkat az utazás idejére? - bólint - Értem. Mondjuk ez logikus. De biztonságos?

- Rose is ugyan ezt kérdezte, mikor elmondtam nekik. - nevet - És neki is azt válaszoltam, hogy igen. Anno többször utaztam már így, és mindig odaértem, ahová akartam. Nem kell aggódni.

- Hiszek neked, és nem aggódom, csak nem tudtam, hogy ilyen tényleg létezik.

Kicsit elhallgatunk, aztán Tj a képernyőhöz fordul. Megkeresi a Gyengélkedő I. feliratot, és megnyomja. A szoba felülnézeti képe mutatkozik a képernyőn.

- Bármire rámutatsz, - magyarázza Tj - arról információt ad a computer. Itt van a négy fülke, és láthatod, hogy három piros színű, vagyis üzemen kívül van, és egy zöld, ahol Jeremy fekszik.

Odaérinti az ujját, ekkor ránagyít a fülkére. Egy ember sziluettje mutatkozik, mellette pedig sorban behozza az adatokat. Alul egy hosszú számsor töltődik be, és folyamatosan csökken.

- Az mi? - kérdezem a számot látva.

- Az mutatja Jeremy regenerálásának az állapotát. Minél kisebb a szám, annál jobb. Ha eléri a nullát, akkor azt jelenti, hogy...

- Hogy meggyógyult. - fejezem be a mondatot, amire bólint.

Szeretném jobban szemügyre venni ezt, de ekkor kikapcsolja a készüléket, és komoly arccal rám néz.

- Szeretnék beszélni veled valami fontosról. Leülünk?

Helyet foglalunk az ágyon, és én kíváncsian várom a mondandóját.

- Van egy dolog, amit még tudnod kell rólunk, mielőtt elalszunk.

- Újabb titok... - sóhajtok, amire ő gyorsan helyre tesz.

- Nem egészen, inkább bocsánatkérés. - szomorúan lehajtja a fejét - Én miattam történt ez az egész, mármint, hogy téged és anyukátokat elrabolták, és megvertek.