Secret Place🌈Taekook

☁Tizenhetedik rész☁

,,Tae magával szembe fordít, derekamra helyezi kezeit, és úgy húz, vagyis inkább ránt magához közelebb. Arcaink vészesen közel vannak egymáshoz, így is eléggé belepiwrulok, de az csak rátesz egy lapáttal, hogy lecsukja gyönyörű szemeit, tarkomra fog, és felém kezd közeledni, amit én hagyok is."

~Taehyung szemszöge~

Gyorsan elkapom a fejemet, szinte csak annyira, hogy ajkaink ne érjenek össze, de a kicsi távolság marad arcom, és arca közt. Hirtelen minden jó és rossz végig fut az agyamon. Mit gondoltam? Hogy csak megcsókolom ő pedig el sem lök magától, hanem vissza csókol, miközben ott van neki Jimin?
- Tae csináld már - derekamra teszi kezét, és annál fogva magához húz, majd kezeit fenekemre vezeti, amit egyszer-egyszer megsimít.
- Neharagudj Nyuszi, de ezt nem csinálhatjuk, akármennyire is szeretném. - A földet kezdem pásztázni, de ezt Kookie zavarja, mivel szorosan hozzám bújik, de kezeit még mindig nem veszi le fenekemről.
- Remélem bepótoljuk - elmosolyodik huncutan, majd elhúzodik tőlem, fenekemre csap, és haza felé veszi az irányt.
Ezt most jól hallottam? Ez tényleg megtörtént? Jungkook mióta ilyen?

*Másnap*

Az időt nézem, mert ez a tanóra kínzó lassusággal halad. Rápillantok a mellettem ülő Jungkookra, aki ma is gyönyörű. Igen, azt mondtam gyönyörű. Igen, bele szerettem.
Akaratom ellenére is combjára teszem kezemet, és simogatni kezdem annak belső oldalát, és egyszer-egyszer kezemet-most már szándékosan- férfiasságára vezetem, és ott is megsimítom.
Nem a legjobb ötlet ezt az iskolában, tanórán csinálni, de leghátul ülünk, így kicsi arra az esély, hogy bárki is észre vegye. Amúgy sem vennék észre, mert az osztály nagy része csak bambul, a többiek vagy figyelnek, vagy alszanak.
Jungkook kezét az enyémre helyezi, én pedig várom, hogy ellökje a kezem, de nem ezt teszi hanem csak megsimítja kéz fejemet, mintha bátorítana, hogy csináljam még, és én azt teszem.
Kookie kényesztetését az iskola csengő zavarja meg, mire ő csalódottan sóhajt fel, én pedig kissé idegesen veszem le kezem keményedő tagjáról, és a cuccaimat kezdem bedobálni a táskámba.
Mind a négyen az iskola előtt állunk, de miután sokat beszélgettünk, Jungkook és én is elköszöntem a srácoktól- még ha egy helyen is lakunk- elindultunk a lakásunkhoz.
- Nyuszim ugye ma is együtt fürdünk? Csak most alaposabban megmoslak ott lent. - Ránézek, majd rákacsintok, tekintetemet pedig lejebb vezetem, egyenesen az előbb "említett" tagjára, ő pedig csak zavartan hajtja le fejét, és arcát a piros árnyalat veszi fel, ami egyből egy  mosolyt csal az arcomra, mert tudom, hogy ezt mind én váltom ki belőle.
- Hogy mi van? - Meghallok egy hangot, amit egyből megismerek. Ez bizony Jimin hangja.
Jungkook hirtelen rám kapja tekintetét, ami tele van félelemmel, kezemen szorít egy erőset, mivel ujjaink most is össze vannak kulcsolva, és közben megérzem, ahogy tenyere el kezd izzadni. Lassan megfordul, de nem néz Jimin szemébe. Én is megfordulok, viszont én egyenesen ránézek, és figyelem az alacsony fiú reakcióját.
- J-Jimin, ne értsd félre, n-nem történt semmi köztünk. - Kookie gyorsan hadarja el, de érthetően, majd újból megszólal. - Taevel legjobb barátok vagyunk, te pedig a párom vagy Jimin, és tényleg semmi nem történt.
- Csalódtam benned Jungkook - jelenteti ki Jimin elkeseredett hangon, amit igazából meg is értek, hiszen még is csak együtt vannak, és szeretik egymást.
Állj Taehyung! Nem sajnálhatod Jimint! Itt lehetőség arra, hogy tiéd legyen Jungkook!
Egyre több gondolat játszódik le fejembe, amik igazak is. Nem sajnálhatom Jimint, azért mert Kookie velem érzi jól magát, és most itt a lehetőség arra, hogy Jungkooknak mindent bevalljak, hátha ő is bevallja érzéseit, mert nagyon jól tudom, hogy Kookie nem csak barátként tekint rám, se legjobb barátként, de ezt még magának sem meri bevallani a törpe, akarom mondani Jimin miatt.
Lehet jobb, hogy tudja azt amit mi csinálunk Jungkookkal.
De, miért is kellene őt megsajnálnom? Ő sem olyan ártatlan mint azt egyesek gondolják róla. Mivel szerintem azért Yoongival is történtek dolgok, amiért nem is hibáztatom őket, mert Jimin tényleg egy jófej, aranyos srác, ahogy Yoongi is. Ha nem lenne együtt Jungkookkal szerintem még haverok, akár barátok is lehetnénk, mert ettől függetlenül szimpatikus.
Jungkookra pillantok, aki még mindig kezemet szorítva, sokkoltan áll egy helyben, és a talajt nézi. Jimin már el is ment, mivel nem bírt itt maradni velünk.
Derekánál fogva húzom magamhoz, ő hozzám bújik, és hátát kezdem el simogatni nyugtatás képpen, hiszen tudom, most eléggé ideges lehet, én is az lennék a helyében.
Ő is elkezdi hátamat simogatni, minden ok nélkül, majd hosszú, hideg ujjait puloverem alá vezetve folytatja tovább a kényesztetést.
- Menjünk haza - szinte suttogva motyogom éj fekete hajába. Szó nélkül elválik tőlem, zsebembe dugom kezeimet, mivel már kezdem érezni, hogy kezdenek lefagyni ujjaim. Jungkook sajátját bedugja az enyém mellé, és összekulcsolja azokat, és haza felé sétálunk.

