Secret Place🌈Taekook

☁Tizenkilencedik rész☁

~Jungkook szemszöge~

Hogy a következő reggel és egyben nap volt a lehető legkínosabbak egyike, az nem kifejezés.

Mikor felkelek, az első dolog amit látok, az Jimin, aki keresztbe feküdve alszik rajtam.

Óvatosan letolom magamról, majd szemeimet dörzsölve felülök az ágyban, és megnézem mobilomon az időt.

Az első óránk elmarad ugye? Akkor mikorra is kell pontosan beérni?  Nézek tudatlanul a telefonomra, majd vállat vonva felállok, s a konyha felé veszem az irányt.

A konyhába érve egy álmos Taehyungot pillantok meg, aki éppen teáját kavargatja békésen.

A szívem akaratlanul is összefacsarodik a látványra, és minden erőmmel vissza kell fognom magam hogy ne ugorják rá itt, most és helyben, és támadjam meg őt nagy ölelésekkel, és óriás puszikkal ahol csak érem őt.

Csalódottan sóhajtok egyet, majd a hűtő elé állok, és a tejért nyúlok. Taehyung mellé sétálok,
- aki még csak egy pillantást sem vettet rám - majd lábujjhegyre állva a müzlis dobozért nyúlok, de akármennyire is próbálom elérni, kezemmel csak beljebb tolom azt mint eleve volt.

Idegesen sóhajtok egyet, mert ugyan már, még csak nem is vagyok alacsony, ez megalázó.

Frusztráltan kifújom az eddig bent tartott levegőt, majd vesztesként már majdnem ott hagyom az egész reggeli ötletet, amikor hirtelen megcsapja orromat egy ismerős illat, és pillanatok alatt érzem testét az enyémhez simulva, majd lélegzet visszatartva várok, és nézem ahogyan leveszi nekem a dobozt.

Ellép mögülem, majd megköszörüli torkát, és egy halk ,,tessék"-et elmotyogva felém nyújtja az édességet, tekintetemet feltűnően kerülve.

Kínos.

- Köszi - mondom halkan, majd az asztalra lerakom a két dobozt, és két tálért nyúlok, majd magamnak, és Jiminnek is megcsinálom a reggelit.

Fura, hogy  ma nem Taehyunggal reggelizek, és nem az ő főztjét eszem, de úgy látszik a jó dolgok nem tartanak sokáig, nemde?

Leülök az egyik székre, és elkezdem fogyasztani a tál müzlimet.

Épp ekkor sétál be komótosan Jimin, akinek haja szinte egy madárfészek, pizsamája idétlenül van rajta, arca puffadt, és szemeit szinte alig bírja nyitva tartani.

- Jó reggelt Csipkerózsika, igazán jól nézel ki ma reggel is - Fordulok felé mosolyogva, miközben próbálom nevetésemet visszafojtani.

- Kuss - motyogja orra alatt.

Na igen. Jimin reggelente elég morcos és nyűgös, és elég ragaszkodó is, ami valljuk be, elég érdekes párosítás.

Lehuppan a mellettem ülő székbe, majd csukott szemmel, csücsörítve fordul felém, vagyis inkább próbál, mert időközben majd' leesik a székről, hiszen saját testsúlyát is alig bírja el.

- Csókot, Kookie - intézi felém szavait, mire én csak nevetve homlokon pöckölöm, ezzel elérve hogy hátrébb húzódjon, és kinyissa szemeit.

- Majd ha esetleg felébredtél, és megmostad a fogad, annyi csókot kapsz amennyit csak akarsz - mosolyodok el mondatom végén, majd amikor látom Jimin csalódott arckifejezését, és lebiggyesztett ajkait, elnevetem magam.

Egy apró köhintés, és mindketten a hang irányába fordulunk, ahol Taehyung áll még mindig a pultnak támaszkodva, de egyikőnkre sem néz.

Oh, már megint elfelejtettük hogy nem egyedül vagyunk.