Vad Játszmák

1. rész

Hol is kezdjem, az én életem más mint a többi lányé. Nem vagyok átlagos, a városban mindenki ismer. Nem, nem azért mert annyira jó ember vagyok, épp az ellenkezője. Mindenki ribancnak hív a hátam mögött és tulajdonképpen az is vagyok, nem tagadom.
Gyerekkoromban boldog voltam. A szüleim gazdagok, ezért mindent megadtak nekem, törődtek velem. A baj akkor kezdődött, amikor kezdtem felnőni. Már nem foglalkoztak velem annyit, mint régen. Sokszor voltam egyedül, mivel ők állandóan dolgoztak. Munkájukból kifolyólag sokat utazgattak és csak ritkán jöttek haza. Mit is mondjak, a kapcsolatunk már nem mondható szorosnak. Nem voltak rossz emberek, egyszerűen csak nem volt idejük rám. Mindig teletömték a zsebem pénzzel, azt hitték ezzel minden meg van oldva. Pedig én csak arra vágytam, hogy velem legyenek, hogy együtt legyünk, mint egy normális család.

Egy szörnyű nap teljesen megváltoztatta az életemet. 16 éves voltam és este a barátnőmtől tartottam hazafele, amikor két részeg ember jött velem szembe az utcán. Nem is néztem rájuk, csak próbáltam feltűnés mentesen elhaladni mellettük. Ők viszont észrevettek. Az egyikük elkapta a karom, a hirtelen sokktól egy hang sem jött ki a torkomon és reagálni sem tudtam semmit. Beráncigáltak egy sötét helyre és míg az egyik befogta a szám, a másik leszaggatta rólam a ruháimat. A könnyeim csak úgy folytak, és kapálództam, de erősebbek voltak nálam. Egymás után megerőszakoltak, ezek után magamra hagytak és én pedig összerogytam a hideg sikátorban. Nem tudom meddig feküdtem ott, de amint magahoz tértem fájdalmat, szomorúságot és ürességet éreztem magamban. Felkaptam magamra a szakadt ruhadarabjaim és hazabotorkáltam. Azon az éjszakán álomba sírtam magam, ahogy az utána következő heteken is. Soha senkinek nem mondtam el. Képtelen voltam rá, főleg hogy annyira senki sem állt közel hozzám, hogy el merjem mondani bárkinek is. Nem tudtam feldolgozni, csak elzártam magamban mindent. Ezzel pedig megszületett az új énem, egy új Samantha Sparks.

***
Két évvel később...

Reggel felkeltem, az órámra pillantottam, 8 óra elmúlt. Szóval megint késni fogok az első órámról, de ezt már mindenki megszokta tőlem. A fürdőbe lépve arcot mostam, majd megcsináltam a sminkem. Füstös szemek és vérvörös rúzs. Ezután a szekrényemben kezdtem ruha után kutatni. Felkaptam egy mustársárga miniszoknyát és egy kivágott fekete inget, hozzá természetesen egy magassarkút. Igen, ez volt a mindennapi öltözékem. Nem érdekelt, hogy mások mit gondoltak vagy mondtak rólam. Az a nap megváltoztatott. Nem hagytam többé, hogy egyetlen férfi is kihasználjon. Így viszont én használtam ki őket. Játszadoztam velük, de soha senkit nem engedtem közel magamhoz. Kívülről egy ribancnak néztem ki, de ez csak azért volt, hogy elrejtsem az összetört belsőmet.

Felkaptam a kocsikulcsom, és beültem a sportkocsimba, amit a 18-ik szülinapomra vettek a szüleim. Már 3 hete nem láttam őket, de ha minden igaz hétvégén hazajönnek. Nem mintha érdekelne, hogy épp mikor látom őket legközelebb. Már nincs szükségem rájuk, persze eddig sem foglalkoztak velem. Néha felhívnak, de csak azért hogy közöljék, egy-két héttel később jönnek csak haza. Teletömik a zsebem pénzzel, amit előszeretettel költök el.

Megálltam a pirosnál és a járdáról fütyülést hallottam. Egy csapat fiú bámult engem nyáladzva. Én csak csábosan rájuk mosolyogtam és mentem is tovább, mert zöldet kaptam. A suli előtt leparkoltam, persze rajtam kívül senki sem volt már ott. Az első óra kb fél órája tartott már, de ez cseppet sem zavart. Végigmentem a folyosón és a 25-ös teremnél megállva bekopogtam és be is léptem a terembe.
Miss Evans amint meglátott, gúnyos mosolyra húzta a száját.

- Nocsak, nocsak Miss Sparks már megint késett. Ugye tudja mi következik most? - kérdezte választ sem várva.

- Gondolom meg kell látogatnom az igazgató urat.