Vad Játszmák

4. rész

Úgy 15 perc séta után végre hallani kezdtük az egyik házból kiáramló dübörgő zenét. Már a ház előtt is ácsorogtak páran, de amint beléptünk megcsapott az a töménytelen alkohol és izzadt ember szag. Ez nekem sok volt, úgyhogy besiettem a konyhába és rögtön inni kezdtem, hogy jobban érezzem magam. Itt már kicsit kevesebben voltak, a legtöbben inkább a nappaliban vonaglottak a zenére. Visszacsapódtam a többiekhez és a srácokkal kezdtünk táncolni. Pár szám után még mindig nem éreztem magam annyira jól, mint szoktam. Ez talán az miatt volt, hogy Adam folyamatosan rálépett a lábamra vagy véletlenül nekem jött.

- Kimegyek szívni egy kis friss levegőt - kiabáltam a fülébe, mire ő csak bólintott egyet és tovább vergődött.

Kint az udvaron rögtön megcsapott a hűvös szellő, ami most nagyon jót tett felhevült bőrömnek. Mélyeket szippantottam az esti levegőből és a csillagos eget kezdtem kémlelni. Milliónyi csillag ragyogott a sötétben, szemeimmel rögtön a kisgöncöl után kutattam, amit hamarosan meg is találtam. Eszembe jutott, hogy gyerekként sokszor nézegettük együtt a szüleimmel. Boldogan mutogattam nekik, hogy melyik a legfényesebb, mintha ők nem látták volna.

- Gyönyörű, nem igaz? - szólalt meg mögöttem egy ismerős hang.

- Varázslatos - mosolyogtam Davidre.

- Akárcsak te. Örülök, hogy látlak - lépett közelebb hozzám.

- Én is. Egyedül laksz itt? - néztem fel a hatalmas házra. Igaz nem egy villa, de azért nem is egy sima családiház.

- Nem, de a szüleim most elutaztak, úgyhogy kihasználom az időt.

- Igen azt látom. Lesz mit takarítani - nevettem fel.

- Még jó, hogy van bejárónőnk. Akit persze le kell fizetnem, hogy tartsa a száját, de mindenképp megéri.

- Így könnyű. Nekem bezzeg minden buli után másnaposan kell kitakarítanom.

- Amúgy hogy kerülsz ide? Meg akartalak hívni, de sehol sem találtalak.

- Tulajdonképp egy szórakozóhelyen voltam a barátnőmmel, amikor két srác épp ide indult és meghívtak minket, mi meg velük jöttünk.

- Micsoda véletlen. Szeretem a véletleneket.

- Héj haver, bent kezd kicsit eldurvulni a helyzet - lépdelt felénk az a srác akivel a suliba is láttam. Mi is volt a neve? Valami Jack vagy talán Jerry...

- Szuper, pont a legjobbkor - morogta, majd elindult befelé, engem kettesben hagyva a haverjával, a neve még mindig nem jutott az eszembe.

- Vissza kéne mennem - hezitált, én meg nem értettem, hogy egyszerűen mért áll még mindig mellettem.

- Hát akkor tedd azt.

- Neked is be kellene jönnöd, nem fázol?

- Nekem jó itt, szép idő van.

Nem értettem, miért akarja annyira hogy bemenjek. Neki nem tök mindegy, hogy fázok-e vagy nem?

- Na jó. Figyelj, nem szívesen hagylak egyedül. Sok olyan arc van itt akit mi sem ismerünk. Múltkor egy részeg idióta azzal fenyegetőzött, hogy hasba szúr egy csajt, alig tudtuk lebeszélni. Úgyhogy inkább gyere be.

Különös volt, ugyanakkor nagyon jó érzés, hogy ez a srác ennyire odafigyelt rám.

- Jól van, meggyőztél. Egyébként hogy hívnak?

- Josh vagyok. És te?

- Nem emlékszel rám?

- Ezt én is kérdezhetném tőled. Amúgy emlékszek rád, csak rossz a név memóriám.

- Ezzel én is mindig bajba vagyok, amúgy Samantha.