~Jimin szemszöge~

Jungkook megcsalt volna? Nem, ő nem ilyen. Taehyunggal csak gyerekkori legjobb barátok, szeretik egymást, mint barátok, azt hiszem, legalábbis eddig azt hittem. Csalódtam Jungkookba, és szeretem őt, de valami megváltozott amióta ismerem Yoongit. Félek, hogy többet érzek iránta, és nem csak egy haver, vagy barát.
Jungkookot és Taehyungot ott hagyva, gyors léptekkel megyek a lakásunk felé, ami előtt meglátom Yoongit, aki igazából nem tudom még is hogy került ide, hiszen egyszerre indultunk el. Mellette elsétálva, egy szó nélkül, megfogom csuklóját, és úgy rángatom be a mi kis lakásunkba.
- Jimin mi van? - Kicsit ingerülten kérdezi, amit meg is értek, mert nem hiszem hogy hozzá van szokva, hogy csak úgy rángatják őt.
Az ajtóba gyorsan bele dugom a kulcsom és próbálom elfordítani, de nem megy, ezért kicsit erőszakosabban is megpróbálom.
- Öhm Jimin - Yoongi halkan szólal meg, de én nem hagyom hogy végig mondja amit szeretne, ha nem csak szavába vágok.
- Most hagyj - idegesen motyogom a szavakat, pedig tudom hogy nem rajta kéne kitölteni a dühömet, mert nem érdemli meg, és kedvelem is őt.
- De Jimin nem zártuk be. - Mondta végén elneveti magát, én meg csak idegesen nyomom le a kilincset, Yoongit is behúzom, majd amilyen erősen csak tudom, becsapom az ajtót, aminek Yoongit neki lököm, majd közelebb lépek hozzá, és megcsókolom őt.