Secret Place🌈Taekook

☁Tizedik rész 2/2☁

~ Jungkook szemszöge ~

Az igazgatónk "izgalmas" beszédét ebben a pillanatban letudta. Mindenki a szobájába megy, ezért én is így teszek. Szemeimmel Taet és Jimint keresem, mert Jimin végig Yoongival volt, Tae viszont fogalmam sincs. A keresést feladva indulok a szobám felé. Mikor oda érek meglátom Taet, aki az ajtó előtt áll.
- Hát te miért állsz itt kint, miért nem mész be? - Közben kulcsomat keresem, hogy minél hamarabb bemehessek, és befekhessek ágyamba.
- Rád várok - szólal meg halkan, biztos még a nem rég történtek miatt. Oda sétálok, semmit nem mondok csak megölelem, fejemet mellkasába fúrom. Megkönnyebbülten ki fújja levegőjét, visszaölel. Hátamat kezdi simogatni, ami valljuk be jól esik. Ha ezt más tette volna arra biztos haragudnék, és elkerülném, de rá valamiért nem tudok, és nem kerülöm el, hanem csak figyelem kívül hagyom, és ugyan úgy viselkedek vele. Nem akarom, hogy újra elveszítsem. Elhúzódok tőle, gyönyörű barna szemeibe nézek, és halványan elmosolyodok. Megfogom kezét, összekulcsolom ujjainkat, hogy tényleg tudja nem utálom, vagy haragszok e miatt. A kilincsre teszem kezemet, és lenyomom azt, belépek az ajtón. Mivel fogom a kezét őt is berángatom, lehet kicsit túl erősen, és hirtelen, mert kissé megbillen.
- Unatkozok Tae - Közben levetem magam ágyára, inkább már ágyunkra.
Semmit nem válaszol, csak szekrényéhez megy kiveszi belőle bézs színű pólóját, amiben múltkor aludtam, és egy fekete szaggatott farmert. Most is végig nézem, ahogy leveszi felsőjét, a tükörben elől is látom, elég szép látvány. Nadrágját is leveszi, egész testén végig siklik tekintetem, és beharapom számat. Ezen én is meglepődök. Miért csináltam ezt?
- El kell menni boltba Kookie, nincs itthon semmi. - Mellém sétál, leguggol az ágy mellé, így egy szinten van velem, és szemeimbe tud nézni.
- Ahh, de nincs kedvem, lefárasztott az a nő a sok dumájával. - Elkezdek hisztizni, majd hátamra fordulok, és fejemre húzom a takarómat, akár egy öt éves.
- Akkor lemegyek egyedül, de akkor csak este jövök. - Hallom ahogy kisétál a szobából. Nem akarom, hogy megint itt hagyjon egyedül, és azt sem akarom, hogy nélkülem menjen. Gyorsan kipattanok az ágyából, már pont lépne ki az ajtón amikor megfogom a karját.
- Várj Taehyung, én is megyek, csak várd meg míg átöltözök. - Hadarom el, majd szobánkba futok, hogy gyorsan fel tudjak öltözni, szekrényem elé állok, és csak bámulom. Nincs nagy ruha választékom az anyagi helyzetünk miatt. Pár perc elteltével Tae jelenik meg az ajtóban, vár egy kicsit, majd mosolyogva megforgatja szemeit, és mellém lép.
- Kiválasztom mit vegyél fel. - Közben Tae játékosan arrébb lök, amitől nevetnem kell, ő pedig csak büszkén mosolyog.
Kivesz egy fekete farmert, majd saját részlegéhez lép, és egy sima fehér pólót vesz ki.
- De Tae olyan nekem is van. - Mondom neki kicsit felháborodva.
- Nem érdekel - rántja meg vállát, és folytatja - azt akarom, hogy az én pólómban legyél. - Mosolyog rám és kisétál a szobából. Megfogom a pólót, orromhoz emelem, és beszívom finom illatát. Gyorsan felkapom magamra a bő ruhadarabot, ami egy kicsit nagy rám, és cipőmet, majd sietek Taehez, aki már az ajtó előtt vár rám. Végig mér, elmosolyodik, végül kisétál az ajtón, így én megyek utána.
Már körülbelül tíz bolt mellett elhaladtunk, de egynél sem álltunk meg. Tae megtorpan, és kezemnél fogva szembe fordít magával.
- Most csukd be a szemed. - Elmosolyodik, kezemet megfogja, de én elengedem és derekamra helyezem azokat. Tae néha megsimítja a területet, és próbálok nem reagálni semmit, legalább is annyira, hogy ne vegye észre.
-Na, Kookie csukd be kérlek. - Sóhajtok egyet és becsukom szemeimet. Tae mögém áll, és hozzám simul hátulról, egy puszit ad fülem mögé, majd kicsit meglök, ezzel jelezve azt hogy induljak el. Először bizonytalanul indulok, de egy kis idő múlva már nem félek annyira. Tae még mindig derekamat fogja, és úgy irányít. Pár perc elteltével Taehyung megáll, ezért én is így teszek.
- Kinyithatod - szólal meg hirtelen amitől megijedek, és egy kicsit megugrok, Tae pedig csak felnevet. Szememet kinyitom és öt fiúval találom szemben magam.

- Boldog szülinapot! - kiáltják egyszerre. Tae hátulról átölel.

- Boldog szülinapot Nyuszim - suttogja fülembe, amitől kiráz a hideg.

