Kötődés

39. fejezet

Lucas

Már vagy ötödször dörömbölök Effie házának az ajtaján. George és Julie elutaztak, így senki nem válaszol a kiabálásomra. Próbáltam már az összes földszinti ablakot is, belestem ahova csak lehetett, de minden csendes és nyugodt. Effie kocsija nem áll a felhajtón, és szinte biztos vagyok benne, hogy nincs a házban. A hajamba markolok, és kétségbeesetten az égre emelem a tekintetemet. Visszaszállok a kocsimba, de csak mereven nézek magam elé. Legszívesebben a kormányhoz verném a fejemet, de nincs vesztegetni való időm. Fogalmam sincs, hogy hol lehet. Peep kajáldáján kívül nincs másik hely, ahol néhány alkalomnál többször is megfordultunk volna. Sosem említette, hogy volna olyan hely, ahova el szokott vonulni. Mi van, ha bajba került? Belebokszolok a kormányba. – A fenébe, Lucas!

Beindítom a kocsimat, és jobb ötlet híján Peep felé veszem az irányt. Egy próbát megér. Közben felhívom Kate-et. Bekapcsolom a bluetooth-ot, hogy a kocsi hangszóróján keresztül is halljam, amit mond.

- Gyorsan mondd, Öcskös, épp dolgozni indulok. Ha elkésem Ray kihe...

- Kate, figyelj! – szakítom félbe. - Effie nálad aludt tegnap este?

- Csak nincs valami baj szerelem országban? – kérdezi idétlenkedve, de most nincs időm a hülyeségeire.

- Fogd be, Kate! Koncentrálj! Effie nálad van vagy sem?

- Nincs itt, már miért lenne itt? – kérdezi türelmetlenül. - Amúgy meg mi bajod van már kora reggel, ha?

- Effie eltűnt! Reggel bement a suliba, de aztán összebalhézott Elice-szel, ezért Hallmann hazaküldte. Tőle jövök, otthon nincs. Kate, lehet, hogy közöm van az eltűnéséhez – mondom elkeseredetten. Ő az egyetlen, akinek beszélhetek erről. J. J. már így is ki van akadva, ha elmondanám neki, hogy mi történt tegnap, valószínűleg felnégyelne.

- Hogy érted, hogy közöd van hozzá? – kérdezi feszülten.

- Tegnap este Mike belekötött, mire Effie majdnem behúzott neki egyet, ezért elvittem a házból. Aztán... aztán...

- Tudom, csókolóztatok – fejezi be helyettem Kate elégedetten.

- Ő kezdeményezte – magyarázkodom. - Aztán kiakadt. Veszekedni kezdtünk, hülyén viselkedtem, mert mérges voltam. Mostanra pedig eltűnt. Azt reméltem, veled van... - Eddig tudtam tartani magamat, mert most már az én hangom is hisztérikus, mint korábban a barátaimé.

- Lucas, nyugodj meg! Beszéltem vele, velem jött el a buliból, de a kérésére Bianca hazavitte. Biztos, hogy van valami normális magyarázat arra, hogy nincs meg. – Kate hangja megváltozik, sokkal higgadtabb. – Amúgy meg el sem hiszem, hogy smároltatok – mondja kajánul.

- Kate, a fenébe is! Nem hallottad, amit mondtam? Effie eltűnt, Elice megütötte a fejét. Lehet, hogy rosszul lett. Mi van, ha Reed keze is benne van? Mi van, ha összetalálkoztak és... - Képtelen vagyok befejezni ezt a mondatot. Már csak a gondolatától is, hogy Reed valahogy érintett Effie eltűnésében, gyilkos harag támad bennem.

- Állj le, most már csak elméleteket gyártasz! A legvalószínűbb, hogy csak egyedül akart lenni. Hova menne, gondolkozz! – Kate szavaitól egy kicsit lenyugszom, de még most is úgy szorítom a kormányt, hogy belefehérednek az ujjaim.

Hónapokkal ezelőtt, még az első tanítási nap előtt, ő is lent volt a futópályán. Akkor volt egy olyan érzésem, hogy ő is azért jött, mert a fejét akarta kiüríteni. Jelenleg pedig tanítás van, így biztos, hogy zavartalanul egyedül lehet, ha akar.