Kötődés

44. fejezet

Sziasztok!

Ezzel a fejezettel szeretném meghálálni nektek a rengeteg kedves és bátorító kommentet, a sok-sok szavazatot és szeretetet.

Ölel: Summerrose

David és Lucas egymással szemben állnak. David inkább védekezőnek tűnik, míg Lucas testtartása sokkal inkább támadó. Azonnal az arcukat kezdem vizsgálni, de mindketten sértetlenek, tehát addig még nem jutottak el, hogy egymásnak essenek. Igaz, hogy David általában véve nyugodt és kiegyensúlyozott, és még soha nem láttam verekedni senkivel, de attól még termetben nem sokkal marad el Lucastól. Meglátom a tömegben Campbellt, aki komoly arccal nézi a kialakuló eseményeket, így gyorsan mellé furakodom a tömegben.

-          Mi a fene folyik itt? Te tudod? – kérdezem tőle idegesen.

Amikor Campbell rám néz, azonnal látom rajta, hogy fogalma sincs, mit kéne tennie. Nem értem, hogy Lucas mi a fenét akarhat Davidtől, amikor ő alig tíz perce kért tőlem bocsánatot.

-          Halvány gőzöm sincs – válaszolja, miközben a srácokat bámulja.

-          Mit akarsz tőlem, Bailey? Semmi értelme annak, amit mondasz! – David ugyanolyan tanácstalannak tűnik, mint mindenki más.

-          Mégis mit hittél, meddig csinálhatod ezt? – szűri ki ingerülten a fogai között Lucas. A szeme olyan sötétnek tűnik, hogy szinte feketének látom. – Komolyan azt hitted, hogy beveszi a szemét játékodat? Tudom, hogy mi a terved, és nem fog összejönni – mondja Lucas dühöngve.

-          Te meg vagy őrülve – válaszolja David hitetlenkedve. Most először beszél úgy, mintha értené is, mit akar tőle Lucas.

-          Ne tegyél úgy, mintha nem így lenne! – kiabál rá Lucas türelmetlenül.

-          Semmi értelme annak, amit a fejedbe vettél. Félreértetted az egészet. Veled akar lenni. Figyelj, keressük meg, és majd ő elmondja neked.

-          Mindent tudok. - David láthatóan mérlegeli a mondottakat.

-          Akkor meg nem értem, mit akarsz? Menjünk ki, és beszéljük meg nyugodtan. – David hangja az ideges testtartása ellenére nyugodt tud maradni.

-          Itt bent is lerendezhetjük.

-          Nem értem, mi bajod van, de ha ok nélkül verekedést akarsz kezdeményezni, akkor azt ne itt csináld!

-          Nem! – lép ki a tömegből J. J., akit egy ideje szem elől tévesztettem. – Senki nem fog behúzni senkinek. Tévedés történt.

J. J.-t látva nekem is megjön a hangom, így kilépek a tömegből, és David mellé állok.

-          Mit csináltok? – szólok rájuk mérgesen. – Mi történt? – Hiába kapkodom a fejemet ide-oda a két fiú között, senki nem válaszol. A tömeg lélegzetvisszafojtva figyel minket. David megfogja a karomat, hogy maga mögé toljon, mire Lucas szinte felmorog.

-          Semmi nem történt, Effie – mondja David, de a szemét nem veszi le Lucasról.

David épphogy befejezi a mondatot, amikor Lucas előrelendül, hogy neki menjen. Hála égnek J. J. és Campbell is észnél vannak, és azonnal közéjük ugranak. Campbell hátrarántja Davidet, aki a földre esik, J. J pedig megragadja Lucas ingét és a falhoz tolja, mielőtt az ökle David arcába csapódhatna. Mérgesen nézek Lucasra, miközben Davidhez sietek, akit Campbell épp felhúz a földről. Megragadom a másik kezét, hogy segítsek neki.