Secret Place🌈Taekook

☁Huszonkettedik rész☁

~Harmadik személy szemszöge~

A kilencedik évnek hamar vége szakadt.

Hamarabb, mint azt bármelyik kezdő diák elképzelhette volna.

Annak ellenére, hogy ez még csak az első évük volt a fiúkollégiumban, a tanárok ugyan úgy nem kíméltek rajtuk, és rengeteg házi feladattal látták el őket, a kínzó felelésekről és a halomnyi témazárókról nem is beszélve.

Az első félév lazább volt, viszont a második... Az maga a pokolt volt számukra.

Mindenki szorgalmasan próbálta összeszedni magát év végére, vagyis, helyesbítek, már akit hangyányira is érdekelte a tanulás.

Taehyung egy volt azok közül, akinek nem azért kellett aggódnia, mert esetleg megbukhatott volna év végén - ha lett volna oka bármiért is aggódnia,  akkor az egyedül az lehetett, hogy fizikából esetleg négyes lesz - de ez nyilván nem így történt. (A tanár túlságosan is kedvelte, amúgy is.)

A fiúnak jó esze volt, de ez nyilván nem jelentette azt, hogy nem kell annyit tanulnia.

Valójában, az egész éve arról is szólt.

- Ha év végén nem leszel mindenből kitűnő, akkor azt vedd úgy, hogy többé nem leszel a család tagja! - Rivallt rá édesanyja folyton a telefon keresztül, s akármikor elővette tankönyveit, anyjai szavai ott csengtek füleiben.

Taehyung legtöbbször válaszul csak szemeit forgatta, vagy beletúrt (immár tűzpiros) hajába egy frusztrált sóhaj kíséretével, ámde mindig úgy tett, ahogyan azt szülei is parancsolták, hiszen tudta, hogy ez csak neki tesz majd jót a jövőben.

Így bulikról szinte szó sem volt - nem mintha ezt annyira bánná, igazából - leginkább csak odújába rejtőzve falta könyveit, és próbált minden egyes tananyagot szorgalmasan bemagolni.

Hajszínében lévő változást természetesen titokban tartotta szigorú szülei előtt, ami nem volt számára nehéz kihívás, hiszen az ünnepekkor sem ment el meglátogatni őket, mivel ez a szülei távolléte miatt lehetetlennek ígérkezett. 

(- Üzleti út - legyintett Taehyung anyukája.)

Hoseok - a fiú egyik közeli barátja, és egyben szobatársa - megsajnálta őt, mondván hogy:

- Ki az az idióta, aki egyedül tölti a szent estét?

- Valójában én, Hobi - nézett fel rá szórakozottan Taehyung.

- Oh - pislogott rá nagyokat Hoseok.

Így hát, a narancs hajszínű áthívta a magányos fiút otthonukba, hogy töltse ott a téli szünetet, hiszen a szülei úgysem bánnák.

Taehyung először hezitált: Persze, örült lakótársa kedvességének, de nem igazán tudta hogyan kellene viselkednie más család otthonában.

Az ő szülei sosem engedték el másokhoz, Jungkookhoz is csak este tudott kiosonni kiskorában, mikor megbizonyosodott arról, hogy rajta kívül egy lélek sincs ébren otthon.

De végül, minden aggodalmát félre téve, elfogadta szobatárása ajánlatát, és nála töltötte a téli szünetet.

Hoseok családja szinte tárt karokkal fogadta őt: kedvesek voltak, kissé talán közvetlenek is, és sokszor elég hangosak, de Taehyung így is mérhetetlenül boldog és egyben hálás volt, amiért ennyit törődtek vele, és a karácsony mellett még szülinapjára is kapott tőlük ajándékot, még ha ez nem is igazán lett volna szükséges.