Kötődés

48. fejezet

           

Scott szüleinek nyaralója egyszerűen csodálatos. El sem hiszem, hogy csak úgy ideengednek közel húsz tinédzsert tombolni a hétvégére. A házhoz vezető hosszú kocsifeljáró le van szórva apró világosbarna és fehér kavicsokkal, amik szépen csillognak a délutáni napsütésben. A nap enyhén lehanyatlóban van, így gyönyörű narancssárgára festi a felhők alját. Az öt autó majdnem egyszerre érkezik meg, és szépen sorban leparkolnak egymás mögött. Lassan szállok ki, közben végig a házat nézem. Egy kisebb domb tetején áll, mögötte hallani a tenger zúgását. Szomszédok nem igazán vannak, ami elég jó, mert gondolom, a ma esti „fáradtgőzkieresztő" buli elég hangos lesz.

A srácok nekiállnak leszedni a csomagokat a kocsi tetejéről. Mind enyhén spiccesek, még Lucas is. Tudom, hogy azért ivott annyit, mert aggódik az apja miatt. Scott épp a kulcsokkal babrál az ajtónál, amikor csatlakozom hozzá.

-            Hé, Effie. Segítesz? – kérdezi, és közben sikerül kinyitnia az összes zárat. Kioldja a falon lévő riasztót, és beljebb lép a hatalmas nappaliba. Az egész hátsó fal üveges, és szemkápráztató kilátás nyílik az óceánra.

-            Ez a ház valami fantasztikus, Scott.

-            Hát, legalább ennyi haszna van annak, hogy az apám szenátor, mert amúgy csak ünnepnapokon látni odahaza. – A hangja egy kicsit keserű, de leginkább beletörődött.

          Sajnos az iskolatársaim többségénél nincsenek rendben otthon a dolgok. Sokkal hálásabbnak kéne lennem George-nak, amiért a rengeteg munkája ellenére is mindig szakít rám időt.

-            Sokszor jössz ide? – kérdezem álmodozó hangon, ahogy a hatalmas ablakhoz lépek.

-            Igyekszem kihasználni, amíg lehet – válaszolja.

-            Az egyetem miatt? – kérdezem

-            Részben azért is. De leginkább, mert az apám hamarosan ki fog tagadni az örökségéből. – Megdöbbenten fordulok felé, de Scott csak szélesen mosolyog.

-            Ezt meg hogy érted? – Kezdem azt hinni, itt mindenkinek megbolondult az apja.

-            Amint megtudja, hogy meleg vagyok, ez fog történni. Bár azt hiszem, egy kicsit már sejti a dolgot. – Kitágult szemekkel meredek Scottra. Valamit félreérthettem. Az igaz, hogy a többi sráccal ellentétben ő sosem legyeskedett a lányok körül, de annak sem mutatta sosem jelét, hogy bárki más érdekelné.

-            Úgy érted, hogy meleg vagy, hogy az azonos nemet részesíted előnyben? – Scott elneveti magát a fogalmazásomon.

-            Igen, úgy értem. Bár még csak kezdő meleg vagyok. Mondjuk úgy, hogy eddig ellenálltam a természet hívásának. – Szélesen elmosolyodok.

-            Csak azért, mert meleg vagy, kitagadna az apád? – kérdezem hitetlenkedve.

-            Az apám republikánus. Nem mutatnék valami jól a családi profiljában. Kész csoda, hogy eddig nem küldött el valami világvégi katonai nevelőtáborba.

-            Nos, ha bármikor szükséged lenne egy helyre, ahol meghúzhatod magadat, akkor tudd, hogy én és a bátyám szívesen látunk téged, és azt az ellenkező nemű személyt is, akinek elfogadtad a hívását. – Scott hangosan felnevet, de átkarolja a vállamat, és szorosan magához ölel.

-            Jaj, kicsi Effie, mindig is tudtam, hogy hatalmas szíved van. – Scott még Lucasnál is magasabb, viszont valamivel vékonyabb, de így is simán felkap a földről, és jól megszorongat. Hátradöntöm a fejemet, és hangosan nevetek, amíg le nem tesz.