Secret Place🌈Taekook

☁Harmincötödik rész☁

„– Mik vagyunk mi egynásnak?
– Te az én szerelmem, és én mid vagyok.
– A szerelem...

Feljebb csúszok majd lovagló ülésre váltok át, és óvatosan, de mégis határozottan tapadok ajkaira, és ő egyből viszonozza csókomat."

~Taehyung szemszöge~

Éppen együtt habfürdőzünk. A lábai között ülök és hátamat kidolgozott felsőtestének támasztom.
Ez igaz szerelem igaz? Nem fog soha többé kínozni a hiánya? Ugye mától  mindennap az Ő ölelésében alszok el, és kelek fel? Sosem gondoltam volna magamról hogy meleg vagyok. Bár más férfiakhoz nem vonzódok, sőt senkihez nem vonozódok csak hozzá, Ő az egyetlen számomra.

–Szeretlek TaeTae.
–Én is szeretlek, nyuszim– kuncogok.
–Újra a nyuszid lettem?–mosolyog.
–Igen, az izmos nyuszim– a habokkal játszok,  és Jeongguk átölei vékonyka testemet, fejét pedig vállamra dönti. Puszit ad nyakamra amit én csak egy mosollyal reagálok le.
–Holnap suli.–sóhajt.
–Ahol megint kint felejtesz? Ahol Yugyeommal töltöd majd az egész napod?
–El se kezd.–motyogja nyakamra.
–Mert? Tudod hogy ez lesz?

Semmit nem mond csak megharapja nyakamat "büntetés" képp.

–Ne harapdálj.
–Hiszti királynő, hozzád se lehet már érni.– hátra dől, és egyik kezét derekamon tartja.
–De igen...
–Mindenért van valami belószásod manó.
–Csak fél fejjel vagy nálam magasabb.
–Na látod erről beszélek, mikor engedtük a vizet meg azért hisztiztél hogy nem becézlek– nevet.
– Jó na, bocsánat. Örülök hogy a manód vagyok.
–Örülök hogy a manóm vagy. Kezd kihülni a víz, gyere.– feláll és kilép majd derekára csavarja törölközőjét.
–Nekem jó még.
–Ne szégyeld előttem a tested, előbb mikor zuhanyoztunk is takartad, te találtad ki hogy habfürdőzzünk.
–Utálom, hogy ennyire ismersz.
–Jobban mint bárki mást. Na gyere már manó.

Felállok, vállaimra terítem törcsimet és vacogva bújok szerelmemhez.

–Öltözzünk fel.– átölel.

A szobába megyünk, ahol Guk csak egy alsót vesz fel, én pedig egyik pulcsiját és alsómat ezt követően bebújunk az ágyba.

–Meleged lesz Tae.
–Nem ismersz olyan embert hogy Tae.
–Meleged lesz manó.–nevetve javítja ki magát, miután rászóltam.– Hihetetlen vagy.
–Így kell szeretned.
–Így szeretlek.

A fal felé fordulok és Jeongguk teljesen hozzám simul miközben átöleli derekam.

–Szép álmokat. Szeretlek.–megpuszilja nyakamat.
–Szeretlek.–halkan mondom és nem sokkal később elalszok, szerelmem izmos karjai közt, amik testem köré fonódnak.

Reggel párom nevetgélésére kelek és egy másik ember hangját is meghallom.

Egyáltalán miért nincs mellettem és miért van kint mással, miért nevetgél hangosan ötkor? És ami a legfontosabb. Mit keres egy másik ember a lakásunkban hajnali ötkor?!

Idegesen kelek ki ágyunkból, és feltépem kicsi szobánk ajtaját, majd kitrappolok a nappaliba ahol párom ül a kanapén...Yugyeommal.

– Jó reggelt.– Guk elé állok aki felnéz rám.
Lehajolok hozzá hogy puszit adjon, de ő csak elhúzza száját, elfordítja fejét, majd hátra dől, és egy „neharagudj" pillantást vet rám.

Nem vállal fel a legjobb barátja előtt. Wow.

–Jó reggelt TaeTae.– ajkát rágcsálja és rám se néz. Újra Yugyeom felé fordul és beszélgetni kezdenek miután köszönt nekem a barátja miközben én vissza mentem szobánkba.

Mikor Jiminnel járt Yugyeom még nem járt a sulinkba. Szégyel, és ez nagyon rosszul esik.

–Mi baja Taenek?– hallom meg Yugyeom kiváncsiskodó kérdését.

Már felöltözve megyek ki és Yugyeomra mosolygok.

