Secret Place🌈Taekook

☁️Harminckettedik rész☁️

kittiarmy4ever

„–Gukkie, te miért nem alszol?–motyogja mellkasomba.
–Gondolkozok.
–Min?–néz fel rám kiváncsian.
–Titok.–szája sarkába puszilok és piros árnyalatú arcát szó nélkül fúrja vissza mellkasomba."

~Taehyung szemszöge~

Este, a szám sarkába adott puszit. Valamiért egész éjjel a fejemben járt, és mikor izmos karjaival közelebb húzott magához, és ahogy teljesen hozzám simult, az egész estémet bearanyozta. Beszéltünk már róla hogy visszajön az én lakásomba, de eltereltük a szót. Mindeketten akarjuk, de nem akarunk semmit tönkre tenni. Ez alatt azt értem hogy ha összakapnank és ugyan úgy együtt maradnánk, egy lakásban, csak rosszabb lenne számomra. Valamiért rosszabbúl érintene a dolog hogy itt van, de még sincs velem.
Most épp suliba készülődünk. Igaz itt van az udvar túl oldalán, csak egy nagy füves rész van az iskola épülete és a lakásaink között, de Gukkie már két órával hamarabb felkelt, és most keltett fel engem is. Figyelnem kéne rá, hozzám beszél. Mióta gondolkozok csak szája mozgását látom, de szavait nem hallom. Hangját elnyomja a sok gondolat a fejemben. Figyelj oda Taehyung!
– Na mit gondolsz? – mosolyogva néz rám miközben felveszi fekete szaggatott farmerjét, és egyik fekete pólóját.
– Mi-mihez? – alsó ajkam rágcsálva ülök fel. – Neharagudj de most keltem fel, és fáradt vagyok még.
– Már nagyon kezdem unni hogy sosem figyelsz rám Tae.
– Bocsánat, mondom fáradt vagyok.
– Mindegy, nem fontos, csak mondtam hogy visszaköltözhetnék ide. – megvonja vállát
– Gyere! – lekesedek fel. – Va-vagyis, ha szeretnél nyugodtan gyere vissza. – magamra erőltetek egy mosolyt, ő pedig kuncog.

Most nagyon csúnyán lebuktattam magam. Fedni akartam az érzéseket amiket táplálok iránta, de már úgy is észre vette, szóval már teljesen mindegy. Fölösleges rejtegetem ha már ő is tudja.

– Ma melletted ülök órákon. – leül az ágyamra, lefekszik, és magéra húzzab takarómat.
– Hé, ne feküdj koszos ruhával az ágyamra!
– Gyere, feküdj ide mellém. – mosolyogva mondja én pedig szó nélkül fekszek le és bújok hozzá.

Az oldalamat kezdi simizni, én pedig felnézek rá.

– Oh, bocsánat – egy sóhajtás kíséretében húzza el kezét.
– Naa, simizz még – mellkasaba fúrom fejemet.
– Azon gondolkoztam hogy akkor ma suli után vissza hozom a cuccaimat, neked az úgy okés? Hoseok úgy is átment egy csajhoz.
– Oksi.
– Öltözz fel, nem mintha zavarna hogy egy alsóban fekszek, hozzám bújva. Csak na mindjárt megyünk suliba.
– Jó jó, öltözök. De még csak hat óra múlt Gukkie. Még simizz egy kicsit.

Sóhajt és tovább simogatja oldalamat.
Miért siettet ennyire? Másfél óra múlva indulunk itthonról, és csak egy füves részeleget kell átsétálnunk. Mindegy is.

Piros tincseimbe túr ujjaival és úgy simogatja fejemet, én pedig csöndben fekszek, és lecsukom szemeimet.

