Vad Játszmák

19. rész

Olyan gyorsan hajtottam, ahogy csak tudtam, de természetesen kifogtam az összes piros lámpát. Mert miért ne? Ahogy befordultam az utcába, már láttam is egy kocsit a felhajtón állni, aztán megpillantottam Josht az ajtó előtt. Leparkoltam a ház előtt, gyorsan kipattantam a kocsiból és a tornácon ácsorgó fiú felé vettem az irányt. Ahogy meglátott ő is felém kezdett lépkedni, az arcáról viszont semmit nem tudtam leolvasni.

- Sajnálom - kezdtem el mentegetőzni rögtön - Tényleg nagyon sajnálom - megálltam előtte és zavaromban elkezdtem összevissza beszélni - Én csak pakoltam és aztán belemerültem a könyvekbe és elment az idő. Nem vettem észre hogy már ennyire késő van és nem tudtam szólni sem és... - aggódva néztem rá és próbáltam kitalálni, hogy egy 10-es skálán mégis mennyire haragudhat, de ekkor egyszerűen elnevette magát.

Csak álltam vele szemben értetlenül és ahogy rám nézett még inkább elkezdett nevetni úgy, hogy már a hasát is fogta. Én is elmosolyodtam, a nevetése ragályos volt. Josh lassan lenyugodott, és letörölte a szeme sarkából kicsorduló könnycseppeket.

- Szóval akkor nem haragszol? - néztem rá kérdőn.

- Nem, de látnod kellett volna magadat. Még nem láttam ilyet, hogy valaki ennyire megrémült volna egy kis késés miatt - újból elmosolyodott az előbbiekre gondolva.

- Jól van na. Én utálom ha valaki késik és mivel magamból indulok ki, ezért azt gondoltam hogy mérges leszel - kezdtem hülyén érezni magam, ahogy így magyarázkodtam neki.

- Azt hiszem ezt megjegyzem. Akkor mehetünk?

- Kaphatok 5 percet? Ígérem sietek, csak gyorsan átöltözök - bólintott egyet, mire gyorsan kinyitottam az ajtót és beengedtem őt is.

Elindultam fel a lépcsőn a szobámba, és meglepődtem amikor jött utánam. Gondoltam megvár majd a nappaliban vagy a konyhában, de nem szóltam egy szót sem. Benyitottam az almazöld színű szobába és rögtön a gardróbhoz léptem.

- Szép szoba - mondta és már el is kezdte körbejárni, hogy minden cuccomat végignézze.

Csak megforgattam a szemeim és kikaptam egy kényelmesebb farmert és egy lógósabb felsőt a gardróbból és bementem a fürdőbe átöltözni. Már csak a nadrágot kellett felhúznom magamra, de ekkor nagy csörömpölést hallottam kintről. Rántottam egyet a nadrágon ami sikeresen feljött és kirontottam a szobából. Ami először feltűnt, az Josh ijedt tekintete volt, aztán megláttam a földön elterülő széttört vázát is.

- Ne...ne haragudj, olyan béna vagyok. Csak nézegettem és kicsúszott a kezemből. Sajnálom, ígérem kifizetem - úgy nézett rám mint egy ijedt őzike, most rajtam volt a sor, hogy kinevessem.

- Semmi gond - legyintettem - utáltam azt a vázát. Csak azt sajnálom, hogy nem én vágtam előbb a földhöz.

- Nem, ez biztosan sokat ért. Majd veszek egy másikat - láttam, hogy komolyan gondolja, de azt a vázát tényleg utáltam, főleg azért mert a szüleimtől kaptam. Ez is a sok ajándékuk egyike volt, amit persze nem is ők választottak, csak megvetették és kiküldették a titkárnővel.

Óvatosan odasétáltam hozzá és a vállára tettem az egyik kezem.

- Meg ne próbáld. Felejtsük el az egészet, inkább induljunk - mondtam, de aztán feltűnt, hogy Josh lehajtott fejjel, zavartan néz rám. Először nem értettem, de ahogy én is lenéztem, rájöttem, hogy a sliccemet nem húztam még fel és a nadrág kicsit le is csúszott rólam. Kicsit zavarba jöttem az egész helyzettől, pedig én aztán nem az a típus vagyok. Gyorsan felhúztam és próbáltam úgy tenni mintha semmi nem történt volna, de igazából ez így is volt. De akkor miért pirultam el?