–Az hogy Jeon egy seggfej.

~Jeongguk szemszöge~

Yugyeom mindig is sejtette hogy valami más van köztünk Taevel, de nem mondtam neki hogy meleg vagyok, és Taet szeretem. Nem terveztem hogy Yugyeom ma idejön. Csak annyit mondtam el neki hogy kibékültünk, semmi mást.
Taehyung nagyon haragszik rám, látom rajta ahogy a szemeimbe néz.

– Elmegyek találkozok a barátaimmal, akiket miattad elhanyagoltam az utóbbi időben.–moslyog rám, majd kimegy az ajtón amit hangosan csap be maga után.

Nincsen nagyon más barátja Hoseokon kívűl, szóval ezzel nem sikerült felidegesítenie. Viszont annál jobban idegesít, hogy nem tudom mit tegyek.

–Haver mi volt ez az egész?–kiváncsian fúrja tekintetét az enyémbe.
–Uhm, izé semmi csak. A-azt beszéltük meg hogy izé uhm ööö. Mit is beszéltünk? Ja, tényleg, izé azt hogy ketten megyünk suliba, mert...azért mert fél hogy eltéved suliba menet. Igen ezt.–bólogatok.

Kínos.

–Jeon a suli pont szemben van a szobáinkkal.–nevet.– Mondd már mivan.
–Ah jó. Emlékszel hogy mennyit csesztettél hogy bámulom őt. Ismered az egész történetünket kis korunk óta. Csak egy apró, ici-pici részlet úgy kimaradt a "meséből"
–Ha az hogy odáig vagy érte, és ő is érted akkor amiatt ne aggódj már rég levágtam. Egész nap róla pofázol. Meg volt alkalmam látni hogy néztek egymásra, tegnap is összevesztetek, és láttam hogy kézen fogva jöttök felém, csak elengedted a kezét.
–Ja.–sóhajtok.
–Haver nem itéllek el. Sőt, szerintem szép pár vagytok.–mosolyog rám biztatóan.– Ne szégyeld őt.
–Nem az csak, nem akarom hogy elitéljenek. Vagyis nem magam miatt félek mindenki tudja hogy volt már fiú párom, mégis van hírnevem. Hanem hogy Taet bántani fogják.
–Ezért leszel te ott hogy megvédd.
–Nagyon haragszik rám.
–Úgyse bírja nélküled sokáig.
–Nem tudom.–egy sóhajtás kíséretében tápászkodok fel a kanapéról, majd barátom is és a suliba megyünk.

Mikor a termünkbe lépünk, meglátom páromat aki zenét hallgat az ablak mellett lévő padban és piros haját babrálja.
Ránk néz és megforgatja szemeit, majd az ablakon kezd kibámulni.

–Ülj mellé haver – odalökdös barátom és leülök Tae mellé.

Kezemet combjára teszem, és ránézek.

–Vedd le rólam a kezed.–halkan szól, rám se nézve és kihúzza fülhallgatóját, amit táskájába tesz.
–Nem.
–Jeongguk, vedd le rólam a kezedet!– idegesen löki le kezemet combjáról.

Yugyeom inkább kimegy a teremből, minket kettesben hagyva.

–Elegem van belőled. Felejts el.
–Kérlek manó, ne csináld már ezt.
–Annyira érdekes, Jimint mindenki előtt megcsókoltad, de nekem elengeded a suli előtt tizenöt méterrel a kezemet. És a legjobb barátod előtt nem vállalsz fel. Megértem hogy szebb meg minden, de döntsd el mit akarsz. Menj vissza hozzá, ő úgyis jobb mindenben. Hm?

Tudom mit kell tennem. Mikor vége a tanításnak.

–Szeretlek.
–Nem érdekel. Most hagyjál békén, ne is szólj hozzám. Elfelejthetsz egy kis időre, úgy gondolom. –keserűen elmosolyodik.

Feláll a helyéről, s én is ezt teszem így útját elállom. Csuklójára fogok, amit egyből elránt.

–Manó...
–Jeongguk, hányszor mondjam el hogy hagyj békén?! Most egy kis magányra vágyok, le akarok nyugodni. Ülj Yugyeom mellé.–elsétál mellettem és ezt követően kimegy a teremből egyedül hagyva engem.

Lehet, hogy a hülyeségem miatt újra elvesztettem.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

♡Köszönöm a 11K megtekintést♥ köszönöm hogy még mindig olvassátok. Tényleg próbálom magam összekapni, és neharagudjatok. Remélem tetszett a rész♡