33. fejezet

6.4K 318 29
                                    

Lucas születésnapja óta visszaköltözött közénk az a nyomasztó dolog, ami már korábban is kísértett minket. Csak most már akkorára duzzadt, hogy szinte tapintható. Mintha képtelenek lennénk egy normális baráti beszélgetésre. A délutánok egy részét a srácokkal töltöm, a másikat pedig Kate és Bianca új lakásán, miközben menekülök az olyan helyzetek elől, amiben egy percig is kettesben kellene maradnom vele. Pontosan, inkább az elkerülést választom. De mentségemre legyen, azt nem én választottam, hogy beleszeressek. Nem hiszem, hogy valaha is bárki szándékosan azt választaná, hogy szerelembe essen a legjobb barátjával. Szerintem, ha dönthetnénk, hogy szerelmesek akarunk-e lenni vagy sem, mindenki a nemet választaná, hiszen a szerelem egy baromi kínzó érzés.

Épp spanyolon ülök, és amíg Miss Garzia nem figyel, megpróbálom kinyitni a spanyol könyvemet. Igeragozásból írat dolgozatot, mondjuk úgy, hogy nem épp az erősségem. Rossz oldalon nyitom ki a könyvet, ezért nem tudok kiolvasni semmit. Amikor ismét felnézek, hogy megbizonyosodjak róla, a tanárnő nem figyel, ő épp farkasszemet néz velem. Lesújtva engedem vissza a könyv lapjait. Egy megsemmisítő mozdulattal kikapja a kezemből a dolgozatomat.

- Egyes – morogja. Most bezzeg tud angolul.

Szégyenkezve ülöm végig az órát, amíg mindenki be nem fejezi a dolgozatát. Amikor mindenki végez, Garzia végre elenged minket, én pedig megsemmisülten vánszorgok ki David mögött a teremből. Miss Garzia dühösnek látszik, amikor elmegyek mellette. Valami olyasmit morog, hogy „Öntől többet vártam Miss Lockhart". Remélem, engedi majd, hogy kijavítsam.

- Elég igazságtalan volt veled! – mondja David, ahogy hallótávolságon kívül kerülünk.

- Ostobaságot csináltam. Igaza volt, hogy elvette. – És tényleg így is gondolom. Ha nem a saját gondjaimon sajnálkoznék, hanem tanultam volna, akkor nem kellett volna csalnom.

- Gyere, elkísérlek a következő órádra – mondja, majd meglepetésemre a hátamra teszi a kezét, és a keleti szárny felé irányít.

- Mikor jöhetsz vissza a csapatba? – kérdezi néhány perc hallgatás után. Némi kétségbeesettséget érzek rajta, hogy beszélgetést kezdeményezzen.

- Hamarosan. Viszont nem vagyok benne biztos, hogy ennyi kihagyás után is hasznomat tudnátok venni.

- Viccelsz? Egy ilyen tehetséges rögbisnek mindig van helye a csapatban. A srácoknak is hiányzol. – Elmosolyodom a biztatásától. Nem tudom, hogy milyen útvonalon haladunk, de mire odaérünk az angol teremhez, ahol a következő órám lesz, addigra már becsöngettek, és a folyosókról eltűntek a diákok, így fura csend vesz minket körbe.

 Nem tudom, hogy milyen útvonalon haladunk, de mire odaérünk az angol teremhez, ahol a következő órám lesz, addigra már becsöngettek, és a folyosókról eltűntek a diákok, így fura csend vesz minket körbe

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

- Jó, hogy végre tudtunk dumálni. El sem hiszed, hogy milyen nehéz veled kettesben maradni. – David zavarában elneveti magát, és a tarkóján lévő haját kezdi vakargatni. Eddig azt sem vettem észre, hogy próbálkozott. - Sosem vagy egyedül. Folyton J. J.-vel vagy Bailey-vel lógsz – mondja válaszul a kérdő arckifejezésemre.

KötődésWhere stories live. Discover now