Secret Place🌈Taekook

☁Tizennegyedik rész☁

Csak saját felelősségre!

♡

~Taehyung szemszöge~

Szinte egész éjjel nem aludtam, mivel minden porcikám vissza vágyott az Aqua Worldbe, a Jungkookkal történtek miatt. Egyszerűen tökéletes volt az a nap, és nem tudom elfelejteni a történteket.

Álmosan lépek ki szobámból, amikor meglátom a kanapén fekvő, félmeztelen Kookiet. Testét végig nézem, izmos, kockás hasán elidőzve. Gyorsan elkapom fejemet, amit utána szégyenkezve lehajtok, mert eléggé zavarba ejtő, Jungkook mostanában egyre magabiztosabb lett, és sokszor képes akár csak egy szál alsógatyában flangálni a "lakásunkban", csöppet sem érdekelve őt, hogy én is itt vagyok. (A mai nap sem volt kivétel.)

- Jó reggelt Kookie - köszönök neki, és elsétálok mellette, vagyis sétálnék a konyhába, ha ő nem fogja meg lábamat. Egyet hátra lépek, így gyönyörű szemeibe tudok nézni. Felül, majd feláll és rámutat az üres helyre, mire én ismét értetlenül pillantok a mellettem mosolygó fiúra.

- Feküdjünk le, és nézzünk TV-t. - Én csak teljesítem kérését, és lefekszek, de szinte alig férünk el, ennek ellenére próbálok úgy feküdni, hogy minél több helye legyen. De ő egyszerűen csak rám fekszik, majd mellkasomra hajtja fejét.

- Nincs meleged Taehyung? - Kérdezi egy angyali mosoly kíséretében.

- N-nem nincs. Kéne? - Felvonom szemöldökömet, és értetlenül nézek sötétbarna íriszeibe.

- Hát igen, kéne. - Semleges hangon válaszol előbb feltett kérdésemre, majd újra elmosolyodik.

- Miről beszélsz Nyuszi? Tényleg nem értelek. - Felnevetek, mert tényleg fogalmam sincs mit szeretne ezzel mondani.

- Úristen Tae, csak vedd le a pólód. - Szemeit megforgatja, majd lovagló ülésbe tornázza magát, úgy ahogy múltkor, hogy könnyebben letudjam venni magamról a ruhadarabot.

Először kissé vonakodva nyúlok pólóm aljához, majd leveszem magamról, és a földre dobom. És íme, újra itt van a magabiztos Jungkook, akinek eddig nem volt szokása ilyeneket mondani, bár, nem mintha zavarna.

Kookie vissza rám dől, fejét nyakamba fúrja, ujjait hajamba vezeti, és tincseimmel kezd el játszani.

Kezemet derekára teszem, amit egyszer-egyszer megsimítok, ezzel kiváltva belőle apró sóhajt, ami zene füleimnek.

Kezeim újból a kelleténél kicsit lejjebb vándorolnak, pontosabban fenekére, amibe bele markolok. Teste megremeg, tincseimet megtépi kicsit.

- Tae, most ne. - Néz fel rám, és elég komolynak tűnik, ezért újra áttérek derekára.

- Ne haragudj.

- Ezért nem haragszok - nevet fel édesen, majd fülem mögé puszil.

Egy ideje már így fekszünk, amikor Jungkook felkel, és bemegy a szobánkba. Nem akarom követni, de mégsem tudom magamat visszafogni, ezért felpattanok és utána megyek.

A szobába lépve meglátom őt, és észre veszem, hogy valamit nagyon keres, ruháimat is szétdobta, sajátját is, és még az ágyat is feltúrta.

- Mit keresel Jungkook?

- Emlékszel arra a piros pulcsidra ami múltkor volt rajtad? Hol van? - Kicsit ingerülten kérdezi. Gondolom fel szeretné venni, amin csak elmosolyodok.

- Várj, mindjárt hozom. - Kisétálok, és a fürdőszoba felé veszem az irányt, mert a mosógépre raktam, és ott hagytam. Megfogom a ruhadarabot, odaviszem neki, és ő pedig felveszi azt.