Visszaindultunk a ház felé. Amint beléptünk újra a tömeggel találtam szembe magam és legszívesebben visszamentem volna a friss levegőre. Előttem Josh az emberek között cikázott, míg én a magassarkúba imbolyogva sodródtam össze-vissza. Szem elől vesztettem és közben éreztem, ahogy egyszer kétszer valaki belemarkol a fenekembe. Kezdtem kétségbe esni, és azt sem tudtam merre menjek. Egy ismerős arcot sem láttam és a pánik kezdett eluralkodni rajtam. Kapkodni kezdtem a levegőt és a szoba forogni kezdett velem. Nem értettem mi történik velem, ilyet eddig még sosem tapasztaltam, kivéve azt a szörnyű estét.

Hirtelen egy erős kéz ragadta meg a csuklómat és ahogy felnéztem Joshal találtam szembe magam. Barna szemei melegséget árasztottak, viszont kétségbeesetten vizsgálták arcomat.

- Minden rendben?

Megráztam a fejem, mire ő megfogta másik kezemet is és szembeállt velem, hogy csakis őt lássam.

- Jól van, semmi baj - simogatta kézfejemet - megkeressük Davidet és ő majd vigyáz rád, jó?

Bólintottam és kezdtem megnyugodni. Egyik csuklóm elengedte, a másik kezemet továbbra is szorosan tartotta és úgy vezetett a tömegen át. Pár perc múlva még mindig nem találtuk, pedig bejártuk az egész alsó szintet. Úgy döntöttünk megnézzük az emeleten is, mert csak úgy nem tűnhetett el. Az emeletre csigalépcső vezetett fel és a kanyarban meg is láttuk, ahogy ott ül Kate társaságában és valamin épp röhögcsélnek. Josh elengedte a kezem, nekem pedig rögtön hiányérzetem támadt. David amint meglátott felállt és felém nyújtotta a kezét.

- Na végre itt vagy, Kate-el pont most akartunk megkeresni.

- Mi is titeket kerestünk. Na és mit kellett megoldanod?

- Csak két srác majdnem összeverekedett egy lány miatt. Elküldtem őket, felőlem aztán verekedhetnek, csak nem az én lakásomban.

- Ti honnan ismeritek egymást? - néztem rájuk meglepődve.

- Képzeld egy általánosba jártunk. Persze akkor még nagyon mások voltunk mindketten. David megismert engem, aztán beszélgettünk egy kicsit - magyarázta lelkesen Kate.

- Ez remek - mondtam kicsit gúnyosan, de azt hiszem ez nekik nem tűnt fel.

- Gyere Sam megmutatom a szobámat.
- Miért van benne valami különleges? - indultunk el a folyosón a többieket hátrahagyva.

- Hát nem láthatja bárki, de veled most kivételt teszek.

- Ó kegyelmes uram, most érezzem magam megtisztelve?

- Igen hölgyem, ön most betekintést nyerhet egy igazi hercegi lakosztályba - folytatta a hülyéskedést.

- Remélem nem csak büdös zokni és alsónadrág fog várni.

- Lépjen beljebb kisasszony - tárta ki előttem az ajtót.

Hát a szám nem maradt tátva, de el kell ismernem nagyon tetszett amit láttam. Kifinomult fenyőbútorzat, hatalmas vörös franciaágy, a falak szürkék voltak, de így még tágasabbnak tűnt az egész szoba. Volt még egy nagy íróasztal, egy laptop és még más elektronikai kütyük. A kedvencem viszont a gardrób volt, aminek a szekrénye tükrös volt.

- Na most megleptél. Nem gondoltam, hogy ilyen érzéked van a lakberendezéshez.

- Sok mindent nem tudsz még rólam.

Egyre közelebb jött hozzám, míg már alig választott el tőle egy lépés.

- Most viszont nem erről szeretnék beszélni veled.

- Akkor miről? - néztem bele kék íriszeibe.

- Te egy különleges lány vagy Sam. Igaz még csak ma ismertelek meg, de mióta csak megláttalak rád gondolok. Szeretnék veled több időt tölteni, ha te is így gondolod.

Kissé letaglózva álltam előtte, meg se tudtam szólalni, pedig ez velem nem sűrűn fordul elő. Lassan bólintottam egyet, mire kezeit arcomra simította és úgy fogta közre két oldalt. Egy kósza tincset fülem mögé tűrt, majd óvatosan ajkaimra tapadt. Egyszerű csók volt, de mégis megmozgatott bennem valamit. Ez egy kicsit megrémített, de nem akartam erre gondolni úgyhogy visszacsókoltam és kiélveztem minden pillanatát.