Secret Place🌈Taekook

☁Hatodik rész☁

Bocsi a késésért! 

♡

,, – Ne menj bele semmi hülyeségbe. – Újból hajamba puszil, majd visszamegy és helyet foglal. Jiminre pillantok, aki csak rám mosolyog, odahajol hozzám és egy csókot lehel ajkamra."

~Taehyung szemszöge~

Jungkooknak elmondtam amit akartam, és remélem be is tartja. Nem mintha akkora baja eshetne bárkinek is, de akkor is remélem elég komolyan vette amit mondtam neki. Féltem őt, nem lehet baj, de még is van egy kevés alkohol, és nem szeretném, hogy bármi baja essen.  A többiek annyit isznak amennyit csak akarnak, felőlem még kórházba is kerülhetnek, de Kookie nem fog inni, mert nem engedem meg neki. Nem is lehetne itt alkohol, hiszen még nem vagyunk tizennyolc évesek. De egy-két ember akiknek vannak felsőbb éves haverjaik azok tudtak kérni, így hoztak ide is. Most Yoongi pörget, és Jungkooknak kell teljesíteni valami feladatot. Ajánlom neki, hogy semmi olyat ne adjon neki. Yoongi rám néz, én ugyan úgy szemébe, de én gyilkos tekintettel. Érti, hogy mit akarok neki ezzel mondani.

  – Hm... – huncut mosolyra húzza ajkát-Csókold meg Jimint, itt mindenki előtt.-Miért mondanának nemet ha együtt vannak? Végül is ők még nem tudják, hogy együtt vannak, de egyszer úgy is kiderült volna.  Egyáltalán nem örülök neki, hogy megint végig kell néznem ahogy csókolóznak. Igen, féltékeny vagyok, de nem tudok ezzel mit tenni. A fiúval semmi bajom, sőt egész kedvesnek tűnik, barátságos, csak egyszerűen a féltékenység, de ezt sosem vallanám be nekik. Rájuk nézek. Kookie csak vállat ránt, és elmosolyodik. Egyáltalán nem olyan most, amilyen velem volt eddig. Amikor velem van mindig hozzám bújik, félénkebb, aranyosabb, és mintha most nem lenne annyira felszabadult. Most ő a menő srác, pedig egyáltalán nem ilyen, és soha sem volt ilyen. Lehet csak azért csinálja, mert ő dominánsabb a kapcsolatukban. Jungkook odanyúl Jimin tarkójához, magához húzza, és megcsókolja. Próbálok higgadt maradni, nem kimutatni, hogy mennyire is zavar ez az egész, hogy mennyire ideges vagyok most. Miután elváltak, egy fél perc után, Jungkook egyből rám vezeti tekintetét, szerintem észre is veszi, hogy valami nincs rendben, lehajtja fejét, kezét nézni, majd karkötőjét kezdi el babrálni, azt a karkötőt amit én csináltam neki régen. Ha most tehetném, felállnék, elmennék innen valahova, valami olyan helyre ahol csak Jungkook találna rám. Olyan helyre ahol tudnánk újra ketten lenni, mert hiányzik, mind az, hogy kettesben legyünk, és beszélgessünk, mert mióta találkoztunk, nem beszéltünk semmi olyan dologról. Nem tudom mi történt vele, a családjával az után miután elmentek innen. Pedig annyira érdekel. De mivel ez az egész "buli" kötelező, nem tehetem meg, hogy csak kisétáljak innen. Megrázom a fejem, mert egész végig csak rajta kattog az agyam. Ebben a három napban minden róla szól, körülötte forog az egész kis világom. Abban a világban ahol ketten vagyunk, és minden tökéletes. De sajnos most a valóságban vagyok, és semmi sem tökéletes. Semmi. Jungkookra nézek, és észre veszem, hogy ő is rám néz, egyeneses a szemeimbe. Látszik rajta, hogy nincs jó kedve, még annyira sincs, mint amikor elindultunk, pedig  az "úton" idáig sem volt valami fényes kedve. Amikor a szobánkba voltunk őszintén nevetett. Azt a Kookiet szeretném mindig látni. Magamra erőltetek egy mosolyt, mint akinek az életében jelen pillanatban is minden a legnagyobb rendben lenne, és semmi problémám sem lenne. Kifújja a levegőt, mintha megkönnyebbült volna ettől a mosolytól. Akkor úgy tűnik, nagyon is észre vette, hogy valamitől ideges vagyok. Jimin combjára teszi kezét, amit nem igazán nézek jó szemmel, de semmit nem tudok ellene tenni. Jimin Kookie kezére néz, elmosolyodik, a sajátját Jungkookéra helyezi, és szájára ad egy puszit. Most Jungkook pörget, de nem figyelek arra, hogy kinek, milyen feladatot ad, mert csak a kezüket nézem, és bele kell törődnöm, hogy tökéletesen passzolnak egymáshoz. Miért vágyok arra, hogy újra átölelhessem, hogy újra hozzám bújjon, hogy újra hallhassam nevetését?  Őszintén? Akarom őt. Pörget egyet az ismeretlen srác, és rám esik,az  hogy teljesítsek egy újabb idétlen feladatot.