- É-én...  - kezdek bele, de hangom elcsuklik, az örömtől könnyek gyűlnek szemembe, miközben próbálok elbújni kezeim mögé. Erre mindenki el kezd "aww"-ozni, én pedig próbálom magam lenyugtatni.

Taehyung halkan felnevet mögöttem, majd leveszi kezeimet az arcomról.

- Már kezdtem azt hinni, hogy elfelejtettétek - mondom fejemet csóválva miközben végig nézek rajtuk, majd meglepően - és egyben boldogan - veszem észre, hogy Hoseok, Namjoon és Jin is itt van köztünk. Szélesen mosolyogva integetek nekik, amit ők ugyan olyan arckifejezéssel rögtön viszonoznak is. Yoongi küld felém egy apró biccentést, Jimin pedig mosolyogva mellém lép, majd megölel.

- Boldog szülinapot, macim - suttogja fülembe, és szinte látom ahogyan hátam mögül Taehyung megforgatja szemeit.

- Köszönöm - mosolygok rá, majd engedem hogy egy apró csókot nyomjon ajkaimra, ami ez esetben most lassabb, és gyengédebb volt.

- Menjünk, vegyük át a cipőnket - szólal meg Tae, akinek a hangja ismét rideg, de értékelem, hogy legalább próbálja visszafogni magát. Párokba állunk, Jin Namjoonnal van, Hoseok Yoongival, mi pedig hárman. A játék végére a másik két csapat elég sok pontot gyűjtött be, így az utolsó gurításnál nagyot kell tarolnia Taenak. Jiminnel mintha most is versenyeztek volna, de minek hiszen egy csapatban játszanak?! Most mindenki Taehyungot nézi, aki erősen koncentrál, és elgurítja a golyót. Miközben a pályán gurul mindenki izgatottan várja, hogy mi fog történni. Taehyung tarol, és ennek senki sem örül rajtunk kívül. Oda rohanok Taehyunghoz, és szó szerint ráugrok, ő pedig elkap, aminek Jimin biztos nem örül.
Miután még játszottunk pár menetet, egy kör alakú asztalhoz ülünk le, ahol a srácok elővesznek ajándékokat. Ismét bekönnyezek, mert annyira aranyosak, hogy nem csak megszervezték ezt a napot, hanem még ajándékot is vettek. Mindenki oda adja, és mindegyik ajándéknak ugyan úgy örülök, mivel nem igazán szoktak ilyenekkel meglepni. Úgy gondolom, hogy ez egy jó csapata lesz, és jó barátok leszünk. Tae marad utoljára. Elővesz egy kisebb dobozt, ami nem tudom mit rejthet. Feláll, felém nyújtja kezét, én megfogom azt, és felhúz, majd magával szemben állít meg. Közelebb lép, derekamra teszi kezét, és hüvelykujját egyszer-egyszer megmozdítja, átölel, én pedig vissza ölelem. Régen mindig együtt ünnepeltük szülinapjainkat, és most újra itt van, és így a legjobb. Azt hiszem most vagyok a legboldogabb. Szorosabban ölelem, és soha nem akarom őt elengedni, mert most minden tökéletes. Könnyeimtől homályosan látok, de jelen pillanatban nem érdekel, csak az, hogy most itt vannak nekem ők, és az hogy Taehyung hátamat simogatja, és hajamba puszil. Kicsit eltol magától, és könnyes arcomra néz.
- Shh, ne sírj Kookie. - Elmosolyodik, mivel tudja, hogy ezek a könnyek most a boldogságtól vannak. Újra hozzá bújok, majd ő megint megszólal.
- Boldog szülinapot Nyuszim.- Suttogja fülembe, amin elmosolyodok én is, és könnyeim újból folyni kezdenek.-Ez itt a tiéd.- Elhúzódok tőle és a dobozra pillantok, amit felém nyújt. Átveszem tőle és kinyitom. Ez a közös emlék könyvünk, amit még öt évesen kezdtünk el. Tele van szebbnél-szebb emlékekkel, és tudom, hogy ez mindkettőnknek fontos. Újra elsírom magam, mert ez a legszebb ajándék, amit valaha is kaptam.
- Ne sírj Nyuszim - Kuncog egyet.
- Cs-csak boldog vagyok. - Felnézek rá, egy puszit nyomok arcára, rámosolygok, mire ő is elmosolyodik. Újra átölel és én is ezt teszem. Eltol magától, letörli könnyeimet, majd felém hajol, és szám sarkába ad egy puszit, majd megfordul és vissza ül. A srácok mosolyogva néznek engem, majd én is helyet foglalok.
- Köszönöm, hogy megszerveztétek ezt az egészet, nagyon aranyosak vagytok, tényleg köszönöm szépen. - Nézek végig mindenkin, de ekkor észre veszem, hogy nincs itt Jimin. Pont ekkor  belép egy tortával a kezében, leteszi az asztalra, és odahajol hozzám, hogy megcsókolhasson, végül ő is leül. Elkezdenek nekem énekelni, majd mikor mindez lezajlott, felvágjuk a tortát és elkezdjünk enni.
Még mindig a Taes dolgon jár az eszem, amikor majdnem a számra adott puszit. Az baj ha utána úgy csináltunk mintha semmi sem történt volna, és ugyan úgy leültem mellé? Attól tartok igen, de ez biztos csak azért van, mert nyolc évig nem voltunk együtt, és örülünk, hogy újra itt vagyunk egymásnak. Igen, biztos ez az oka. Ez volt életem egyik legjobb napja, mert új barátokat szereztem, itt van velem a szerelmem, és a számomra legfontosabb személy a világon, Kim Taehyung.