Secret Place🌈Taekook

☁️Harmincharmadik rész☁️

,,– Nem ijedtem meg, és nem akartam a csókot.
– Nem?
– Nem.
– Biztos vagy ebben?
– Teljed mértékben.
– Igen Taehyung?
– Igen Jeongguk.

Lassan kezd felém közeledni, én pedig vörös arccal nézek szemeibe. Csak elmosolyodik és összeérinti ajkainkat.''

~Taehyung szemszöge~

Eltolom magamtól.
- Jeongguk légyszíves. - nézek szemeibe.
- Miért nem engeded? - felháborodottan kérdezi.

Miért akarja erőltetni? Igen tetszik, de félek. Félek attól hogy nem lesz jó neki, egyszerűen megrémiszt ez az egész szerelem téma.
Eleve el voltunk távolodva, sok ez egyszerre nekem.

- Túl gyorsan haladunk Gukkie. -idegesen ülök fel.
- Ahj, ez a hülye duma folyton. Mindig csak mentegetőzöl Tae. Utálom, hogy ennyire makacs vagy.
- Ez van Jeongguk. Tudod senki sem tökéletes. Siettetsz folyton és nem tudok haladni a tempóddal. Lehet hogy a ribik két perc alatt megvoltak, de ne keverj össze velük. Ha tényleg akarsz valamit akkor vársz rám.
- Várok én Tae, nem az csak mintha direkt nem tennéd azt amit te is jónak látsz. Ismerlek Tae.
- Vagy keress mást és nem kell ennyit bajlódnod az egésszel.
- Nem kell más. - lehúz magához. - Ezt még engeded?
- Ezt is úgy kérdezted mintha eddig nem összebújva aludtunk volna. - nevetek.

Én tényleg akarom, de gyors. És Gukkie a fiatalabb, nem tudom hova siet ennyire de komolyan.
Folyton rám szeretné eröltetni, miközben én nem érzem magam kész rá. Tudom hogy csak egy csók, de én nagyobb dolognak tartom mint a többi velem egy idős. Csók a gyerekkori legjobb barátommal. Furán hangzik.

Magához húz amennyire csak tud és lehunyja szemeit.

- Ne haragudj. - töröm meg egy kis idő elteltével a csendet.
- Nem haragszok - megsimitja fejemet, amit én nyakhajlatába fúrok.

Továbbra is csak szuszogását, és sajátomat hallgatom, ami egész megnyugtató tud lenni.

Lecsukom szemeimet es megsimítom hátát.

- Álmos vagyok. - sóhajtok.
- Aludj Tae.
- De már nem akarok.
- Mer'?
- Mert te sem csicsizel már.
- De attól még itt maradok. - hajamba puszil.

Jeongguk hátára  fekszik, és én mellkasára hajtom fejem.

Szíve minden egyes dobbanását hallom. Megyugtató, főleg hogy ez az Õ szívének a dobbanása.

- A szívemet hallgatod? - elmosolyodik.
- Ühüm. -  bólintok egy aprót. - Megnyugtat.
- Ez édes - nevet és hajamba túr.
- Te meg folyton a hajamat piszkálod!
- Mert engem ez nyugtat meg.
- Öltözzünk fel, aztán csináljuk a dolgokat.

Felülök, majd felállok és szekrényből kiveszek magamnak egy farmert és egy sima fekete pulcsit. Felveszem őket, és a konyhába megyek szendvicseket készíteni reggelire.

Nem sokkal később Jeongguk is megjelenik. Egy fekete szaggatott farmert, és egy fehér pólót visel.

- Mit csinálsz? - átöleli derekamat hátulról.
-Szendókat, reggelire. Nélkülem korogna a pocakod.
- Pontosan. - nevet.
Vaállamra hajtja fejét és megpuszilja nyakamat, amitől kiráz a hideg és egész testemen végig fut.
- Hány szendót kérsz?
- Hmm, megeszek hármat. Köszönöm.
  Amúgy nehogy azt hidd hogy nem     vettem észre hogy kirázott a hideg. - nevet.
- Pedig már örültem - nevetek és az asztalra teszem a szendvicseket.
- Szádra adhatok puszit?
- Nem.
- Ahj.
- Miért?
- Mert akarok puszit.

Majd reggeli után kap. Olyan mint egy kis gyerek, hogy puszi kell neki mindig valakitől. Vissza kéne szoktatni a kemény, parancsolgatós Taehyungra aki kicsiként voltam.

- Jó étvágyat.- áthajolok az asztalon és egy puszit adok szájáera.
- Jó étvágyat - elmosolydik és ő is ad egy puszit a számra.