Vad Játszmák

25. rész

Boldog Karácsonyt mindenkinek!🎄❄❤😘😍

Az eső kopogó hangjára ébredtem, ahogy kinyitottam a szemem hirtelen nem tudtam hol vagyok, de pár pillanat múlva eszembe jutott a tegnapi nap. Nagyot ásítottam és közben megfordultam a puha ágyban, de mellettem nem feküdt senki. Ránéztem az éjjeli szekrényen pihenő digitális órára, ami 9:27-et mutatott. Nagyszerű, valószínűleg csak én alszok ilyen sokat és a család többi tagja már biztosan felébredt. Nagy nehezen rávettem magam, hogy kiszálljak a meleg paplan alól és gyorsan átöltöztem a tegnapi ruháimba, mielőtt bárki is bejött volna a szobába. A kis kendőt újból a nyakamra tekertem, mert még mindig látszódtak a fojtogatás nyomai. Tegnap este elmeséltem Marynek az egészet, aki persze nagyon kiakadt rajta, majdnem el is sírta magát, de aztán sikerült valahogy megnyugtatnom. Ezután jött a borzalmas ötlete, hogy beszéljünk Josh-al és ő majd segít. Ezt rögtön elutasítottam, mert egyáltalán nem akartam, hogy rajta kívül bárki is tudjon róla, főleg nem a bátyja. Még magamnak sem akartam beismerni, de kezdtem megkedvelni a fiút és féltem, hogy ez már sok lenne neki. Lehet hogy a szüleimnek nem sikerült elijeszteni, de amint meglátja mennyi gond van velem, biztos hogy ő is magamra hagy és azt már nem tudnám elviselni. Nagyon jól esett az ölelése és hogy nem hagyott egyedül az utcán.

Kivánszorogtam a szobából és egyenesen a konyha felé vettem az irányt. Beléptem a kis helyiségbe, Mary az asztalnál ült és egy bögrét emelt éppen a szájához amikor meglátott és elmosolyodott.

- Jó reggelt álomszuszék! - felállt és levett a szekrényből egy tányért meg egy bögrét - Hogy aludtál? Szereted a rántottát? - rohamozott meg a kérdéseivel.

- Neked is jó reggelt és igen, köszönöm - válaszoltam vigyorogva.

- Akkor jó, ugyanis nincs itthon más kaja - amíg leültem, addig tett nekem egy adag tojást és öntött egy bögre teát.

- Hol van mindenki? - kérdeztem meglepődve, mert nagyon úgy tűnt hogy rajta kívül senki nem volt otthon.

- Josh elment segíteni egy idős néninek, Mrs. White-nak. Néhány éve meghalt a férje, és persze ő már sok mindent nem tud egyedül megcsinálni. Pár sarokra lakik innen, és mindig megkéri Josht, hogy pakolja be neki a fát meg a szenet télire - magyarázta miközben letette elém a reggelimet és enni kezdtem - Anyáék vásárolni mentek, szóval csak ketten maradtunk.

- És neked milyen terveid vannak mára? - kérdeztem teli szájjal, gyönyörű látvány lehetett.

- Hát semmi konkrét. Elmehetnénk valahova.

- Várj csak, nekem van is egy ötletem hova, öltözz addig hívok taxit - lehörpintettem az utolsó korty teát és felálltam az asztaltól.

- De mégis hova? - Mary továbbra is csak ült bamba fejjel.

- Majd meglátod, na de igyekezz már - sürgettem.

- Jól van, 5 perc és kész vagyok - mondta és elsietett a szobájába.

...

A taxi úgy 20 perc múlva kitett minket egy nagyobb kissé lelakott, roskadozó épület előtt.

- Reménysugár Gyermeksegélyező Központ - olvasta fel lassan Mary, a betűk már kopottak voltak, alig látszódott belőlük valami - Sam mit keresünk mi itt?

- Csak szerettem volna meglátogatni egy kislányt, de nem gondoltam volna hogy ez a hely ennyire... - inkább nem folytattam.

- Romos, lepukkant vagy omladozó? - fejezte be helyettem - Biztos hogy jó helyen járunk?