– A feladatod... – gondolkozik el, körbe néz, majd folytatja – puszild meg őt. –Mutat Kookiera. Biztos nem tudja, hogy ismerjük egymást, és azt hiszi nekem ez kihívás. Mégsem olyan idétlen ez a feladat, és ez a játék. Így már már is jobban tetszik. Jiminre pillantok, aki csak mosolyogva bólint egyet, ezzel azt jelezve, hogy nyugodtan teljesítsem a "kihívást". Jimin megbízik bennem? Biztos "ismer", lehet Kookie mesélt rólam, mert az ember nem engedi csak úgy meg, hogy a párját puszilgassák. Nem mindenki veszi ilyen könnyedén a dolgokat, ha a szerelméről van szó. Kookie csak lehajtja fejét, zavarban van. Felállok törökülésemből, odasétálok hozzá, leguggolok elé. Kezemet a térdére teszem, szemeibe nézek, ő is ezt teszi, majd elmosolyodik. Kezét leveszi Jimin combjáról és az enyémre helyezi. Jimint látszólag nem zavarja ez az egész helyszet, és csak egy mosolyt küld felénk. Így már biztos vagyok abba, hogy Jungkookie mesélt a kapcsolatunkról, a gyerekkorunkról, arról, hogy mennyire fontosak voltunk egymásnak, de rá kell jöjjek, hogy ezek az érzések nem múltak el. Arcához hajolok, és egy puszi nyomok az előbb említett területre, tettemtől megremeg. Elmosolyodok, felállok, visszasétálok, és leülök az előző pózba. Ránézek, és arca a piros árnyalatot vette fel. Miért vált ki belőle egy puszi ilyeneket? Persze Jiminnel is ilyen, legalább is gondolom.

Elég unalmas volt a puszit leszámítva az este. Most hajnali fél három van. Kookie épp fürdik, megbeszéltük, hogy lefekvés előtt megnézünk egy filmet. Holnap után vége a nyári szünetnek, és kezdetét veszi a tanulás, már aki tanul. Holnap után lesz Kookie születésnapja is, még nem tudom mit vegyek neki vagy, hogy hova menjünk. De azt is figyelembe kell vennem, hogy Jimin is jön velünk, hiszen nem szeretném, hogy boldogtalan legyen, hogy csak ketten vagyunk. Ezért azt gondolom, hogy az lenne a legjobb ha négyen mennénk el valahova. Megbeszélem majd Yoongival és Jiminnel. Nem tetszik amikor együtt vannak, de ő akkor boldog ha Jiminnel van ezért jön ő is. Egyből a bowlingozás jut eszembe. Nem is gondolkozok tovább, hanem ennél a programnál maradok. Kookie kiskorába mindig mondta, hogy szeretne rendes bowling pályán is játszani. Mivel szegények voltak, ezért mindig csak fabábukkal és egy gumilabdával játszottunk. Mindig is elakartam vinni, de anyu nem akarta, hogy vele barátkozzak, így hát nem tudtuk sosem megoldani. Úgy játszott, akár egy profi. Mi így is jól éreztük magunkat, hogy nem rendes pályán játszunk. Mi mindig élveztük egymás társaságát, bármilyen körülmények közt. Régen is ilyen aranyos volt. Imádtam vele lenni, amikor tehettem vele voltam, még akkor is átmentem a kertjükbe amikor anyu leszaladt a boltba egy fél órára. Mindig náluk voltam, mindig egyedül volt, és én nem hagyhattam. Jungkook kilép a fürdőből, haja vizes, egy alsóban van, és méreténél  két számmal nagyobb pólóban. Én már lezuhanyoztam. Befekszik mellém az ágyamba, és ránk húzza takarómat.  A laptopomon elindítok egy filmet. Karomat elhúzza mellőlem, felemeli, mellkasomra hajtja fejét, kezemet pedig hátához teszi, így nézzük tovább az elég unalmas filmet.  A film felénél járhatunk, amikor észre veszem egyenletes szuszogását, ezért a filmet félbe hagyva, kikapcsolom gépemet, és a mellettem lévő éjjeli szekrényre teszem azt.Felkelt.  Felé fordulok, és hátát kezdem simogatni. Oda hajolok arcához, hogy puszit adjak rá, de Ő is pont puszit akart adni, így ajkaink véletlen összeértek.