Megnyugta az érintése, ahogy megsimitja bőröm, megnyugvást ad. És annyira fura hogy mikor mellettem, velem van akkor biztonsángban érzem magam, mert tudom jól hogy ő az aki megvédene a rossz dolgoktól. Miért próbálom magam azzal nyugtatni hogy csak barátok vagyunk? Most úgy őszíntén, ki fekszik összebújva a legjobb barátjával, ki kéri meg hogy simogassa t a másik? Más érzelmeket táplálok iránta, és ő meg, hisz Jiminnel volt együtt. Vajon ő mit érezhet? Mi járhat a fejében? Szeretném tisztán látni az összes gondolátot ami hozzám van kapcsolva. Szeretném tudni miert csináljuk ezt.

– Nem megyünk el suli után sétálni? De de csak ide a környékre.
– Én benne vagyok. – megvonom vállam, és úgy teszek mint akit nem érdekel, de belül öröm táncot járok.
– Oksi. Nehezebb helyere hozni, mint gondoltam. – sóhajt.
– Miről beszéksz? – Kiváncsian nézek fel rá.
– Semmi, semmi. – puszit ad számra és feláll mellőlem. – Készülődj, nem akarok elkésni. – kimegy a nappaliba és bekapcsolja a Tv-t.

Piros arccal nézek utána.

– O-oké – zavaromban fejemre húzom a takarót.

Ezt most mégis miért tette? Nem azt mondom hogy fúj soha többé ne csinálja ezt, hanem inkább még még még. Igaz csak egy puszi volt, egy egy pillanatig tartó, apró puszi. Kérek még.

A suli után egyből sétálni indultunk és most egy padon ülünk.

– Tae, te mit gondolsz a kapcsolatunkól?
– Alakul – mosolyogva nézek szemeibe.
– Ühm, de milyen értelemben?
– Döntsd el te – nevetek.

Ekkor közelebb csúszott hozzám, és ajkaimra tapadt, de én egyből ellöktem magamtól.

– Jeongguk! Mi a francot csinálsz? – dühösen nézek rá.
– Ne-neharagudj.
– De haragszok! Megcsókóltál, te normális vagy?
– Nem tudtam hogy undorodsz tőlem. Eddig nem úgy viselkedtél mint akit annyira zavarna.
– De zavar hogy megcsókóltál. Te nem vagy eszednél!

Jeongguk csak feláll és elsétál.

Megsértettem, pedig csak nem akarom hogy tudja hogy többet érzek. Miért löktem el magamtól? Miért beszéltem vele ilyen csúnyán? Épp ez a baj hogy nem undorodok tőle. Vagyis nem baj, csak tényleg nem akarom hogy kihasználjon. Bár tudom hogy nem olyan, megijedtem.

Lesokkolva ülök a padon és pár perc után kapok észbe. Utána kell mennem.

Mindenhol kerestem, a közös helyünkön, Yugyeomnál, a kedvenc kajáldájánál, és a többi helyen amiket szeret.

Elkeeseredetten lép be lakása ajtaján és egyből szobájába megy, és felkapcsolja a villanyt, ekkor meg látja Jeonggukot aki egy alsó nadrágban fekszik ágyában.
Levetközik, és csak egy alsót hagy magán, majd bebújik mellé, és magukra húzza a takarót. Felkelti Gukkiet.

– Hm? – Kérdezi mélyen szemeimbe néz
– Ne tűnj el máskor, tudod hogy aggódtam? – Gukkiehoz bújok, és ő derekamra teszi kezet.
– Aha szóval aggódtál értem, tudtam hogy egy percet nem bírsz ki nélkülem.
– Fogd be – nevetek – Neharagudj hogy úgy beszéltem veled, és hogy ellöktelel magamtól. – sóhajtok mondandóm végén.
– Nem baj, tudom hogy akartad a csókot, csak megijedtél.
– Nem ijedtem meg, és nem akartam a csókot.
– Nem?
– Nem.
– Biztos vagy ebben?
– Teljed mértékben.
– Igen Taehyung?
– Igen Jeongguk.

Lassan kezd felém közeledni, én pedig vörös arccal nézek szemeibe. Csak elmosolyodik és összeérinti ajkainkat.