Ahh. Tényleg sajnálom, hogy lassabban hozom a részeket, de megpróbállak most kárpótolni titeket egy hosszabb résszel! ^^
♡♡♡
~Taehyung szemszöge~
Apró kavicsokat rugdosva sétálok a kollégium felé, halkan dúdolva egy ismerős dallamot magamban, amit habár sokszor hallottam a rádióból üvölteni, címét sosem tudtam.
Még ha talán nem is látszik rajtam olyannyira, valójában örülök, hogy véget ért a nyári szünet (és nem kell végre a szüleim kritizáló megjegyzéseit hallgatnom) és izgatottan várom már, hogy elkezdődjön a tizedik évem.
A kavicsok rugdosását és a dalolászást abba hagyva a nagy épület elé állok, s a lépcsőkön felsétálok, majd lenyomom a bejárati ajtó kilincsét.
Az előtér már megtelt zajos diákokkal és tanárokkal, és habár már több hónapja láttam belülről az épületet, testemet körbejárja egy ismert, otthonos érzés.
De a kellemes emóció mellett, úgy érzem, mintha valami hiányozna, esetleg elveszett volna - mintha valamit elfelejtettem volna.
- De mégis mit? - Dünnyögöm zavartan magam elé.
Az idegen érzést, és az óriási gombócot torkomban próbálom lenyelni, miközben a folyosón kezdek el sétálni.
Íriszeimmel két személy után kezdek el keresgélni, s közben ajkam széles vigyorra húzódik, miközben visszaemlékszem az egyikükkel folytatott beszélgetésemre, az évnyitó estéjén.
( Tae:
Tudod, Jiminnel elég feltűnőek voltatok az ünnepségen
Küldöm el az üzenetet egy széles mosoly kíséretében, de a válasz nem érkezik egyből, viszont azt kiírja, hogy a személy igenis látta.
Ettől még nagyobb kíváncsiság gyülemlik bennem, és ha eddig nem is, akkor most már teljes mértekben gyanúsak számomra.
Yoongi:
Miről beszélsz, kölyök?
Erre csak felhorkantok. Nagyon hihető, Yoongi.
Tae:
Először is, ne hívj kölyöknek, tökmag
Másodszor pedig, tudod te azt jól.
Megszerezted végre a Jibooty-t, mi? ( ͡° ͜ʖ ͡°)
Yoongi:
Mi a retkes faszom az a Jibooty?
Tae:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
