Effie élete megváltozik, méghozzá drasztikusan. És az csak tovább bonyolítja a dolgokat, hogy képtelen irányítani az érzéseit a titokzatos kék szemű srác iránt. Olykor a boldogan élünk még meg nem halunkig hosszú és döcögős út vezet. Vajon megéri mi...
Ma van az utolsó tanítási nap a karácsonyi szünet előtt. Bailey egész héten különösen gorombán viselkedett mindenkivel. Tudom, hogy csak azért ilyen, mert aggasztja a ma esti idényzáró meccs, ráadásul a játékmegfigyelő ismét kijön megnézni őt, ami tovább növeli nála a tétet. Azt is tudom, hogy a mamája állapota is nyomasztja, és hogy valami nem stimmel közte és Ashley között.
Viszont ma semmi nem ronthatja el a kedvemet, ugyanis a reggeli postával jött meg a levél arról, hogy az én képeimet választották ki, hogy lehozzák a januári fotós magazinban. Azokat a képeket adtam le, amiket Bailey-vel készítettem az ócskásnál a porcelánbabáról. Indulás előtt még gyorsan felhívom a bátyámat Orlandóban. Ő és Julie együtt örülnek velem. Megbeszéljük, hogy amikor Londonba érek, közösen megünnepeljük a sikeremet. Izgatott vagyok, hogy holnap végre hazamehetek.
Nagyon türelmetlen vagyok az évadzáró meccs előtt, viszont már az első öt perc után rájövök, hogy semmi okom tovább aggódni. A fiúk hozzák a szokásos formájukat. Bailey és J. J. a jól összeszokott passzokat játsszák ki, mégis valamiért úgy érzem, Bailey nem olyan aktív, mint máskor. Egy kívülállónak valószínűleg fel sem tűnik, de mivel már elég jól ismerem, látom, hogy figyelmetlen. A tömeg felhördül, amikor a földre kerül amiatt, hogy tévesen ítél meg egy olyan helyzetet, amibe máskor sosem ment volna bele. Ez a hiba nemcsak pontveszteséggel jár a csapatának, de egy komoly sérülést is bezsebelhetett volna. Amikor látom őt a földre zuhanni, én is felugrom a székemről. J. J. rohan oda hozzá, és felhúzza a földről. Bailey leveszi a sisakját, aztán váltanak néhány szót, mire J. J. megpaskolja a vállát, és visszaszalad a posztjára. Mielőtt újra felállhatnának kezdéshetz, hála égnek a bíró félidőt fúj. Egy pillanatra úgy látom, mintha Bailey felém nézne, de gyorsan el is fordul, és Miller edző felé kapja a fejét. A mester haragosan int neki az öltöző felé. Bailey a sisakját a kezében tartva, a füvet mérgesen rugdosva kullog el az öltöző felé. A csapattársai aggodalmasan követik őt. Ilyenkor taktikai megbeszélést tartanak, és valószínűleg Miller mester ad majd Bailey-nek egy alapos fejmosást is.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Amikor a szünet leteltével a többiek visszaszaladnak a pályára, Bailey a sisakjával a kezében megáll a pálya szélén. A szemei szikrákat szórnak. Láthatólag a mester lecserélte, mert amikor a többiek visszaállnak a helyükre, ő a pálya szélén marad. A játékközvetítő harsogva közli, hogy Bailey helyét Campbell veszi át. Legszívesebben lenyomnám a torkán a mikrofonját. Aggódva figyelem Bailey-t, mert látom rajta, hogy dühös, de a játékmegfigyelőnek bőven volt ideje véleményt alkotnia így is. Amikor elkezdődik a második félidő, Bailey felugrik a kispadról, és a pálya széléről lelkesíti a csapattársait. Látom, hogy nehezére esik kezelni a tehetetlenséget, de becsületére váljon, ahogy támogatja őket. Nem sok irányító lenne képes ilyen tisztességesen végigcsinálni egy ilyen fontos meccset.
Az állás végig nagyon szoros, hol az egyik csapat, hol a másik vezet néhány ponttal. Amikor Parker az utolsó előtti percben átviszi a labdát a vonalon, ezzel touchdownt szerezve a csapatnak, az állás visszafordíthatatlan lesz. A bíró lefújja a játékot, ezzel a Darnell Wolves csapata bajnok lett. Bailey berohan a társaihoz, akik a vállukra veszik, és úgy viszik körbe. Nem bírok a helyemen maradni, izgatottan szaladok le én is a pályára. A srácok mind körém sereglenek, és együtt ugrálunk és kiabálunk örömünkben. Hogy nekem ez mennyire hiányzott!
