Effie élete megváltozik, méghozzá drasztikusan. És az csak tovább bonyolítja a dolgokat, hogy képtelen irányítani az érzéseit a titokzatos kék szemű srác iránt. Olykor a boldogan élünk még meg nem halunkig hosszú és döcögős út vezet. Vajon megéri mi...
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Arra ébredek, hogy a lábaim a behajlított póztól rettenetesen elgémberedtek. Próbálom kinyújtóztatni, de beleütközöm a kanapé karfájába. Ekkor rémlik fel, hogy Bailey kanapéján aludtam el. Óvatosan kinyitom a szemem, homályos tekintetem az ablakra téved. Nézem, ahogy a függöny résein keresztül áttörnek a nap sugarai, és a meztelen lábfejemet simogatják. Bailey feje teljesen hátrabukott, és a haja enyhén csiklandozza a hasamat, ami kilóg a toppom alól. Nyitott szájjal alszik, a kezei a földön, a teste mellett lógnak. Felveszem a földről a telefonom, és ránézek a kijelzőre. Öt perc múlva hét óra.
- A fenébe, a fenébe! – kezdek szitkozódni hangosan. Felugrom, és meglökdösöm Bailey vállát. Még mindig a tegnapi véres pólója van rajta. A szemöldökcsontján lévő seb már varrosodni kezdett, de a szája sarka lilás és duzzadt a véraláfutástól.
Felkapja a fejét, zavartan körbenéz, mint aki nem tudja, hogy hol van, aztán rémülten felém fordítja a fejét.
- Haza kell vinned! – sürgetem. - Nem késhetjük le a gépet! Nem késhetjük le! – hadarom rémülten.
- A fenébe! – ugrik fel morogva.
A szemei be vannak vörösödve. Megdörzsöli, de aztán meg hunyorgatni kezd. Nem sokat tudok a kontaktlencséről, de nem lehet valami kényelmes abban aludni. Bailey berohan a hálóba.
- Kate, ébredj! Hallod?! – kiabál rá a testvérére. – Mennem kell a gépre. Kulcs a helyén, hívlak, ha anyánál leszek. Zárd be az ajtót, amikor elmentek, érted? Esküszöm, hogy felnyomlak Grahamnél, ha arra jövök haza, hogy nyitva hagytad a lakást. Hallasz? – kérdezgeti felháborodva.
Hallom, hogy Kate szitkozódva válaszol valamit, de a hangja fátyolos a tegnapi dorbézolástól, így nem értem, hogy mit.
- Ígérd már meg! – követeli Bailey.
- Jól van bratyó, ígérem, hogy nem kefélünk az ágyadban! – kiált fel türelmetlenül Kate, mire Bailey becsapja a háló ajtaját.
Szerencsétlenül toporgok a nappaliban, amíg Bailey összeszedi a holmiját. A hálóból elfojtott hangok szűrődnek csak ki, de alig néhány perc múlva a bőröndjével a kezében lép ki a szobából. Tiszta pólót és farmert vett magára, és feltette a szemüvegét is. Felkapom a kulcsát az ajtó melletti kis asztalról, és felé dobom, persze ügyesen el is kapja.
- Szép volt! – dicsérem nevetve. - Csak le akartam csekkolni, hogy nem vakultál-e meg az éjszaka folyamán. – Bailey hangosan felnevet.
Beszállunk a kocsiba, és a sebességhatárral mit sem törődve, száguldunk a házunk felé. Kirontok az autóból, amikor Bailey leparkol a felhajtón. Hallom, hogy lezárja az autóját, aztán ő is rohan utánam.
- Hol van a bőröndöd? – kérdezi lihegve, miközben a kulcsokkal vacakolok.
