Secret Place🌈Taekook

☁Tizenhatodik rész☁

,,Megfordít így újra háttal vagyok neki, mint amikor elkezdtünk fürdeni. Kezét hasamra teszi, amit egyre lentebb vezet, majd végül majdnem megérint, ott ahol szeretném, hogy megérintsen, de mégse.
- Ezt sem feljtettem el Nyuszi - suttogja mély hangján fülembe, majd oda vezeti kezét, és egyenesen rá teszi férfiasságomra kezét."

~Jungkook szemszöge~

Érintésére egy hangos nyögés hagyja el ajkaimat, fejem hátra bicsaklik, és szemeimet össze szorítom.
- Ezaz Nyuszi, engedd ki a hangod, nem kell bent tartani - suttogja mély, szexi hangján, és közben bátrabban ereszti rá kezét, majd megsimítja merevedő tagomat. Újra hangosan felnyögök, és megszoritom kezét, mivel még azóta is össze vannak kulcsolva ujjaink. Megmossa férfiasságomat, elveszei kezét, és derekam köré fonja azt.
- Taehyung csináld még, kérlek, csak egy kicsit. - Még mindig suttogok, és megremeg hangom, és azthiszem az élvezettől.
- Nem csinálhatjuk Nyuszi, te is tudod jól, hogy megfogod utána bánni, és én leszek a hibás. Szóval nem, nem csinálom, és nehogy azt hidd, hogy én nem szeretném, de hidd el, hogy utána minden rosszabb lenne. - Végig határozott hangon mondja, ezért tudom, hogy az egészet teljesen komolyan gondolja, és rá kell jöjjek, hogy igaza van. Egy szomorú sóhaj hagyja el ajkaimat, és mellkasára dőlök, ő pedig hajamba puszil, majd oldalamat kezdi el simogatni.
Körülbelül egy fél óra elteltével kiszállunk a kádból, és felöltözünk. Rajtam most is Tae piros pulovere van , aminek finom Taehyung illata van, amit imádok.
- Nyuszi feküdj be mellém. - Kifut a fürdőből, egyenesen a hálószobába, majd ráugrik ágyára, akárcsak egy öt éves kisfiú. Utána sétálok, és szó nélkül az ágy falhoz közelebb részére befekszek, a fal felé fordulok, és arra várok, hogy Tae is ezt tegye. Mielőtt lefeküdne lekapja magáról a pólóját, aminek így nem sok értelme volt, hogy felvett, majd az előbb említett ruhadarabot a földre dobja, majd  ő is kénylembe helyezi magát. Szorosan hozzám simul, lábát átlendíti derekamon, kezét pedig bevezeti felsőm, akarom mondani, felsője alá, majd elkezdi cirógatni a területet, engem pedig egy kis idő elteltével elnyom az álom.
Egy halk, lágy, de még is mély hang szólingatására ébredek, amelynek tulajdonosa az oldalamat simogatja.
- Kelj fel Kookie, nem tudsz majd este aludni. - Belepuszil hajamba, és miután észre veszi, hogy fent vagyok feláll mellőlem, és kisétál a szobánkból.
Pár perc lustálkodás után, valahogy sikerül rávennem magam, hogy felkeljek végre, és kimenjek Taehyunghoz.
Mikor kiérek hozzá, épp okos telfonját nyomkodja, én mögé sétálok, és erősen szorítva átölelem hátulról, ő pedig csak kuncog egyet, ami engem is mosolyogásra késztet. Megfordul, a pultnak támaszkodva húz magához, és karjaiba zár.
Miután meguntuk az otthon létet, még kimentünk a parkba sétálni, mivel holnap iskola, amit valljuk be őszintén nem igazán várok, legfőképp azért, mert akkor nem tudom Taevel tölteni az időmet. Persze az iskolában is mindig vele vagyok, de ott nem puszilgathatom, nem foghatom meg a kezét, és nem ölelgethetem, nem bújhatok hozzá, ilyenkor ott van mellettem, de még is úgy hiányzik, az érintése. Ismét Jimin jut eszembe, és bevallom, hogy nagyon hiányzik, akár mennyire is érzem magam jól Taehyunggal, ő akkor is a párom, és rossz, hogy már semmi sem olyan, mint régen. Mintha külön váltak volna útjaink, pedig direkt egy iskolába jelentkeztünk, de ő Yoongival tölti idejét, én pedig Taehyunggal, viszont Tae miatt nem fáj annyira, ami nem igazságos Jiminnel szemben. Gondolataim világából Tae keze húz vissza, amely befészkeli magát tőle távolabb lévő farzsebembe, így engem is átkarol, és megmarkolja fenekemet. Tekintetem rá kapom, míg ő csak egy egyenesen sétál tovább, egy mosollyal az arcán, ami nem csak egyet, hanem több érzelmet is megmutat. Sok ember végig néz rajtunk, ami most éppen nem nagyon zavar, de ahogy elnézem Taet, őt még annyira sem érdekli, mint engem.
- Jövő héten elmehetnénk valahova. - Csillogó szemekkel néz rám, majd mosolya lefagy az arcáról, és megforgatja szemeit.
- Persze Jiminnel, és Yoongival. - Magára erőltet egy mosolyt, amit észre is veszek, hogy nem igazán a legőszintébb.
Mosolyogva csóválom meg fejem, és én is átkarolom derekát, így közelebb húzom magamhoz, annyira hogy szinte alig tudunk sétálni, de minket ez sem zavar, viszont nagyon kényelmetlen, de mi csak csöndben megyünk tovább.
- Ma is együtt alszunk, ugye Nyuszim? - Kérdezi egy huncut mosoly kiséretében.
- Igen Tae, ha észre vetted volna, eddig minden éjjel együtt aludtunk. - Felnevetek, hiszen ez tényleg egy buta kérdés, és igazából már az ő védelmező ölelése, bóditó illata, gyengéd érintései nélkül már el sem tudnék aludni, egyszerűen csak szükségem van rá. Nélküle az életem? El sem tudom képzelni. És miért is? Mert szeretem. Jiminnel, és a kapcsolatunkkal pedig nem tudom mi történik, és hogy hogy állunk.
A tóhoz értünk, aminél mindig megszoktunk állni, leülünk partjára, és csöndben vagyunk, de ma nem így történt.
Tae magával szembe fordít, derekamra helyezi kezeit, és úgy húz, vagyis inkább ránt magához közelebb. Arcaink vészesen közel vannak egymáshoz, így is eléggé belepiwrulok, de az csak rátesz egy lapáttal, hogy lecsukja gyönyörű szemeit, tarkomra fog, és felém kezd közeledni, amit én hagyok is.