Secret Place🌈Taekook

☁Huszadik rész☁

 „veszek egy mély levegőt, majd könnyes szemekkel felemelem fejemet.

Szakítanom kell Jungkookkal."

 ♡♡♡  

~Jimin szemszöge~

- Jungkook? - Fordulok az említett fiú felé, aki gondolatmenetéből kizökkentve néz fel rám.

- Igen? - Kérdezi miközben felül, és mellettem törökülésben foglal helyet, majd egy díszpárnáért nyúl, s feje mögé rakja.

Megvárom amíg kényelembe helyezi magát, majd megpróbálom összeszedni magamat.

- Emlékszel, amikor megkérdezted, hogy miért jöttem ide? - Kérdezem, és próbálok minél nyugodtabbnak tűnni, de az idegesség hangomban, és remegő kezeim elárulnak engem.

Ő csak bólint egyet, majd nagy szemekkel néz rám, várva, hogy folytassam.

- Nos - vakarom meg fejbőrömet - ühm, nem mondtam el a teljes igazságot. Yoongiról van szó... - Felelem, amire Jungkook újra csak bólint. Ha őszinte leszek, egy cseppnyi meglepődöttséget sem vélek felfedezni arcán, ami kissé megijeszt engem, hiszen, mi van ha tud róla? De inkább próbálok ezzel nem törődni, és folytatni mondandómat.

- Igazság szerint.. Összevesztünk - nyelek egyet - ezért jöttem el.

Jungkook megint csak bólint, de ezúttal fel is szólal.

- Igen, azt sejtettem. Nem láttalak titeket együtt vagy úgy... Egy hete? - Ráncolja össze szemöldökét, miközben gondolkozik. Végül pozíciót vált, a kanapé végéhez húzódik, fejét a kartámlára helyezi, s lábait kinyújtja, miközben továbbra is engem néz.

Biccentek egyet, majd egy perc kínos csend következik. Szavakat keresgélve, gyomromban lévő kellemetlen görccsel próbálok megszólalni.

De egy hang sem jön ki torkomon, majd végül Jungkook az, aki megtöri a csendet, amiért valószínűleg hálám örökké üldözni fogja.

- Ha megkérdezhetem, min vesztetek össze?  - Néz felém pislogva.

- A-az történt, hogy - itt az idő, Jimin - szóval- - mondatomat be sem fejezve ingerülten fújom ki a levegőt.

Ki hitte volna, hogy ilyen nehéz lesz? A szavak egyszerűen nehezen hagyják el ajkaimat, torkomban óriási gombóc van, és kezeim még mindig remegnek.

Gyávának érzem magam. Hiszen én voltam az aki hibázott, és Jungkook igenis megérdemli hogy tudja az igazságot, de ez mégsem olyan egyszerű mint azt gondoltam.

Szemeimbe újra könnyek gyűlnek, és ekkor döntök úgy, hogy elegem van, és végre elmondok neki mindent.

Szemibe  nézek, amik zavartságot, és aggodalmat tükröznek.

Mély levegő, Jimin.

- Sajnálom Jungkook. Én tényleg, tényleg mindent megpróbáltam hogy csakis rád gondoljak, hogy téged szeresselek. De nem ment, Kook - mosolygok rá keserűen, sós könnycseppek gördülnek le arcomon. Jungkook pedig csak bámul rám kitágult szemekkel, s lassan felemeli fejét a kartámláról, majd végül ülés pozícióba tornázza fel magát, kezei közt a díszpárnát szorongatja.

- Már az elején szólnom kellett volna, amikor még nem így alakultak a dolgok.De hülye voltam, és azt hittem, hogy ez csak egy átmeneti érzés, és hamar elfog múlni. De nem így lett, sőt, csak rosszabbak lettek a dolgok. Sajnálom. Sokkal jobbat érdemelsz nálam, és megértem ha most utálsz engem. - Csóválom meg fejemet, s ajkamba harapok.