Secret Place🌈Taekook

☁Tizedik rész 1/2☁

Visszatértem!^^ 

♡

~Taehyung szemszöge~

Éppen Yoongi szobája felé tartok, mivel a park után most lett alkalmam, hogy beszélhessek vele négyszemközt. A hosszú folyosón sétálva Jimin jön velem szemben, tekintetünk egyből találkozik. Érzem, ahogyan mellettem elhaladva szeme sarkából néz, majd én is így csinálva aprón vállába ütközök. Egyikünk sem mondd semmit, csak folytatjuk utunkat. Biztos, hogy Jungkookhoz tart, mivel Yoongi biztosan szólt neki, hogy ma átmegyek hozzá mert beszélgetünk. A tény, hogy amíg mi beszélgetünk, Jungkook és Jimin kettesben lesznek, egyáltalán nem tetszik. Az ajtó elé érek, majd illedelmesen kopogok egyet, és várom hogy ajtót nyisson.

- Csá - köszön lazán az ajtót kinyitva, amin egyből beljebb invitál.

- Szia - mosolyogtam rá, majd leültem az egyik fotelbe. - Szóval, miről is akartál beszélni? - Csapom össze izgatottan kezeimet, miközben Yoongi velem szemben foglal helyet.

- Oh, ühm, igen arról... - Vakarja meg idegesen tarkóját, majd szemei a szoba összes szegletén végigsuhan, csak szemeimbe nem néz, feltűnően kerüli a tekintetem. - Hol is kezdjem? - Kérdezi idegesen, miközben ujjait ropogtatja.

- Nyugi Yoongi, bármi is az, nyugodtan elmondhatod. - Próbálok biztatóan mosolyogni.

- Hát oké, akkor, öhm Jiminről lenne szó. - Mondja olyan halkan, hogy alig értem.

- Mi van Jiminnel? - Próbálom nyugodtan kérdezni, ezzel leplezve ingerültségemet.

- Emlékszel amikor mondtam, hogy nem zavar ha a társaságomban melegek vannak?

Sejtelmesen egy féloldalas mosolyra húzom a számat, majd bólintok egy aprót.

- Szóval... - sóhajt egyet, majd tekintetét végre rám emeli - oké, akkor csak egyszerűen kimondom: Tudom, hogy ott van neki Jungkook, és valószínűleg semmit sem akar tőlem, de tetszik Jimin. És nem, nem fogok rámozdulni, csak valakinek már muszáj volt elmondanom. - Hadarja el egy szuszra, majd megkönnyebbülten fújja ki az eddig benntartott levegőjét.

- Őszintén szólva, már észre vettem, legalábbis sejtettem. Láttam én hogy néztél rá. - Kacsintok, és huncut mosolyra húzom számat.

- Ennyire feltűnő? - Kérdezi kidülledt, félelemmel teli szemekkel.

- Nem, csak már régóta ismerlek, meg az embereken is könnyen átlátok. - Vonok vállat.

Ő csak szótlanul bólint egyet, arca enyhén piros színben pompázva, amin egyből elmosolyodok. Itt ül előttem Min Yoongi, aki az a tipikus kemény srác, érzelmek nélkül, de most olyan sebezhetőnek és aranyosnak tűnik, ahogyan zavarban van.

Tudom, hogy ez mennyire kínos lehet neki, ezért úgy döntök hogy jobb lesz ha inkább témát váltok. Bízom Yoongiban, ezért pontosan tudom hogy semmi olyat nem tenne ami megbántaná Jungkookot. Akármennyire is idegesít hogy együtt vannak, ha emiatt szakítanának annak nem örülnék, főleg úgy, hogy ezzel csak Jungkooknak lenne rossz. (Meg Jiminnek is, de jelen pillanatban ez nem érdekel.)

- Mikor is lesz az évnyitó? - Kérdezem.

Yoongi erre felkapja a fejét, majd ijedten néz fel az órára.

- Basszus, öltöztünk kell! Tíz percen belül kezdődik az ünnepség! - Pattan fel sietősen a kényelmes fotelből, majd szekrénye felé siet.

Erre csak felmordulok egyet, majd én is feltápászkodok a helyemről.

- Akkor én megyek is készülődni. - Lépek az ajtó felé, majd mielőtt kilépnék az ajtón küldök Yoonginak egy légpuszit, amit ő csak egy szemforgatással reagál le.