Kötődés

26. fejezet

A reggeli ajándékbontogatás egy kissé érdekes hangulatban telik. Amikor hazaértem, mindenki nagyon megkönnyebbültnek tűnt, de azóta totál furcsán viselkednek velem. Senki nem tudja, mit is kéne igazából mondania, így inkább csak hallgatnak a történtekről. George félszemmel méreget, látom, hogy arra vár, hogy én kezdeményezzek, de egyelőre tiszteletben tartja a kérésemet, hogy időre van szükségem. Tudja, ha készen állok rá, hogy beszéljek vele, akkor keresni fogom. Egyelőre gondolni sem tudok a tegnap esti csetepatéra, mert az agyi kapacitásom kilencvenöt százalékát lefoglalják az érzéseim Lucas iránt.

Miután minden ajándék átadásra került, egy halom széttépkedett csomagolópapír hever körülöttem a földön. Julie szüleitől egy csomó könyvet kaptam. A tökéletesség igénye nélkül, az egyik címe: „Útmutatás lányoknak a felnőtté váláshoz", egy másiknak meg: „Hogyan éljük túl a tinédzser kort". Azt hiszem, utalni próbálnak valamire... Vajon mire?

Az egy dolog, hogy úgy látszik, Rose néni totál nincs tisztában azzal, hogy elmúltam már tizennégy, de komolyan, azok az illusztrációk rémisztőek. Julie szerint azokból a lányokból lesznek a legnagyobb prostik, akik ilyen könyveket olvasnak.

Inkább úgy döntök, ideje felhívom J. J.-t. Amikor felveszi a telefont, nagyon derűs hangulatban van, és hallom Cassie kedves hangját is a háttérben.

- Boldog karácsonyt, Eff! – kiabálja a telefonba olyan hangosan, hogy el kell tartanom a fülemtől, majd hangosan felnevetek.

- Boldog karácsonyt! – kiabál csilingelve a háttérből Cassie is.

- Nektek is boldog karácsonyt! – mondom lelkesen, és a rosszkedvemnek már nyoma sincs.

- Milyen London?

- Szuper – hazudom. - Hideg és nedves. – Erre megint hangosan felnevetnek.

- Mikor jössz már vissza? Hiányzol nekünk! – panaszkodik J. J..

- Holnapután repülünk haza. – Egy pillanatra megállok. Azt mondtam, haza, és most először valóban így is érzem. Igen, hazamegyek.

- Beszéltem Bailey-vel – szólal meg J. J. ismét, kizökkentve a gondolataimból. - Nemrég hívott. Az anyja jól van. Mr.... Graham, meg ma repül utána. – A hezitálásából érzem, hogy a neve helyett J. J. először valami durvábbat akart mondani.

- Tudom, beszéltünk pár szót tegnap. - Azt persze nem teszem hozzá, hogy együtt voltunk egész este. - Otthon minden rendben? Hiányoztok, London unalmas. Alig várom, hogy lássalak.

- Látod, mondtam neked, hogy meg fogod szeretni itt nálunk. Te is hiányzol nekünk. Mindketten hiányoztok Bailey-vel. Hívj, ha leszállt a géped, és átmegyek hozzád.

- Rendben.

- J. J., indulunk! – kiabál Cassie a háttérből.

- Mennem kell – mondja búsan a barátom. - Lemegyünk a partra a srácokkal.

Összeszorul a szívem. Azt kívánom, bárcsak ott lehetnék ma velük.

- Érezd jól magad! – mondom inkább némi vidámságot erőltetve magamra. Aztán zörgést hallok, mire Campbell kiabál bele a telefonba.

- Effie, húzd végre haza a formás segged, mert baromira hiányzol nekünk! – Elnevetem magam.

- Tűnés innen, Camp! – szól rá J. J..