Secret Place🌈Taekook

☁Harminckilencedik rész☁

“Tae és Sehun ekkor állnak fel, és egymás ajkaira tapadnak, amit én már könnyes szemekkel nézek végig.”

~Jeongguk szemszöge~

Idegesen megyek fel kis lakásunkba és próbálom megnyugtatni magam.

Mikor Tae fél óra múlva félénken nyit be szobánkba, én rá se nézek, tudomást sem akarok róla venni. De egyszerűen nem bírom ezt az egészet szó nélkül hagyni.

–Mióta tart?–térek egyből a lényegre.
–Micsoda?
–Sehun. Mióta vagytok együtt?
–M-mi nem vagyunk együtt.
–Ezért szakítottál velem?–csak hevesen kezdi fejét rázni–Hogyne, ne nézz hülyének.
–Figyelj Gukkie...ott volt velem a rossz napjaimon is...–lehajtja fejét.

Ez végleg összetört.

–Én nem voltam ott Taehyung?!
–De igen, de nem úgy. Sehunnak fontosabb vagyok mint a barátai.
–Persze, addig mig meg nem sikerül fektetnie.
–Ne beszélj így róla!
–Mivan mostmár fontosabb lett a gyerekkori legjobb barátodnál? Akivel felnőttel? És aki minden szeretetét neked adta?
–Nem lett fontosabb nálad! Egy szóval se mondtam ezt.
–De így viselkedsz Taehyung. A szemembe hazudtál többször is, mikor rákérdeztem hogy azért szakítottál-e mert van valaki más. Mikor megkérdeztem hogy randizgatsz-e. Mindennap a szemembe hazudtál. És beleszerettél egy olyanba akit nem is ismersz.
–Szeretlek Jeonggukie.
–Én is, de tudod ez nem old meg semmit, és ezt mondd a Sehunkádnak.
–Ma jön át, mert beakarom mutatni neked.
–Miért kéne nekem bemutatni?
–Mert a legjobb barátom vagy Jeonggukie.
–Csak azért nem fogom felrugni mert mindennél jobban szeretlek.
–Köszönöm.

Nem tudok rá haragudni, nem tudom őt utálni ezért. És ha boldog, akkor nekem semmi más nem számít. Csak fáj hogy nem velem.

Felállok és kitárom karjaimat, ő pedig szorosan hozzám bújik.

Ekkor kopogtatnak az ajtón.

De vártam ezt a pillanatot. Semmi kedvem nézni ahogy a szerelmem Sehunnal romantikázik és mi egyebek. Amikor megcsókolták egymást mintha szíven szúrtak volna. De úgy csillognak Manó szemei, látom rajta hogy boldog. Én sose tudtam ennyire boldoggá tenni őt. Nálam jobbat érdemel.

~Taehyung szemszöge~

Egy undorító ember vagyok. Fél év eltelt azóta hogy szakítottam Gukkieval. Minden percben csak rá tudok gondolni. Mikor Sehun megcsókol Jeonggukiet képzelem oda, mikor a kezet fogom akkor is. Egyszerűen, nincs pofám vissza könyörögni magam. Sehunt...Sehunt meg nem szeretem. Csak féltékennyé akarom tenni Gukkiet. Már akkor megbántam a szakítást mikor ki mondtam. Rá van szükségem, őt akarom. De félek elvesztettem, akár örökre. Néha úgy érzem küzdeni próbál értem, de aztán feladja. Sehun minden második emberrel összefekszik. És mikor ma Jeonggukie kémkedett utánam, én észre vettem, csak ezért csókoltam meg Sehunt hogy féltékennyé tudjam tenni. De nem számít ez se. Bár idegesnek tűnt, csalódottnak. De közben érzem hogy Gukkienak fáj, és megint ott vagyok, hogy nem tudom mit tegyek. Hogy mi lenne a helyes.
Ha elmondom hogy csak féltékennyé akartam tenni ezzel az egésszel, akkor azért haragszik meg.
Ha tovább folytatom ezt bántom vele, és szomorúvá teszem.

Ilyenkor csak elszeretnék tűnni.
Vagy látni Guk gondolatát hogy mit akar, mit tegyek.
De sajnos az egyikre sincs esély, lehetőség.

Hamarosan Guk csókja, érintése hiányába fogok beleőrülni, vagy a bűntudattól. Melyik a fájdalmasabb?

Mikor Sehunt beengedem egyből ajkaimra tapad, csókját viszonzom, de közben Jeonggukiet nézem, Jeonggukiera gondolok. Mert Őt szeretem.