Secret Place🌈Taekook

☁Harmincnyolcadik rész ☁

"De nem megy, nem állok készen rá. Véget kell vetnem ennek az egésznek. Szakítanom kell vele."

~Taehyung szemzsöge~

–Figyelj Jeonggukie remélem megérted, és nem akarom hogy eltávolodjunk egymástól újra. A legjobb barátom vagy, és szeretlek úgyis, de én még nem állok készen erre az egészre. Szeretném ha egyelőre csak barátokként tekintenénk egymásra.

– De Tae, én nem tudok rád csak barátként nézni. Ne csináld ezt könyörgöm. Az előbb azt mondtad szeretsz úgy is, akkor miért kell szakítani?
–Mert nem állok készen kapcsolatra. A legjobb barátom vagy,  nem akarlak elveszíteni emiatt.
–Nem fogsz, mert szeretlek.
–Én is szeretlek Jeonggukie...
–Akkor itt vége?
–Itt vége.

Jeongguk vékony testem köré fonja izmos karjait, és szorosan ölel magához.

Nem ilyen reakcióra számítottam. Szerencsére megérti, és nem hagyott itt. Szükségem van rá.

–Menjünk suliba.– egy kis idő elteltével elenged, felveszi táskáját és az ajtó felé indul.
–Megvársz?– a földre ülve kezdem felvenni a cipőm.
–Meg.

—Fél év elteltével—

~Jeongguk szemszöge~

Taevel nem változott semmi. Ugyan úgy együtt fürdünk, ugyan úgy összebujva alszunk, és egyszer egyszer elcsattan egy csók is. Tudom hogy szeret, azt is tudom hogy én szeretem. De nem is értem mit akar. Barátok extrákkal, vagy mi a fene? Tényleg, nem látok a fejébe, hogy miért csinálja ezt, hogy miért jó neki. Többször is próbáltam beszélni vele erről, de folyton elterelte a szót. És ami nagyon zavar, az az hogy egyre többet jár el itthonról. Suli után mindig elmegy, és nem Hobihoz mert vele múltkor összefutottam, és azt mondta hogy ő nem találkozgat Taevel suli után.

–Elmentem jó?– szakítja meg gondolatmenetemet félénk hangja.

Tudja hogy idegesít ez az egész.

–Hova mész?
–Csa-csak összefutok valakivel, egy óra és itthon leszek.
–Vigyázz magadra.
–Okés, szia Jeonggukie.
–Szia.–sóhajtok és a szobánba megyek.

Mikor meghallom az ajtó csapódást egyből felkapom a cipőmet, és észre vétlenűl próbálom követni őt.

A suli udvarának, egy rejtettebb helyére megy, ahol Sehun várja.

Sehun?!

Tae vele találkozik mindennap? Ezt nem hiszem el. Bár úgyis csak barátok, remélem.

Mosolyogva beszélgetnek, mintha csak ketten lennének, mintha megállt volna az idő. Tae annyira vidámnak tűnik mellette, mint mellettem soha. Hogy kerültek össze? Miért találkoznak? És ami a legfontosabb, én miért nem tudok erről az egészről? Miért nem mesélte el Tae? Mindig, mindent megbeszéltünk eddig, mindenről tudtam, hogy mikor hova megy, hogy mi történik vele, hogy kivel, mit csinál. Ez mára miért változott meg? Miért kell titkoloznia előttem?
Legjobb barátok vagyunk nem igaz? A legjobb barátok mindent megbeszélnek egymással.
Sőt, mi legjobb barátok extrákkal vagyunk.
Mi változott meg? Mit csináltam hoy mára már nem bízik bennem? Mit titkolhat?

Egyre több, és több kérdés halmozódik fel bennem, és a csalódottság, szomorúság, a fájdalom át járja mindenem.

Mi jöhet még?

Szakít velem, utána nem mondja meg az igazat, semmit nem mond.

Újra eltávolodunk? Újra elhanyagoljuk egymást? Ezt akarja? Mert ezzel csak ezt fogja elérni.

Szét tép belül hogy nem tudom mi ez az egész. Biztos nincs semmi köztük, hisz Sehun nem meleg tudomásom szerint.

Tae és Sehun ekkor állnak fel, és egymás ajkaira tapadnak, amit én már könnyes szemekkel nézek végig.