Kötődés

28. fejezet

Felkészültem!

Legalábbis jelenleg így érzem, habár nem vagyok benne biztos, hogy ténylegesen fel lehet-e készülni arra, amit tenni fogok. Vannak az életben dolgok, amiket nehéz megtenni. Mint például bevallani a legjobb barátodnak, hogy szerelmes vagy belé, vagy mondjuk tizenegy évesen elveszíteni a szüleidet, és túllépni a dolgon. Ez a két dolog elég messze áll egymástól, mégis a maga nemében elég bonyolult mindkettő. Biztos sokan azt mondanák, az egyik sokkal rosszabb, mint a másik, pedig jelenleg nem tudnék különbséget tenni a kettő között.

Emlékszem, úgy tizenöt évesen elolvastam egy kapcsolati terapeuta írását arról, hogy miért nehezebb elveszíteni a szüleinket felnőttkorban. Szóval azzal érvelt, hogy addigra a szüleinkkel már inkább baráti kapcsolatot alakítunk ki, és eltűnik az alá-fölérendeltség. A bölcsesség elmélyül, és rájössz, hogy az a sok hülyeség, amin tini korodban még a szemedet forgattad, azt a szüleid tényleg szeretetből tették vagy mondták, és valószínűleg megmentette az életedet egyszer-kétszer. Tudom, hogy nálam ez elmaradt, és az én mamám soha nem tudja már átadni nekem ezt a tudást, és nem tud megvédeni azoktól a hibáktól, amiket elkövettem, vagy el fogok követni, de ettől még nem fájt kevésbé az elvesztése. A mama volt az egyedüli, aki egyetlen pillantásomból a lelkembe látott, és mindig képes volt jobb belátásra bírni a bölcs szavaival. Emlékszem, ezzel szemben apám túlzottan realista volt, és mindent szarkazmussal ütött el, de nála megbocsátóbb embert még most sem ismerek. Ha tudni akartad a tutit szarságok nélkül, hát tőle megkaptad a választ őszintén, ha tetszett, ha nem. A haláluk emberségre, együttérzésre és előzékenységre tanított. Hiába telt el azóta hét év, még most is hiányoznak minden egyes nap, és kétlem, hogy ez valaha is megváltozna.

Furcsa, de a haláluk örökre megváltoztatott engem és azt, ahogy most a világot látom. Talán soha nem lettem volna vegetáriánus és döntöttem volna el, hogy nem támogatom a céltalan öldöklést. Tudatosan próbálom elraktározni a boldog pillanatokat és emlékeket, mert most már tudom, mennyi mindent jelentenek, és hogy ezek a pillanatok mennyire múlékonyak. Talán ezért is imádok mindent lefotózni. Megtanultam azt is, hogy az, ahogy másokkal viselkedek, az hatással van az életükre, és én úgy akarok majd elmenni, hogy a szeretet, amit mások tőlem kapnak, legyen majd az örökségem számukra.

Még mindig úgy gondolom, hogy a terapeutának nem volt igaza. Nem hiszem, hogy van olyan életkor, amiben jobb vagy rosszabb megküzdeni a szüleid halálával. Azt hiszem, ezt az dönti el inkább, hogy hogyan küzdöd le a fájdalmadat, és engeded el a haragodat. Tudom, hogy ha most nem teszem meg, amit már napok óta tervezek, akkor sosem tudnék továbblépni a dolgon.

Kate, Bianca és persze Eugene az egyetlen, aki tud róla. Eugene-t Kate segített megkeresni, ő volt az a fiú, akinek Reed akkor este eltörte az orrát. Azt mondta, segít nekem azzal, hogy elmondja, mit látott Halloweenkor. Kate hozott ma ide minket. Kint vár a kocsiban, mindketten tudjuk, hogy ezt egyedül kell elintéznem. Csak ne lenne ilyen rohadtul nehéz. Napok óta őrlődök már ezen, szörnyen érzem magam és bűntudatom van amiatt, amit tenni készülök, de nem jutott eszembe semmi jobb ötlet, amivel véget vethetek ennek az egésznek. Kate szerint természetes, ahogy most érzek, de idővel rá fogok jönni, hogy helyesen cselekszem. Nem hagyhatom, hogy másokkal is megtörténjen az, ami velem és Kate-tel, ezért kinyújtom a remegő kezemet, és lenyomom a kilincset az iskolai tanácsadó irodájának ajtaján. Fel fogom jelenteni Reedet!

v

A gyomromban lévő idegesség még nem tűnt el azóta, hogy végignéztem hétfő reggel, ahogy az igazgató és Miller edző közrefogva kikísérte Reedet és az apját a suliból. Próbáltam elvegyülni a tömegben, mégis végig magamon éreztem Reed dühös tekintetét. Csak úgy sugárzott a vérbeforgó szeméből a féktelen harag. Nem tudom biztosan, hogy mennyi időre függesztették fel, mindenesetre Kate szerint fel kellett volna négyelniük és máglyára vetniük a testrészeit. Rajta, Biancán, Eugene-nen és persze a tanácsadón kívül nem tudja senki, hogy Reedet miért is büntették meg pontosan, csak annyit, hogy valakivel erőszakosan viselkedett.