Effie élete megváltozik, méghozzá drasztikusan. És az csak tovább bonyolítja a dolgokat, hogy képtelen irányítani az érzéseit a titokzatos kék szemű srác iránt. Olykor a boldogan élünk még meg nem halunkig hosszú és döcögős út vezet. Vajon megéri mi...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Arra ébredek, hogy a lábaim a behajlított póztól rettenetesen elgémberedtek. Próbálom kinyújtóztatni, de beleütközöm a kanapé karfájába. Ekkor rémlik fel, hogy Bailey kanapéján aludtam el. Óvatosan kinyitom a szemem, homályos tekintetem az ablakra téved. Nézem, ahogy a függöny résein keresztül áttörnek a nap sugarai, és a meztelen lábfejemet simogatják. Bailey feje teljesen hátrabukott, és a haja enyhén csiklandozza a hasamat, ami kilóg a toppom alól. Nyitott szájjal alszik, a kezei a földön, a teste mellett lógnak. Felveszem a földről a telefonom, és ránézek a kijelzőre. Öt perc múlva hét óra.
- A fenébe, a fenébe! – kezdek szitkozódni hangosan. Felugrom, és meglökdösöm Bailey vállát. Még mindig a tegnapi véres pólója van rajta. A szemöldökcsontján lévő seb már varrosodni kezdett, de a szája sarka lilás és duzzadt a véraláfutástól.
Felkapja a fejét, zavartan körbenéz, mint aki nem tudja, hogy hol van, aztán rémülten felém fordítja a fejét.
- Haza kell vinned! – sürgetem. - Nem késhetjük le a gépet! Nem késhetjük le! – hadarom rémülten.
- A fenébe! – ugrik fel morogva.
A szemei be vannak vörösödve. Megdörzsöli, de aztán meg hunyorgatni kezd. Nem sokat tudok a kontaktlencséről, de nem lehet valami kényelmes abban aludni. Bailey berohan a hálóba.
- Kate, ébredj! Hallod?! – kiabál rá a testvérére. – Mennem kell a gépre. Kulcs a helyén, hívlak, ha anyánál leszek. Zárd be az ajtót, amikor elmentek, érted? Esküszöm, hogy felnyomlak Grahamnél, ha arra jövök haza, hogy nyitva hagytad a lakást. Hallasz? – kérdezgeti felháborodva.
Hallom, hogy Kate szitkozódva válaszol valamit, de a hangja fátyolos a tegnapi dorbézolástól, így nem értem, hogy mit.
- Ígérd már meg! – követeli Bailey.
- Jól van bratyó, ígérem, hogy nem kefélünk az ágyadban! – kiált fel türelmetlenül Kate, mire Bailey becsapja a háló ajtaját.
Szerencsétlenül toporgok a nappaliban, amíg Bailey összeszedi a holmiját. A hálóból elfojtott hangok szűrődnek csak ki, de alig néhány perc múlva a bőröndjével a kezében lép ki a szobából. Tiszta pólót és farmert vett magára, és feltette a szemüvegét is. Felkapom a kulcsát az ajtó melletti kis asztalról, és felé dobom, persze ügyesen el is kapja.
- Szép volt! – dicsérem nevetve. - Csak le akartam csekkolni, hogy nem vakultál-e meg az éjszaka folyamán. – Bailey hangosan felnevet.
Beszállunk a kocsiba, és a sebességhatárral mit sem törődve, száguldunk a házunk felé. Kirontok az autóból, amikor Bailey leparkol a felhajtón. Hallom, hogy lezárja az autóját, aztán ő is rohan utánam.
- Hol van a bőröndöd? – kérdezi lihegve, miközben a kulcsokkal vacakolok.
