Effie élete megváltozik, méghozzá drasztikusan. És az csak tovább bonyolítja a dolgokat, hogy képtelen irányítani az érzéseit a titokzatos kék szemű srác iránt. Olykor a boldogan élünk még meg nem halunkig hosszú és döcögős út vezet. Vajon megéri mi...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Szerencsére a srácok nagyméretű taxit kértek, így mind a nyolcan bezsúfolódunk. Campbell természetesen Bianca és Kate között ül. Kate morcos képet vág, míg Bianca mindezen jókedvűen nevetgél. A testem a zsúfoltság miatt Lucas oldalához préselődik. Campbell rászól a sofőrre, hogy hangosítsa fel a zenét, így a taxiban folytatódik a parti hangulat. Fogalmam sincs, hogy hova tartunk, de az biztos, hogy a taxis a belváros felé hajt. Alig húsz perc múlva egy klub előtt állunk meg, mire mind kiözönlünk a kocsiból. Az utcán elég nagy a lárma, a klubok egymást érik, mindegyik előtt részeg fiatalok ácsorognak, vagy épp sor kígyózik a bejutáshoz. Láthatólag az összes hely zsúfolásig tele van.
- Maradj szorosan mellettem. Túl fiatalnak nézel ki – mondja Lucas, így teszek, ahogy mond. Az utca végén befordulunk egy sikátorszerű közbe, ahol dohányzó fiatalok ácsorognak. A fiúk mind magabiztosan indulnak el a klub bejárata felé, ahol két biztonsági őr áll. Ők persze mind magasak és izmosak, nem hiszem, hogy bárki is megkérdőjelezné a korukat, de így hozzájuk mérten én egy játék babának tűnök, a magastalpú szandálom ellenére is. J. J. átkarolja Cassie vállát, és Lucas hasonlóképpen tesz velem, amitől elég furcsán érzem magamat.
Scott lép a biztonsági őrhöz, és mindkettővel kezet fog. Nem tudom, melyik tetkós szalonból ismerik egymást, de jobb, ha Scott elintézi, hogy baj nélkül bejussunk, mert a ma estét nem tervezem egy börtöncellában tölteni. Amerikában huszonegy az alsó korhatár a klubokba való bejutáshoz, így Biancán kívül egyikünket sem engedhetnék be. Amikor a biztonsági őr végignéz rajtunk, Lucas oldalához húzódom. Lazán átkarolja a derekamat, mintha a barátnője lennék. A hajammal próbálom kissé eltakarni az arcomat, hogy kevésbé legyek felismerhető. A szívem majd kiugrik a helyéről. Nem akarom, hogy letartóztassanak. George ráadásul Miamiban van, nem tudna kifizetni egyhamar. Nem hallom, hogy miről beszél az őr Scottal, de végül összepacsiznak, majd a nagydarab pasas legyint, hogy menjünk be. Rengetegen állnak a sorban, néhányan ráadásul zúgolódni kezdenek, így gyorsan eliszkolok mellettük.
A hely az alagsorban van, így lemegyünk a lépcsőn. Odabent fények villódznak, amik egy pillanatra megvakítanak. A zene iszonyatosan hangos, a basszus olyan mélyen dübörög, hogy szinte a talpam alatt is érzem. Mindenfelé izzadt testek préselődnek egymáshoz és vonaglanak a zene ritmusára. Megállunk a bár előtt, J. J. fizeti az első kört.
- Bailey-re! Boldog születésnapot, Öregem! – kiabálja túl a hangzavart.
Mind a nyolcan felemeljük a poharainkat, és nevetve összekoccintjuk. Fogalmam sincs, mit iszom, a sötét folyadékban a rum erős szagát vélem felfedezni.
- Komolyan, pont ide kellett jönnünk? – kérdezi J. J. Lucastól, miközben körbenéz. – Nem kell okádnod már csak a hely gondolatától is?
- Gyerünk már, haver! Az ezer éve volt. Most nem rúgunk be annyira, csak jól érezzük magunkat. – Lucas beszéde máris összemosódott. Szóval ide jöttek el azon az estén, amikor Lucas leitta magát amiatt, hogy az apja újraházasodik.
