Effie élete megváltozik, méghozzá drasztikusan. És az csak tovább bonyolítja a dolgokat, hogy képtelen irányítani az érzéseit a titokzatos kék szemű srác iránt. Olykor a boldogan élünk még meg nem halunkig hosszú és döcögős út vezet. Vajon megéri mi...
A szívem hevesen ver a mellkasomban, ahogy kopogásra emelem a kezemet. Csurom vizes vagyok, pedig éppen csak kiszálltam a kocsimból, és felszaladtam a lépcsőn Lucas lakásához. Lehet, hogy nem volt éppen jó ötlet szoknyát húzni, de amikor eljöttem otthonról, még sütött a nap. Ma van pontosan egy hónapja, hogy titokban járunk, mégis a gyomrom izgatottan összeszorul attól, hogy mindjárt láthatom.
Csak azért lehetek most itt, mert Cassie húga, Poppy lebetegedett, és mivel a mamája éjszakai műszakot vállal a kórházban, ezért neki és J. J.-nek kell ápolniuk. Még sosem voltam ennyire hálás egy ötéves kislánynak, hogy elterelte a barátaim figyelmét rólam. Kihasználva a szabad estémet, rögbi után azonnal leléptem, és miután hazaugrottam átöltözni, már rohantam is ide a lakásához. Üzentem neki, hogy jövök, így az ajtó szinte azonnal kipattan az első kopogásom után. Lucas veszélyesen jól néz ki a szürke, kosaras nadrágjában és a Darnell-les pulóverében. Elvigyorodik, kivillantva szépen rendezett fogsorát. Annak ellenére, hogy a ruhámból csöpög a víz, izgatottan a nyakába vetem magam.
- Effie – sóhajtja, miközben a fejem mögé támasztja a kezét, és magához ölel.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Lucas – motyogom a nyakhajlatába. A keresztneve hallatán még szorosabban ölel magához. Behúz a lakásba, és becsukja mögöttünk az ajtót.
- Tudod feltaláltak már egy olyan szerkezetet, ami megvéd az eső ellen. Elég jól kéne ismerned. Úgy hívják, esernyő – morogja, ahogy eltol magától, és végignéz a vizes pulóverén.
- Ami azt illeti, ismerem. Gondoltam is már, hogy kölcsönkérem a tiédet, tudod azt, amelyiken az a macska van, Hello Kitty. – Lucas hangosan elneveti magát a gúnyos válaszomon. Ledobom a táskámat a földre, mivel arról is csöpög a víz.
- Hé, ha összevizezed a padlót, akkor neked kell feltakarítanod!
- Igenis, mami! – szalutálok. Lucas megforgatja a szemét.
- Kérlek, imádod anyámat.
- Ez igaz, de ne aggódj, azért téged is bírlak – mondom, és megpaskolom a vállát.
- Szeretlek – mondja gyengéden, miközben átfogja a derekamat, és magához von. Egészen megenyhül az arckifejezése. Egy pillanatig egymásra bámulunk, majd Lucas elmosolyodik, amitől az egész arca felderül. Istenem, annyira jóképű. - Legalább visszamondhatnád - bosszankodik.
Lassan hajol közelebb hozzám, és még lassabban érinti egymáshoz az ajkainkat. Egészen a mellkasához préselődöm, de láthatólag már egyáltalán nem érdekli, hogy így csupa vizes lesz. Apró köröket rajzol a ruhámon keresztül a csípőmre, miközben az ajkaink régi ismerősökként üdvözlik egymást. Amikor elválunk, a homlokát az enyémnek dönti. A légzésünk kapkodó, ahogy egymás szemébe bámulunk. Szinte érzem, ahogy a ruhámból a víz az övébe préselődik.
