Secret Place🌈Taekook

☁️Harmincegyedik rész☁️

„Pár perc elteltével - mikor már majdnem elalszok - megtöri a csendet.

– Én is szeretlek TaeTae – puszit nyom arcomra, és hátamat simizi, de én nem válaszolok, mivel elnyom az álom."

~Jeongguk szemszöge~

Reggel TaeTae simizésére kelek, aki mellkasomon pihenteti fejét, és szemei még csukva vannak.

Csöndben fekszek és én is simogatni kezdem, mire ő csak felnéz rám.

– Jó reggelt Gukkie – mosolyog.
– Jó reggelt – mosolyogva mondom és megpuszilom homlokát. Tae visszahajtja fejét mellkasomra, én pedig a plafont kezdem bámulni, és mint mindig most is a gondolataim világában találom magam.

Tudom hogy semmi nem lesz a régi, de abban reménykedek hogy jobb lesz, és nem hagyjuk ott egymást. Ez csak szimpla barátság, vagy több? Tudom hogy ő nem meleg, vagyis nagyon úgy viselkedik mint aki többet érezne mint barátság. Tudja hogy meleg vagyok, de azt nem hogy tetszik nekem, bár szerintem eléggé látszik rajtam, csak ő nem veszi észre mert butus, vagy nem akarja észre venni. Ha elmondanám neki, mindent elronthatnék, lehet ellökném magamtól, és ugyan ott tartanánk mint mielőtt átöleltem a "buliban".
Emlékszem, mielőtt eltávolodtunk volna még együtt fürödtünk. Rég volt, hiányoznak azok a pillanatok. Azt szeretném hogy most ilyen szoros legyen a kapcsolatunk, vagy akár annál is szorosabb. Bár úgy látom nyitott erre az egészre, csak próbál ellenkezni, és eljátsza hogy nem élvezi ezt az egészet. Most is libabőrös miután elkezdtem simogatni a hátát, de próbál olyan arcot vágni mint aki nem élvezi ezt az egészet.

–Fürdünk egyet?– kérdezem teljesen lazán. Múltkor is együtt fürödtünk istenem, csak nem olyan hogy erre is nemet mond.
–Még maradjunk egy kicsit.–
szorosabban ölel magához.
–Elég annyit mondanod hogy nem szeretnél velem fürdeni.– kínosan nevetek– Tudod jól hogy nem haragszok meg ilyenért.– mosolyogva nézek le rá.
–Nem szeretnék veled fürdeni.–halkan, kicsit félve ejti ki a szavakat ajkain.
–Rendben– hajába túrva simizem fejét, és ő lecsukja szemeit.

Furán hangzik de tudom hogy jól esik neki. Nekem is jól esik ahogy a mellkasomat simizi, és a fejét is rajta pihenteti.

–Hallom a szíved dobogását.– kuncog.
–Hát, az jó. Azt hiszem.
–Baj van?– álmos tekintettel néz fel rám, mire csak elmoslyodok.
–Nincs semmi baj– tovább simizem.
–Bizti?
–Igen– nevetve rázom meg fejemet.
–De kis ujj eskü?
–Tae, nincs semmi baj– oldalamra fordulok, és ő mellkasomba furja fejét.

Nem sokkal később meghallom édes, halk szuszogását amin elmosolyodok és hajába puszilok.

Vajon hisz a pletykáknak, amik rólam és Yugyeomról szóltak, és mai napig szólnak? És miért csak a távolból figyel folyamatosan? Miért követett titokban? Vajon örül annak hogy újra kezd alakulni valami kettőnk közt? Én csak reménykedni tudok abban hogy az a kötelék ami köztünk van napról-napra, percről-percre csak erősödni fog, és sosem szakad el végleg. Tudom hogy csak rajta, és rajtam múlik. De mi lesz ha elrontok valamit? Mi lesz ha talál más barátot? Mi lesz ha talál egy szép lányt, vagy akár egy helyes srácot aki megtegszik neki? Engem ott hagy, és még köszönni sem fog. Ott fog hagyni, igaz?
Még vissza sem szereztem de már ilyeneken jár az eszem. Vissza kell szereznem, azt akarom hogy az enyém legyen, és csak az enyém lesz. És ha végre minden jó lesz köztünk, remélem kislakul majd újra az a nem teljesen baráti viszony. Tae gyönyörű, mindennap ahogy belépett az osztályterembe csak bámulni tudtam és elgondolkoztam azon hogy egy fiú, hogy lehet lányokat megszégyenítően gyönyörű. Vajon mit gonol most rólam, milyen érzelmeket táplál irántam? Ő is gondolkozik a jövönkön? Már ha egyáltalan lesz közös jövőnk, mint barátok, legjobb barátok, vagy akár mint egy pár.
Ezen fölösleges gondolkoznom egyenlőre, hisz még azt se mondhatjuk hogy újra barátok lettünk, hogy mindent megosztunk egymással, mint kis gyerek korunkban, vagy mint egy évvel ezelőtt. Mikor nem voltunk még köszönő viszonyban sem, akkor mit gondolt rólam, hiányzott neki az ami kettőnk közt volt? Gondolt rám és én hiányoztam neki? Bárcsak ne hagytam volna ezt az egész kapcsolatot tönkre menni, bárcsak lett volna annyi eszem hogy tudjam, hiányozni fog, és szükségem van rá. De buta voltam és nem tudtam hogy visszaszerezni ezerszer nehezebb lesz.
Szeretném ha tudná hogy szeretem, hogy fontos nekem. De mégis hogy a fenébe adjam tudatára? Mondani bárki tudja, még az is aki valójában semmit nem érez a másik iránt. Félek, azt hiszi átverem. Nem ronthatom el újra, mert akkor még ennyi esélyem sem lesz arra hogy tényleg végre velem legyen. Különleges dolgokat, helyszíneket, programokat kell kitalálnom ahhoz hogy tényleg elhigyje hogy foglalkoztat ez az egész és fontos számomra a kapcsolatunk. Hogy fontos nekem Ő. Fogalmam sincs mit tegyek.
Csak tudatni akarom vele, éreztetni. Akarom hogy érezze, és ne kételkedjen bennem. Szavak nélkül is megérti majd hogy szeretem, nem kell majd minden percben kimondani. De tudd, szeretlek Taenyung.

Gondolat menetemből Tae mély, mégis édes - számomra édes - hangja zökkent ki.

–Gukkie, te miért nem alszol?–motyogja mellkasomba.
–Gondolkozok.
–Min?–néz fel rám kiváncsian.
–Titok.–szája sarkába puszilok és piros árnyalatú arcát szó nélkül fúrja vissza mellkasomba.